A ciszterci rend kezdeti tevékenysége Magyarországon
2013/09/26 15:46
2420 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A 11. század végén új szerzetesi mozgalmak indultak Európában azzal a céllal, hogy visszatérjenek Szent Benedek Regulájának tisztaságához, a kétkezi munkához, a nagyobb szegénységhez. A liturgikus élet, a lelki élményszerzés és munka egyensúlyát akarta visszaállítani az a huszonegy szerzetes is, akik apátjuk, Szent Róbert vezetésével 1098-ban elhagyták a clunyi bencések hagyományait követő molesme-i apátságot, és a burgundiai Dijon közelében megalapították az „Új Monostort”, Cîteaux-t, latinul Cisterciumot. Ezzel egy olyan jelentős szerzetesi reform vette kezdetét, amely alapvetően befolyásolta a 12. században egész Európa életét.

A ciszterci rend

1100-ban II. Paszkál pápa bullája biztosított különös védelmet az új monostornak, de a rend akkor teljesedett ki, indult dinamikus fejlődésnek, amikor 1112-ben Szent Bernát 30 társával együtt belépett a rendbe, és 1115-ben fiatalon Clairvaux első apátja lett. Egy-egy szerzetesi csoport kiválásával hamarosan létrejött a négy alapapátság: La Ferté (1113), Pontigny (1114), Clairvaux és Morimond (1115), amelyekhez később kolostorok százai kapcsolódtak filiálés láncolatban (Filiálé itt azt jelenti, hogy lányegyház, egy egyház máshol működő egysége). A rend központosított szervezete a Cîteaux-ban évente tartott generális káptalan bevezetésével a távoli országok ciszterci apátjaival is állandó kapcsolatban volt. A szerzetesek mellett conversusok, azaz megtért világiak vagy munkástestvérek (fel nem szentelt szerzetesek) éltek és dolgoztak a monostorokban. Kitűnően képzett mesteremberek voltak, akik a kor legmodernebb földművelési rendszerét, a háromnyomásos gazdálkodást, valamint a vízi energia felhasználását ismertették meg környezetükkel.

612px-Jörg_Breu_d._Ä._002

Az első ciszterci apátságok Közép-Európában

A térségben az első ciszterci apátság 1130-ban a stájerországi Reinben jött létre, majd ezt követte a heiligenkreuzi apátság, melyet 1133-ban III. Lipót osztrák őrgróf alapított. A rend az 1140-es években elterjedt Lengyelországban is.

A ciszterci rend Magyarországon

A XII-XIII. század fordulóján a bencés rend hegemóniáját és a premontrei rend előretörését a királyi akaratnak megfelelően a ciszterci rend megjelenése töri meg Magyarországon. II. Béla terve volt a ciszterciek letelepítése Magyarországra, de ez csak fia, II. Géza (1141–1162) alatt valósult meg A heiligenkreuzi szerzeteseket 1142-ben királyi birtokon, Cikádoron, a mai Bátaszéken telepítette le. Ezután azonban nincs jele a ciszterciek újabb alapításának egészen III. Béla (1172-1196) uralkodásáig. III. Béla egymaga öt ciszterci monostort létesített, s mindegyikbe franciaországi szerzetesek települtek. A király udvarában érvényesülő erőteljes francia művelődési és művészeti hatás elterjedésében fontos szerepet játszott az a tény, hogy az uralkodó mindkét felesége francia volt, így a francia–magyar kapcsolatokat erősítették az ide érkező ciszterci szerzetesek. Megtelepedésüket nagymértékben előmozdította, hogy 1183-ban Péter, a rend első és legfontosabb monostorának, Cisterciumnak apátja fényes kísérettel eljött Magyarországra, hogy az uralkodótól személyesen kérje a ciszterci szerzetesek védelmét. III. Béla oklevélben biztosította a magyarországi cisztercieknek ugyanazokat a szabadságjogokat, amelyeket a rend Franciaországban már elnyert. A szerzetesek bevonulását megelőzően ki kellett választani a kolostor helyét, azt fel kellett építeni, a javadalmazásáról is köteles volt gondoskodni az alapító. Az építészeti előírások és az alapítás feltételeinek szigorúsága, valamint az alapítónak az alapítványhoz való, a bencésekhez viszonyítva kevesebb joga, ezzel együtt több kötelezettsége érthetővé teszi, hogy a ciszterciek kolostorai kevés kivétellel, legalábbis a XIII. század közepéig, királyi alapításúak voltak és uralkodói tulajdonban is maradtak.

800px-Cistercian_Convent_Zirc

III. Béla király alapításai

Az egresi apátság

III. Béla 1179-ben alapította az egresi apátságot a Maros folyó bal partján, ahová az első szerzetesek Pontignyből jöttek. Az egresi monostor falai között temették el II. András második feleségét, Courtenay Jolán királynét, majd magát a királyt is.

A zirci (középkorban bakonyi) monostor

A monostort 1182-ben a franciaországi Clairvaux-ból, Szent Bernát apátságából érkező szerzetesekkel népesítette be a király. Zirc jelentőségét mutatja, hogy a középkorban apátjai kapták a legtöbb megbízatást egyházi ügyek intézésére a pápától és a generális káptalantól. Az apátság majorjai és falvai a Bakonyban feküdtek.

A pilisi monostor

A pilisi ciszterci monostort 1184-ben a franciaországi Aceyből érkező szerzetesekkel népesítette be III. Béla. Az új monostor terjedelmes birtokokkal, vízi és száraz vámmal rendelkező apátság volt, a középkorban a legjelentősebb a magyar ciszterci apátságok között. Templomában temették el II. András feleségét, az 1213-ban meggyilkolt Gertrudis királynét.

A szentgotthárdi apátság

A szentgotthárdi apátságot 1184-ben létesítette az uralkodó, szerzetesei a champagne-i Troisfontaines-ből érkeztek. A királyi adományokon kívül kisebb birtokosok is gyarapították a monostor javait, amely ily módon jelentős birtoktesttel rendelkezett.

A pásztói apátság

III. Béla királytól 1191-ben a pilisi ciszterci apátság kapta meg és népesítette be a korábban itt lévő bencés monostort.

Egy „kakukktojás”: a borsmonostori apátság

1190 körül a Miskolc nemzetségből származó Domonkos bán írásba foglalta azon elhatározását, amely szerint a pápa engedélyével, Béla király tanácsára és jóváhagyásával fogadalmát, miszerint az Úr sírjához Jeruzsálembe zarándokol, azzal váltja meg, hogy birtokát Heiligenkreuz apátjának és szerzeteseinek adja, hogy az általa megjelölt helyen Szűz Mária tiszteletére monostort emeljenek. A szerzetesek 1197-ben érkeztek meg Heiligenkreuzból.

A ciszterci monostorok jellegzetességei

A ciszterci rend Szent Bernát által megfogalmazott regulája meghatározta a monostor és temploma épületét. Elvben a bencéseknél szigorúbb alapítási és építkezési előírások jellemzik a rendet. Az épület kötött, kereszt formájú alaprajza és a díszítőelemek visszafogott alkalmazása, a torony hiánya főleg a korai periódusban jellemző, később eltértek ettől, és a gótikus építészet sok elemét felhasználták. A kolostor rendszerint a templomtól délre egy négyzet alakú kerengő körül helyezkedett el, és amennyiben teljesen kiépült, földszintjén kútház, sekrestye, káptalanterem, ebédlő és a conversusok terme, emeleti szintjén pedig hálóterem épült. A magyar monostorok többsége azonban nem mindenben követte a szigorú előírásokat, hiszen nem feltétlenül települt lakatlan helyre és átvett korábban már fennálló templomokat. Ugyanakkor gyakran erődítették a ciszterciek délvidéki monostorait (pl. Kerc, Bélakút, Pétervárad), így ezek bekapcsolódhattak az ország védelmi hálózatába. Tehát a rend alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz.

További érdekes oldalak

Farkas Judit cikke