A Csongrád Megyei Honismereti Diáktáborok története – I.
2014/04/16 08:00
737 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A Csongrád Megyei Honismereti Diáktáborok kettős célt követtek: a középiskolás diákoknak tartalmas és hasznos programot nyújtani a nyárra, illetve erősíteni bennük a szülőföldhöz kötődés érzését.

Előzetes összefoglaló

A két cél összefüggött, mert néprajzi, régészeti, természetismereti és helytörténeti tudás nyújtása által ismertettük meg a diákokat szűkebb hazájuk érdekes és jellemző adottságaival, sajátos vonásaival. Tudásszerzésük pedig  racionális és emocionális módon hozta még közelebb az itteni elődök és a jelenlegi utódok közötti kapcsolatot, és hasznosult a nemes cél, a szülőföld iránti ragaszkodás megerősítése szolgálatában is.

Kedveltek voltak ezek a táborok, mert a nyár örömét érdeklődésen alapuló tudásbővítéssel ötvözték. Nekünk, szakmai irányítóknak is könnyebb volt a feladatunk, főleg '70-es '80-as években, mert minden elő volt készítve, s csak a lényegre koncentrálhattunk. A '90-es években megváltozott a helyzet, megszűnt a központi támogatás (szervezési és anyagi értelemben egyaránt), ellenben szinte átláthatatlanná vált a nyárra szóló programkínálat. A diákok nyári szünetének kihasználására a legváltozatosabb tartalmú táborvilág jött létre, amelyben valóságos versengés kezdődött a gyerekek tetszésének és érdeklődésének megnyeréséért. Ebben a "küzdelemben", mi, a honismereti táborok szervezői a '90-es évek végén végleg lemaradtunk, saját marketingre, szervezésre és önköltségre utalva nem tudtuk a tudásátadáson alapuló elvünket a vállalkozás ismérveivel összekapcsolni. Így a megyei szintű honismereti táborok fonala megszakadt, s csak remélni lehet, hogy ezt a hasznos időtöltést egyszer valakik, akiknek a szakértelem mellett ideje és menedzselési készsége is van, újra fölkarolja.

Részletes áttekintés

A diákok bekapcsolódása a honismereti munkába az iskolákban kezdődött. A ’60-as évek honismereti szakkörei iskolai keretekben és a tanévhez kapcsolódóan működtek, de kultúrotthonok is befogadták őket. Itt ismerkedtek meg a tanulók a módszeres anyaggyűjtéssel, földolgozással. Jelentős szervező erő volt a ’60-as évektől kiírt Csongrád Megyei Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat, mely kellő aktivitást váltott ki az érdeklődő ifjúságból. Mindszent községben pl. Tóth Emma vezette a „Hiedelem gyűjtése” témával foglalkozó szakkört, amely a Művelődési Otthonban kapott helyet. (Adattár 124-68). De működött szakkör Makón, Zsombón, Csongrádon, Csanádpalotán. Az itt dolgozó gyerekek különböző pályázatokon vettek részt, s a gyűjtött anyagból készült dolgozatokban mutatták meg, hogy értik a tárgyak faggatását. A szegvári Honismereti Szakkör a  paraszti életmódot kutatta a ’80-as években. Tagjai fölső tagozatos általános iskolai tanulók voltak, és az Ady Endre Művelődési Ház fogadta be csoportjukat. Szakköri programjuk az alábbi témákat tartalmazta:

  • Ismerkedés Szegvár történetével
  • Szegvári népdalok tanulása az idős szakkörösöktől
  • Látogatás a szegvári, és a szentesi múzeumban
  • Beszélgetés az Öregek Napközi Otthonában
  • Farsangi játékok tanulása, farsangi bál a szakkörben.

A zsombói Általános Iskolában működő Honismereti Szakkör 1981-ben nyertes pályamunkát küldött be, „Hogyan öltözködtek Csongrád megyében„ címmel. 14 tanuló nagy szülőktől, családi albumokból, ismerősöktől hozták a az eredeti fényképeket, amelyekből fényképész válogatta ki a másolható darabokat. (Adattár, 1981.)

Nagyon aktívnak mutatkozott a makói Erdei Ferenc Honismereti szakkör, Szilágyi Sándorné, illetve a „Micimackó” hagyományőrző szakkör Rácz Sándor vezetésével.

Móra Ferenc Múzeum Néprajzi Adattára őrzi pl. az Erdei Ferenc szakkör kollektív pályamunkáját, amelyet a kismesterségekről készítettek szakszerű gyűjtőíves módszerrel 1983-ban. (Adattár 871-83). A makói Kun Béla Általános Iskola „ Micimackó hagyományőrző néprajzi-nyelvjárási öntevékeny szakköre” számos pályázatot nyújtott be. Több fordulóban szerepeltek az állatnevek módszeres egybegyűjtésével, így a makói, zombori, apátfalvi nyelvi hagyományok közlésével. Az ökör, ló, kecske, tehén stb. nevek falvankénti csokorba szedése több száz érdekes, e munka nélkül bizonyosan feledésbe merülő népi állatnév-listákat eredményezett.

A tanéven kívüli nyári elfoglaltságot biztosították a honismeretei diáktáborok. Rendszeres, minden évben ismétlődő megszervezése elmélyültebb és szakszerűbb gyűjtő-értékelő munkára adott lehetőséget. A hozzáértő kutatást, és földolgozást muzeológusok, levéltárosok, egyetemi oktatók bevonásával oldották meg a szervezők. A résztvevő diákok a megye középiskoláiból kerültek ki, főként a gimnáziumokból (Horváth Mihály  / Szentes, Batsányi János /Csongrád/, Bethlen Gábor / Hódmezővásárhely, József Attila / Makó/, de jöttek szakközépiskolákból is (Vedres István /Szeged/, Galamb József /Makó/, Móra Ferenc  /Szeged/. Személyes tapasztalatunk volt, hogy a nagy szegedi gimnáziumok –talán egy – két kivételtől eltekintve nem küldtek gyerekeket a táborba.

A megyei honismereti diáktáborok kezdete az 1974-i makói országos táborra nyúlik vissza. Országosan 1967-ben indult útjára a táborok szervezése, melynek során az Erdei Ferenc által még 1970-ben javasolt makói, a VIII. volt a sorban. Ennek sikere indította útjára a megyei táborokban is folytatandó tervszerű honismereti tevékenységet. (Tóth Ferenc: Országos Honismereti Diáktábor Makón. In: Csongrád Megyei Honismereti Híradó, 1975. 158-160)

Az első megyei diáktábort Csongrádon szervezték 1975-ben. Azóta 1999-ig, tehát 24 éven át folyamatosan rendezték meg a nyári honismereti találkozókat, egyes településeken több alkalommal is.

Az alábbi felsorolás a hiányos dokumentáció miatt nem teljes.

1974Makó1987Apátfalva
1975Csongrád1991Apátfalva
1977Szentes1992Szegvár
1978Kistelek1993Mindszent
1979Szeged1994Csanádpalota
1980Hódmezővásárhely1995Zsombó
1981Makó1996Ópusztaszer
1982Ópusztaszer1997Csongrád
1983Szeged1999Pitvaros
1985Csongrád

dr. habil. Marjanucz László
tanszékvezető egyetemi docens (SZTE)