A Bercsényi család és Hódmezővásárhely II. rész
2014/05/08 08:00
586 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Az ifjú Miklós húszéves korában már vágsellyei kapitány. Apa és fia együtt harcol Buda, majd Szeged várának fölszabadításáért.

bercsenyi

Thaly Kálmánt idézzük: a császár "...Bercsényi Miklóst, mint érdemdús, hű tábornokát s magyar belső titkos tanácsosai egyik legkedveltebbjét, úgy békében mint háborúban (nevezetesen a most folyó 1684-1687-iki hadjáratokban), vitéz fiával együtt kitűntetett soknemű jeles érdemeiért, hív és közhasznú szolgálataiért, törvényes utódaival egyetemben 1687. szeptember 14-kén kelt cs. kir. Edictumával grófi méltóságra emelé. E rang a már különben félszázad óta mágnási renden lévő, régi, előkelő Bercsényi-családot most már nemcsak a Miklós által viselt hadvezéri és udvari magas méltóságoknál, - hanem a családi tényleges birtokok nagy terjedelménél fogva is (Hód-Mező-Vásárhely, Nagy-Tapolcsány, Tavarnok, Temetvény, Brunócz uradalmak, város, várak, kastélyok) méltán megilleti vala."

Ifjabb gróf Bercsényi Miklós a szegedi huszárvár kapitánya lesz. Majd 1688 tavaszán szegedi csapataival Caraffa, Veterani, Piccolimini tábornokok császári hadaihoz csatlakozva harcol Lugos, Lippa, Solymos fölmentéséért, majd atyjával együtt részt vesz Nándorfehérvár ostromában és első elfoglalásában. Az idősebb Bercsényi gróf a következő évben elhunyt. A fiatal gróf a szegedi állomáshelyéről fokozottan figyeli vásárhelyi birtokát. Föllép az udvarnál Fingermann szegedi hadbiztos ellen, aki fölöttébb zsarolta a vásárhelyieket.

A bécsi kormány 1690-ben "külföldi tőke" bevonásával is áruba bocsátotta a török uralom alól fölszabadult területeket. A vásárhelyiek siettek elismerni Bercsényi földesuraságát. 700 tallér adót is fizettek neki. A várost a kóborló hordák folyton prédálták, ezért Vásárhely követei fölkeresték Bercsényit Nyitra megyei kastélyában, Brunócon, ahol adójuk mérséklését kérték. Ez a brunóci taksalevél a vásárhelyi levéltár első, legbecsesebb irata. A méltányos 400 tallér (200 arany) mellé némi természetbeni szolgáltatások is járultak a 14 négyzetmérföldnyi hatalmas határért. Bercsényi nemsokára részt vett Várad (ma: Oradea, Románia) és Gyula ostromában, majd szegedi állomáshelyére vonult. Rövidesen kinevezték Ung vármegye főispánjának és aztán az ungvári uradalom megszerzésén fáradozott (1692). Közben Gyula várának védőserege (köztük Thököly kurucai) végigdúlta élelemszerző útján a vidéket s a vásárhelyieket 1693-ban menekülésre késztette.

A vásárhelyiek csak a karlócai béke után települtek vissza. 1700-ban már gyakorolta földesúri jogait. Ungvárról tiltotta a külföldi pénz használatát.

A vásárhelyiek újból fizetgetik neki az árendát. 1701 farsangján történt meg az a bizonyos "összeesküvés" Rákóczival és más főurakkal. Márciusban a kamara emberei már összeírták Bercsényi javait, köztük a csongrádi uradalmat, amely ez időben magában foglalta Csongrád, Kürt, Sas, Ug, Böld és Vásárhely helységeket, ez utóbbihoz tartozó puszták: Férged, Mártély, Körtvélyes, Szenterzsébet, Szentkirály. Júniusban már foganatosították az elkobzást, jóllehet az idézőlevél csak augusztus 26 -án ment ki a megyéhez. A következő évben Schlick Lipót császári tábornoknak adományozta az udvar Bercsényi csongrádi uradalmát. 1703-tól Schlick nem tudta érvényesíteni földesúri jogait.

Közismert, hogy Bercsényi a szabadságharc idején nemcsak jelentős katonai szerepet vállalt (1705-től a Conföderátio országos főtábornoka), de a kormánytanács első szenátora, 1707-től fejedelmi helytartó, a békealkudozások vezetője (Anglia, Hollandia).

Tárgyal Nagy Péterrel és XIV. Lajossal. Folyamatos levelezésben áll a fejedelemmel, olykor hármat is ír neki egyetlen nap alatt. Leveleiben elvétve a mi vidékünk is említésre kerül. Így pl. 1706. november 17-én írja, hogy "...a lemenő németnek Győnél vagy a tájon Tápéig kell általgyünni a Tiszán és így ha ma elérkezik a kenyír: még estve meginduljon az válogatott lovas had (kibül negyedfél ezeret kitölthetek) igyenessen csak a Tisza mellett menjenek, s jó elöljárókat vigyázóban bocsátván, úgy, hogy maga bíztában, lustosson költözvén által Győnél az német: ott egy istenadta szerencsére üssék meg s ha mit tehetnek neki Szegedig. Mert Szegedtül, az mint Szabó János mondja, innen sem élése, sem módja az járásnak. [...] Ezen próba is vakszerencsébül áll: mert ha az üdű megakasztja az eb németet Szentes és Vásárhelyben, - elfogy a kenyere az katonának (s annálinkább kedve), meg kell térni".

