A baszk nacionalizmus
2002/05/22 00:00
1790 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A baszkok a Nyugati-Pireneusok két oldalán élnek, többségük a déli spanyol oldalon, melynek neve Baszkföld. A baszkot egykor nagyobb területen beszélték, és ez a terület egybeesik a cro-magnoni vadászok festett barlangjainak elhelyezkedésével. Lehetséges, hogy a baszk nyelv az első modern emberek hagyatéka, akik elkergették a neandervölgyieket, s szétrajzottak Eurázsiában. Lehetséges, hogy az e nyelven beszélők valójában a mezolitikum embereinek leszármazottai, akiket körülvettek az indoeurópai nyelveket beszélő, neolitikus ősökre visszatekintő szomszédaik.

Az sem egészen tisztázott, hogyan és mikor érkeztek mai lakóhelyükre. Legvalószínűbbnek az tűnik, mely szerint a baszkok az i. e. VI-IV. telepedtek le az Ibériai-félsziget északnyugati területein. A baszkokat sem a rómaiak, sem a spanyol államot megalapító gótok, sem a mórok, sem a frankok nem tudták teljes mértékben meghódítani és kolonizálni. Az iszlám hódítás korában ez a föld nyújtott menedéket a menekülő keresztényeknek. A történelem folyamán egyedül a XI. században létezett jól megszervezett baszk állam Nagy Sancho navarrai király idején. A későbbiekben Navarra és a baszk provinciák Kasztília és Aragónia befolyása alá kerültek. Ezzel szemben az első anyanyelvű baszk könyv csak a XVII. században jelent meg. Navarra, az egykori baszk királyság névadó és területileg ma is a történelmi baszk területek legnagyobb tartománya, a századok során jórészt elspanyolosodott. Itt a tartomány megközelítőleg félmillió lakosából elsősorban a mai Baszkfölddel szomszédos, északi vidékén élnek nagyobb - több tízezret meghaladó - számban baszk anyanyelvűek. A vaskohászatnak és az ipari forradalomnak köszönhetően Bilbao és környéke gyors fejlődésnek indult a XVIII. században és Spanyolország második legnagyobb ipari központjává vált. Ezzel szemben Baszkföld belső területein, főleg az állattenyésztésen alapuló hagyományos gazdálkodás volt a jellemző.

Az anyanyelvű irodalom, az egységesen elfogadott nyelvtani szabályok és az anyanyelvű iskolahálózat hiánya miatt a baszk nyelv fokozatosan visszaszorult. A XIX. század végén jött létre az Euzko Alderdi Jatelea, a Baszk Nacionalista Párt, amely az egyre nagyobb Madrid-ellenességet kihasználva fokozatosan a baszk provinciák egyik legjelentősebb pártja lett. Kezdetben a nacionalisták országuk függetlenségét békés eszközökkel kívánták elérni, az első fegyveres baszk nemzeti csoportok csak 1923 és 1930 között jöttek létre. A köztársasági Spanyolország alkotmányának köszönhetően 1936-ban létrejött a mai Baszkföld jogelődje, a Baszk Autonóm Provincia, mely akkor még magába foglalta a mai Navarrát is. A spanyol polgárháború idején a baszkok a köztársaságot támogatták, és ennek következtében Baszkföldön különösen kegyetlenül viselkedtek a nacionalisták. Az ősi baszk fővárost, Guernikát lebombázták a németek. Franco győzelme után a bosszúállás időszaka következett. Becslések szerint több mint 21 000 ember halt meg. Az ősi kiváltságokat (fueros) és a független státus maradványait is eltörölték.

A diktatúra kezdeti időszakában a kisebbségi nyelvek használatát egyszerűen betiltották. Még 1936-ban bezárták a Bilbaoi Baszk Egyetemet, s az összes közintézmény baszk nyelvű könyveit megsemmisítették. A templomokban tilos volt az anyanyelvű misézés, és nem volt szabad az újszülötteknek baszk neveket adni. A régió lakosai számára egy év leforgása alatt kötelező volt a hivatalos okmányokban baszk neveiket spanyolra fordítani. A kisebbség nyelvén egyetlen rádióadó sem sugározhatott, illetve egy újság sem jelenhetett meg. Az iskolákban a baszk nyelv használatát még a szünetekben is tiltották. Baszkföld aránylag gazdag, iparosított területeit a központi kormányzattal kapcsolatban álló pénzügyi elit hozta létre. A munkásosztály pedig jórészt bevándorlókból állt. Spanyolország nemzetiségi összetételét illetően nincsenek pontos adataink. A Franco-rendszerben, amikor mindenki "spanyol" volt, erre nem volt igény. Egyes nem hivatalos számítások szerint akkoriban az ország lakosságának 24%-a katalán, 8%-a galego, 2,6%-a baszk volt. A baszkok kisebbségbe kerültek saját földjükön. Mindezek a tényezők szintén hozzájárultak a nacionalista érzelmek kibontakozásához.

1952-ben létrehozták az Euskad Ta Azkatasurra (ETA, Baszk Haza és Szabadság) elnevezésű harci szervezetet. Földalatti mozgalomként harcolt Baszkföldért, a baszkok önállóságáért és a diktatúra által előidézett csend megtöréséért. Az ötvenes években a korábban homogén baszk területre az ipari fejlődés miatt mind több spanyol költözött, és a diktatúra tiltásai is beértek, az ETA pedig egyre inkább radikalizálódott. Mivel a hagyományok elhalása komoly veszélyként jelentkezett, ideológiájukban megjelent az "ölni vagy élni" jelszó, és 1968-ban elkövették az első gyilkosságot. Ezt követően a szervezet fő ismertető jegye a terror, az öldöklés lett.

Ordesa-szurdok 1979-ben a másik három nagyobb régióval együtt a baszkföld is jelentős helyi autónómiát kapott, miután megalakult a regionális parlament. A radikalizmus azonban az új alkotmánnyal, a nemzeti nyelv hivatalossá tételével és az autonómia elérésével sem csitult, sőt, egyre több civil áldozatot követelt. Mára a diktatúrát meg nem élt fiatalok az ETA élharcosaivá, az ETA által hajdan képviselt baszkok pedig az ETA ellenállóivá váltak. Utcára vonulnak, a szervezet ellen szavaznak, és a közvélemény-kutatások szerint az ETA radikalizmusa miatt ma már Baszkföld esetleges függetlenedésére sem voksolnának. Noha a spanyol államrendszer egyelőre csak "tökéletlen föderáció", a decentralizált estado de las autonomias a nemzetközi színtér államainak hangsúlyozottan föderális jellegére enged következtetni. A legfrissebb hírek szerint az EU és a spanyol kormány sem támogatja Baszkföld önálló részvételét az Európai Unióban, Brüsszel pedig Madrid hatáskörébe irányítja vissza a régió és a központi kormány vitáit. Az adóbevételeiből Madrid számára évente befizetett egymilliárd euró fejében a baszk kormány részvételi jogot követel magának az unió pénzügyi kérdéseiről szóló döntéseiben is.

Mára csupán hét-nyolcszázezren beszélik a baszk nyelvet. Ez a szám az utóbbi években lassú emelkedésnek indult, ugyanis a most már létező baszk nyelvű oktatás nemcsak a gyermekeket érinti - az esti iskolákban a baszkul nem tudó felnőttek tízezrei tanulnak és sajátítják el saját nyelvüket. Ugyanakkor a Baszkföldre betelepedettek második, harmadik nemzedékének egy része, annak ellenére, hogy nem beszéli a nyelvet, baszknak tartja magát.

Felhasznált irodalom:

További információk: