1946: Churchill beszédei
2001/04/10 08:00
3702 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A második világháborút követő időszak Európában az útkeresés jegyében zajlott. A régió politikai valósága továbbra sem tette lehetővé egy demokratikus államszövetség, népközösség létrehozását. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy a fasizmus pusztításait és az általa okozott megrázkódtatásokat feledni tudják az emberek. Ennek az időszaknak fontos mérföldkövei Winston Churchill 1946-os beszédei.


Sir Winston Leonard Spencer Churchill (1847-1965) Nagy Britannia miniszterelnöke 1940-1945 illetve 1951-1955 között

1946. március. 05.-én, Fultonban elhangzott beszédében felvázolta a brit külpolitikát, melyet a három kör elmélete tett ismertté. Ennek értelmében Nagy-Britannia számára kulcsfontosságú a gyarmatbirodalommal fenntartott kapcsolatok megerősítése, ez képezi az első kört. A második kört az angolul beszélő világ, USA, Kanada jelenti, ami híven tükrözi Anglia világhatalmi törekvéseit, míg a harmadik kört Nyugat-Európa jelentette, és központi elem a brit status quo fenntartása volt. Ez az elmélet világossá tette, hogy a második világháborút követően Európa megosztottsága a bipoláris világrend, az USA és a Szovjetunió rivalizálásának van kitéve, ezt a helyzetet súlyosbítja Nagy-Britannia azon szándéka, hogy külpolitikájával Európát a perifériára igyekszik szorítani.

A francia-német ellentét megoldása és Németország visszaintegrálása az európai közösségbe nagyon nehéz feladatnak bizonyult. Az Európai Unió számára a fő kihívás változatlanul az volt, hogy hogyan lehet nemzetállami típusú jogállamok, jogállami- mintájú nemzetközi közösségét, konföderációját illetve föderációját megszervezni, mely égető fontosságúvá vált, hogyan lehet a nemzetállami ambíciókat az európaiság felé terelni. Ebben a kérdéskörben központi szerepet játszott W. Churchill 1946. szeptember. 19-i, Zürichi beszéde, melyben az Európai Egyesült Államok létrehozásának szükségességét hangsúlyozta. Beszédében Briand és Coudenhove-Kalergi ez irányú érdemeire hivatkozott, szorgalmazta a francia-német kibékülést és az Európai Tanács létrehozását. Az Európai Egyesült Államokat az ENSZ égisze alatt képzelte el, kihangsúlyozta, hogy a Brit Nemzetközösség, Amerika és a Szovjetunió az újonnan létrejövő állam szövetségesei, kell, legyenek, de Nagy-Britannia szerepvállalását az európai föderációban nem részletezte. Az Európai Egyesült Államok egy laza szövetsége lett volna szuverenitásuk megtartása mellett, számos vitatott kérdés merült fel, mint a gazdasági együttműködést alá kell-e rendelni a politikainak, a nemzeti szuverenitás és a kollektív szolidaritás egyensúlyának megteremtése.

Az Európa mozgalom egy szabad és demokratikus egyesületet hozott létre, de a hozzá csatlakozók különböző nézeteket vallottak az6 unió megteremtésének kérdésében. A szuverenitás elvének limitálása szempontjából a mozgalom két táborra oszlik, a föderalistákra és az unionistákra. Előbbiek a nemzeti szuverenitás abszolút feladása és egy nemzetek fölötti hatóság létrehozása mellett érveltek, míg az utóbbiak a nemzeti szuverenitás és függetlenség fenntartását hangoztatták. Nem fogalmaztak meg egy alkotmányt, amely egy föderális kormányzat létrejöttét jelentené, mint ahogy az Amerikai Egyesült Államok esetében történt, az európai államok e helyett, egy Európa Tanácsot hoznak létre, mely a közösen elfogadott statútum alapján működik. A szövetséget a béke megőrzésének érdekében kötik, elfogadják a jog uralmát, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok biztosítását, közös céljuk, a tagállamok közötti szövetség elmélyítése, a gazdasági, szociális, kulturális haladás biztosítása.
(benek)