1708-ban Csajági főstrázsamester panaszkodását tolmácsolja a hadak fogyatkozásáról: "Feles hajdúját mondja az Tisza két felén Szeged körül: Győn, Tápén, Szentesen, Maroson, Vásárhelyen s még Pétervárad felé is..." Talán ez a kuruc jelenlét is befolyásolja a vásárhelyiek taksafizetési buzgalmát.

1708-ban Ungvárra vittek bizonyos összeget. De adózásuk rendszertelen volt. Sokat panaszkodtak a labanc és kuruc hadakra. Éppen erre a sok huzavonára hivatkozással adta át csongrádi uradalmát Károlyi Sándornak. Erről szól az a bizonyos peklini levél, amelyet Palugyai Imre közismert munkájában szó szerint leközöl - mégpedig 1709. szeptember 27-i keltezéssel. Valóban található ilyen keltezésű levél is a Károlyi-levéltárban, mégis okunk van föltételezni, hogy a dátumot elírták. Ugyanis van ennek a levélnek egy másodpéldánya is, annak viszont december 21. a keltezése. És ez lehet a helyes dátum. 1709-ben 90 levelet írt Bercsényi Rákóczi Ferenchez. Ezekből világosan megrajzolható, mikor, hol tartózkodik. Szeptember 21-én Rahóról, 24-én Tornaallyáról (ma: Safarikovo, Szlovákia) datálja leveleit. Csak december 18-tól tartózkodik Peklinben. Ebből a levélből idézünk:

"Ime azonban accludálom kegyelmednek az vásárhelyieknek utolsó végzését, együtt restantiájokkal. Bízom azért tútorsága alá kegyelmednek..."

Károlyi válasza erre december 28-án kelt. Kassáról 1710. február 19-én írott levelében is említést tesz Bercsényi Károlyinak a vásárhelyiekről: "Vásárhely iránt kedvesen vettem tudósítását kegyelmednek; bár eddigi kegyelmed jóakaratját kértem volna, mert látom 3 esztendeig sem félnek tőlem annyit, mint 3 holnapig kegyelmedtül (vagyis: december, január, február). Attul sem féltem kegyelmedet: Kárát vallja, csak Isten segítsen bennünköt ellenségünk ellen; várom is további tudósítását és maradok kegyelmednek köteles attyafia, szolgája G. B. Miklós".

1710. február 23-án Károlyi így válaszol a "Generális Mareschallnak": "Az vásárhelyieket jóakaróimnak vallom, ha jó dohánt akarnak küldeni; hiszem ha nem tartozik is véle: ugyancsak emberségbül is megég az, csak jó füsti legyen. Kegyelmednek hogy jámbor jobbágyi: nem csuda, hogy azok, mert túl vannak az Tiszán; penig hogy örökösnek nem írja magát, addig bízom az dohányhoz..." Az utolsó szál a Bercsényi családhoz: az 1711. január 25-i nyugta. Eszerint a vásárhelyi árendába Károlyi lefizetett bizonyos összeget Bercsényi László kezébe, aki ekkor Ungvár várát készítette föl az "utolsó harcra"...

Nem csoda, hogy a Bercsényi név úgy maradt meg a vásárhelyiek emlékezetében, mint a "jó földesúré". Különösen elmélyült ez a benyomás a 18. században, amikor Károlyi Sándor utódai egyre szorosabbra fogták a gyeplőt a taksás állapotból ismét robotos jobbágyokká süllyesztett vásárhelyieken. Jellemző Hódmezővásárhelyre, hogy amikor 1848-ban a haza védelemre szorult, egy lelkes tímármester, Szamecz András eladta házát, műhelyét, hogy szabadcsapatot szervezve a Délvidékre vonuljon. Vállalkozását Bercsényi nevével tette még vonzóbbá, hitelesebbé.

1888-ban a város utcát nevezett el Bercsényiről Újvároson, a mai Kiserdő soron. Amikor 1906-ban a bujdosó Bercsényi hamvai hazakerültek Kassára, a város vezetői rádöbbentek, hogy "egykori jó földesuruk" emlékéhez mégiscsak méltatlan az öt-hat házból álló utca elnevezése. A Kispiac térből (ma: Kálvin János tér) nyíló Csalogány utcát keresztelték át Bercsényi névre, amelyet a tanácsrendszer idején sem bolygatott meg senki. Az 1930-as években fiatal vásárhelyi értelmiségiek csoportja "Bercsényi Bajtársi Egyesületbe" tömörült. Napjainkban a 3. Bercsényi Miklós Lövészzászlóalj őrzi a hányatott életű vitéz katona, székesi gróf Bercsényi Miklós nevét.

Herczeg Mihály
ny. levéltárvezető
MNL Csongrád Megyei Levéltára, Hódmezővásárhely