A Bánság története
2014/06/10 08:00
1494 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A Bánság alföldi része több ezer év óta folyamatosan lakott volt. Az antik civilizáció peremvidékén lévő területen sok helyen találjuk réz-, bronz- és vaskori telepek nyomait. Őket a nomád népek (hunok, vandálok, gepidák, avarok) követték. A terület stratégiai jelentőségét először a rómaiak vették észre. A Duna vonalában húzódó limes erődjei és a Csörsz árkának nevezett gepida sánc maradványai ma is megtalálhatók. Az időszámításunk szerint az első században szükségessé vált a vidéknek a Római Birodalomhoz való csatolása. Az első és második dák háború után időszámításunk szerint 106-ban a rómaiak új provinciát hoztak létre, melynek neve Dácia lett. A Római Birodalom határa a Tisza és a Maros folyókig tolódott föl. Az erdélyi sót és nemesfémeket a Maroson és a Tiszán át szállították a birodalom belsejébe. A gepidák és a vandálok egyre sűrűsödő betörései miatt Marcus Aurelius császár 271-ben kiürítette a tartományt. Ezután a népvándorlás kori népek sűrűn váltották egymást. A hunok 405-től írták be nevüket a vidék történetébe. A catalaunumi csatában a hunok meggyengültek. Attila halála után fiai itt szenvedtek vereséget a bizánci csapatoktól. 567-től az avarok pacifikálták a vidéket. 804-ben Krum bolgár kán döntötte meg az avarok Tiszántúli hatalmát. Ezután a terület a Bolgár Birodalom határvidéke lett. Ez idő tájt kisebb szláv közösségek is megtelepedtek. Ebben az időben a Kárpát-medence széttagolva a környező birodalmak határterülete volt.

bansag- A Bánság elhelyezkedése

A mai Bánság életébe igazi változást a magyar Honfoglalás hozott. A Bánság alföldi része (Temesköz) a betelepülő magyarság egyik legfontosabb szállásterületévé vált. A mondák szerint Glád vezér fekete magyarjai telepedtek le a Temesközben és az Alduna vidékén.  A törzsi szállásterület sokáig megőrizte önállóságát. Csak Szent István király idejében Ajtony legyőzésével került királyi hatáskörbe. Ajtony székhelye a mai Csanád helyén lévő Marosvár volt. Itt görög monostort alapított és felvette a bizánci keresztséget. Gazdagságának fő forrása a hatalmas állatállomány volt. Vesztét az okozta, hogy az erdélyi só után (ami királyi privilégium volt) a Maroson vámot szedett. 1028-as vereségével a vidék beintegrálódott a Magyar Birodalomba. Legyőzője, Csanád vezér vezetésével kiépült a vármegye rendszer. 5 vármegye szerveződött: Csanád, Arad, Temes, Keve és Krassó. Központjai királyi várak voltak (Csanád, Aradvár, Temesvár, Keve vára és Krassóvár). Szent Gellért püspök vezetésével kiépült a csanádi latin egyházmegye. 10-12. sz. egyházi emlékei a templomok, monostorok romjai (Csanád, Kiszombor, Kanizsa, Oroszlámos, Ittebő, Bulcs, Egres és a monumentális romjaival mindközül kiemelkedő Aracs). A Nyitrai és a Bihari mellett létrejött a Temesi dukátus (hercegség). Mindezek mellett a területen a bizánci egyház, kis befolyással ugyan de a török időkig folyamatosan jelen volt (Báziás, Oroszlámos). 1224-ben Szent Száva az első szerb pátriárka a Temesközön keresztül zarándokolt a magyar királyhoz (II. András)

Ekkortól számítjuk a szerb kultúra európai kultúrához való csatlakozását. 1848-ig a románok szerb pátriárka fennhatóság alá tartoztak 1228-ban Béla herceg (később IV. Béla király) a Kárpátok, a Duna és az Olt között kialakítja a Szörényi Bánságot, ennek központja Szörényvár régi vára, amely az ókori római telep romjain épült. A honfoglaló magyarok mellett később besenyők és IV. László idejében kunok is megtelepedtek a vidéken. Károly Róbert király alatt német lovagok érkeztek Az Aldunától a Körösökig terjedő hatalmas országrész az ország három zászlósurának, a temesi ispánnak, a világosvári kapitánynak és a szörényi bánnak volt alárendelve.

