A bödönhajótól a katamaránokig
2014/01/07 08:00
4093 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A Balaton - Közép-Európa legnagyobb tava - partjainál 15 ezer éve jelent meg először az ember, s a partján élők életében a halászat, a hajózás és a hajóépítés mindig jelentős szerepet játszott. Az egy fatörzsből készített csónak, az ún. "bödönhajó" az őskortól egészen a XIX. század végéig volt honos a Balatonon.

A révátkelők szerepe

A római hódítás után az Aquincumot Itáliával összekötő hadiút a fenékpusztai révet kihasználva „haladt át” a Balatonon. Középkori okleveleink tanúsítják, hogy a balatoni révátkelő helyek a honfoglalás után is megőrizték jelentőségüket, a tihanyi és a foki rév már az 1055-ös, a Tihanyi Apátság alapítóleveleként ismert oklevélben is szerepel. Annak ellenére, hogy a török hódítás után a vidék hadszíntérré vált a kereskedelem – csökkenő intenzitással, de – továbbra is működött.

A hajózás fellendülése a XVIII. században

A török kiűzése után azonban nemcsak politikai értelemben kezdődött új korszak. A mezőgazdasági termelés volumene folyamatoson nőtt, emiatt a kereskedelem felélénkült, és ez a hajózás fejlődésére is ösztönzőleg hatott. Az elsősorban keszthelyi kötődéséről ismert Festetics család a XVIII. század első felében szerzett kiterjedt birtokot a Balaton és Kis-Balaton délnyugati térségében. Ők alapítottak a fenékpusztai rév mellett azt a hajóácstelepet amely a környék hajóépítésének központja lett. A beruházás mögött az a felismerés állhatott, hogy a tó két vége közötti nagyobb tömegű, nem romlandó áru szállítása sokkal hatékonyabb, gyorsabb és olcsóbb volt a vízen, mint a korabeli, igen rossz állapotú szárazföldi utakon. A Festetics Pál gróf által 1753-ban építtetett, a Christoph nevű hajó lett a Balaton első nagyobb vitorlása, amely Keneséig faárut, visszafelé pedig sót szállított. A telepen a legtöbb hajó Festetics György gróf idejében épült, aki Itáliából hozatott hajóépítő mestert a munkák felügyeletére.

11079

Gőzhajózás a Balatonon

Az európai tendenciáknak megfelelően – és Széchenyi István gróf áldozatos munkájának köszönhetően – az 1830-as években a dunai gőzhajózás rohamos fejlődésnek indult. A Balatonnál azonban a konjunktúrának kezdetben semmi jele nem volt. A fontosabb révátkelő helyek működtek, de a tó hosszában a XVIII. században zajló közlekedés gyakorlatilag megszűnt.

Hertelendy Károly, Zala megye alispánja fordult Széchenyi István grófhoz, hogy segítséget kérjen tőle a helyi gőzhajózás megteremtéséhez. Ezzel próbálták a Balatont az országos kereskedelmi körforgásba újra bekapcsolni. Széchenyi István egyetértett a javaslattal, de világosan látta, hogy a terv végrehajtásához a jelenleginél több és jobban kiépített kikötőre volna szükség. Balatoni gőzhajózás című írásában felvetette azt is, hogy a térség fejlesztése érdekében támogatni kellene a térség gazdasági felzárkóztatását pl. a halászat kiterjesztésével, modernizálásával. De fantáziát látott a Balaton idegenforgalmi központtá tételében is. Széchenyi vetette fel a Balaton és a Duna a Sió-csatorna révén történő összekötésének lehetőségét is, aminek mind a vízszabályozás, mind a szállítás szempontjából komoly jelentősége lehetett/lett.

A Balaton Gőzhajózási Társaság alakuló ülésére végül 1845 végén sor került, az első, a társaság megbízásából Óbudán készült gőzhajót pedig a Széchenyi István gróf 55. születésnapján, 1846. szeptember 21-én bocsátották vízre. A rendszeres járatok 1847 tavaszán indultak el a teherszállítás céljára építtetett két uszállyal együtt. A Sió-zsilip megnyitásra 1863-ban került sor.

1064

A dualizmus időszaka

A teherforgalom azonban csekély jövedelmet biztosított a társaságnak, a személyforgalom is csak a főidényre korlátozódott. Az emiatt jelentkező anyagi problémák miatt a társaság 1876-ban csődbe ment.

A balatoni gőzhajózás újbóli megindítására Baross Gábor miniszter támogatásával 1888-ban került sor. A Balatontavi Gőzhajózási Részvénytársaság balatoni személy- és teherszállítást végezte, amit a forgalomban érintett vármegyék és a kormány is évenként meghatározott összeggel támogatott.

A balatoni hajózás jelene

Kisebb-nagyobb megingásokkal a hajózás azóta is folyik a Balatonon. A két világháború közötti időszakban jelentek meg az első dízel üzemű motoros hajók és az első motoros komp is. A II. világháború pusztításainak a balatoni hajópark is áldozatul esett. A balatoni hajózást üzemeltető Részvénytársaság 1949-ben állami kézbe került és Magyar Hajózási Részvénytársaság néven az 1950-es évek végén indult dinamikus fejlődésnek. Az 1970-es évek végén helyezték üzembe a nagytestű motoros katamaránokat. A tulajdonosi viszonyok a rendszerváltáskor átalakultak, így a tavi hajózást jelenleg a Balatoni Hajózási Zrt. biztosítja.

3143

A Balatonfüredi Hajógyár megalapítása

A balatoni üdülőhelyek népszerűségének fokozatos növekedése megnövelte a vízi sportok iránti figyelmet is. A Balatonfüredi Yacht Egylet 1867-ben megalakult ugyan, de a dualizmus korában a vitorlás sport terjesztésében a Magyarországon élő angol diplomaták és vállalkozók játszották a legnagyobb szerepet. Így aztán nem meglepő, hogy az első balatonfüredi hajóépítő és kiemelő telepet egy angol vállalkozó, Richard Young létesítette az angol főkonzul bíztatására. A vállalkozás sikeresnek bizonyult, hiszen a vitorlázás divatba jöttével sorban kapták a megrendeléseket, de 1889-ben elkészítették az első Daimler motorral ellátott benzinmotoros hajót is.

A két világháború között és a II. világháború után az üzem működött, a rendszerváltáskor azonban a balatonfüredi hajógyártás is leállt.

További érdekes oldalak: 

Farkas Judit cikke