A török először 1392-ben tört be a Magyar Királyság területére. Zsigmond korában kiépült az Al-Dunai végvár rendszer. Szent László várát maga Zsigmond király építette, a többit köztük a legjelentősebb Szörény várát Ozorai Pipo temesi ispán erősítette meg. A délvidék katonai központja ettől kezdve az elővárakkal többnapi járóföldre körbevett Temesvár lett. Oktatási és egyházi központnak mindvégig megmaradt Csanád. Ekkoriban az európai műveltség kiemelkedő központja volt a Bánság. Ekkor érte el gazdagságának fénypontját is. Hatalmas gótikus és reneszánsz építkezések folytak úgy Szegeden, mint Aradon, Temesváron és egyéb településeken is. A vidék több száz éves virágzásának és a jó létnek az egyre sűrűsödő török betörések vetettek véget. Érdekes, hogy Temesvár első ostroma nem a törökhöz, hanem 1514-ben a Dózsa féle parasztseregekhez köthető. Ezután a török sem váratott magára sokáig. Nándorfehérvár 1521-es eleste után a délvidék legfontosabb erőssége Temesvár lett. Az 1550-es évekre a Temesköz elnéptelenedett. 1551-ben a török az Alduna környéki kisebb végvárakat, 1552-ben Temesvárt foglalta el. Hosszú és véres ostrom után, Losonczy István Temesvár hős kapitánya külső segítséget nem kapván eszközei elfogytával szabad elvonulás fejében elhagyta a várat. A török időkben Temesvár vilajet központ volt, ura a beglerbég  A török előtt a magyar népesség az összlakosság 80%-át tette ki. Ez a török betöréskor elpusztult vagy elmenekült. Ekkor kerül sor a balkáni népcsoportok (szerbek, vlachok) első nagyobb hullámú betelepülésére. A Bánsági hegyvidék 1660-ig Karánsebes és Lugos központtal az Erdélyi Fejedelemség része volt. A szerbek és vlachok betagolódtak a török hadrendbe. Ők alkották a végvárak katonaságát és a török martalóc hadakat. Mindezek ellenére a magyarság sohasem veszett ki teljesen a vidéken. Török kori forrásaink magyar bírókról számolnak be Temesváron, Karánsebesen és Csanádon. Ezen kívül Szegeden, Temesváron és Karánsebesen a ferencesek is folyamatosan jelen voltak. Magyarul tartották az istentiszteleteket. A török hódoltság alatt a Bánság mind gazdasági mind kulturális téren visszaesett, majd 1716-ban szabadult fel a török uralom alól. De nem került azonnal vissza Magyarországhoz, hanem 1779-ig katonai közigazgatás alatt ált. A Habsburg császár elsődleges célja ezzel Magyarország széttagolása volt. Savoyai Eugen (akinek lovasszobra ma is a Budai vár előtt díszeleg!) határozatára „Kurucok és rebellis magyarok.”1734-ig nem települhettek be a Bánságba. Nem térhetett vissza a magyar nemesség sem. Katolikus német régiót akartak itt szervezni. Mercy tábornok román és szerb családok ezreit telepítette le ingyen adott földdel és adómentességgel. 1779-ben három vármegye (Torontál, Temes, Krassó) visszaállításával visszatért a polgári közigazgatás. A román és szerb betelepülés már a török alatt is folyamatos volt. Magyarok csak 1734. után települhettek, de még az 1867-es kiegyezés után is próbálták akadályozni a betelepülésünket. 1724-ben a csanádi püspök Szegedről Temesvárra tette át székhelyét. 1778-ban csatolták vissza a Bánságot Magyarországhoz. 1779. után a köztisztviselői karba magyarokat neveztek ki. Ezután a Bánság nem csak Magyarország, hanem Európa legdinamikusabban fejlődő vidékévé vált. A német közigazgatás és ezzel együtt a német telepesek védettsége megszűnt. 1780-ban a kamarai birtokok egy részét eladták, ezeket a korábbi bérlők (Kiss, Nákó, Csekonics, Lázár, stb családok) vették meg. Így jöttek létre a Bánságra jellemző hatalmas latifundiumok. A gabonakonjunktúra és az ezzel járó malom és szeszipar valamint a dinamikusan fejlődő bánya és nehézipar volt a fejlődés motorja. Így lett ez a vidék Európa éléskamrája, annak legdinamikusabban fejlődő térsége.

1848-ban a helyi németek és a románok egy része - ellentétben erdélyi társaikkal - a szabadságharc ügye mellé álltak. Közösen védték a vidéket a Habsburg császár által felbujtott szerb martalóc csapatok ellen. Ekkortól számítjuk a legendás bánsági toleranciát, amely eltartott az I. világháborút lezáró trianoni békediktátumig. Ekkor a Bánságban 16 nemzetiség: magyar, német, szerb, montenegrói, román, francia, olasz, cseh, bolgár, horvát, krassován, szlovák, ruszin, török, zsidó és cigány élt együtt. A Bánság lakossága 1910-ben 1.582.000 fő volt, ebből magyar 15,3%, német 25,4%, román 35,4%, szerb 18% volt. A románok 12,7%-a, a szerbek 20%-a beszélt magyarul. Temesvár a nyitottság és a tolerancia városává vált. Az 1916-os román betörés Orsova, Petrozsény és hátszeg vidékét érintették. Az augusztusban betörő románok őszre már ki lettek szorítva az országból. Érdekesség, hogy az 1918-as összeomláskor létrejött a rövid életű Bánáti Köztársaság. A német származású temesvári polgármester Róth Ottó vezetésével megszületett állam csak 24 napig állt fenn. Az erős nemzetiségi ellentéteket jól tükrözi, hogy míg a magyarok és a németek ebben látták a közös jövőt, addig a szerbek Szerbia, a románok Románia felé húztak. A helyzetet az döntötte el, hogy november 7-én a francia csapatok a Bánság területére léptek. A Bánságra a Trianonban megszabott határok a gazdasági ellehetetlenülést hozták. Ez még ma is erősen érezteti hatását. Másik érdekesség, hogy a trianoni diktátumot később Szerbia és Románia államközi szerződés keretében módosította.

Kovács Attila