A Csongrád Megyei Honismereti Diáktáborok története – III.
2014/04/30 08:00
740 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A Csongrád Megyei Honismereti Diáktáborok kettős célt követtek: a középiskolás diákoknak tartalmas és hasznos programot nyújtani a nyárra, illetve erősíteni bennük a szülőföldhöz kötődés érzését.

A IV. tábort Kisteleken rendezték 1978-ban (augusztus 1-9). A korábbi két szervező mellett aktívan bekapcsolódott a munkába a Hazafias Népfront Megyei Honismereti Bizottsága is. Aktualitást adott a hely kiválasztásának, hogy 1976-ban jelent meg a Tanulmányok Kistelek történetéből és népéletéből c. tanulmánykötet, s 1977-ben ünnepelte a város telepítésének 200. évfordulóját. Ezek föllendítették a helytörténeti kutatásokat, amelyekre bizton építhetett a tábor 25 diákja 10 napos ottlétük alatt. De nem azt gyűjtötték, amit egyébként már a kutatók elvégeztek, hanem a tanulmánykötetben nem érintett témák anyagát. Ez adta a tábor egyik szakmai célját: a népdalok, a folklórhagyomány, a jelentősebb üzemek és téeszek történetének földolgozását, illetve a földolgozást segítő adatok összegyűjtését kellett elvégezni. Másrészt a község akkori életének, mindennapjainak krónikaszerű rögzítése volt a feladat. Új színt jelentett a tábor életében, hogy a múzeumi szakmai közreműködés kibővült a JATE BTK Történeti Intézetének bekapcsolódásával. Hegyi András adjunktus a helytörténeti, Raffay Ernő  gyakornok pedig a krónikaíró csoportot vezette. Előbbiben összetett elméleti és gyakorlati munka folyt: előadásokat hallgattak a történeti kutatás módszereiről, az idős emberek visszaemlékezéseinek forrásértékéről, illetve ehhez kapcsolódó följegyzéseket, emlékeket gyűjtöttek. A másik csoport Kistelek kulturális intézményének, gazdasági üzemének és a helyi TSZ-ek életének krónikaszerű leírását végezte el.

A szövegfolklórgyűjtő szakcsoport Juhász János, csongrádi múzeumigazgató irányításával a dél-alföldi betyárvilág emlékeit gyűjtötte, s ige szép anyagot sikerült összeállítani Rózsa Sándorról, meg a Bagi-családról.

A népdalgyűjtők Szigeti György útmutatásai alapján dolgoztak, az idős emberek énekeltek dalokat magnószalagra vették. A tanyakutatók pedig Felföldi László vezetésével a gyakorlatban szemlélték és részletesen leírták. Lefényképezték a kaszálás, kaszakalapálás, lóbefogás módját. Ugyanígy részletes leírást készítettek a hetipiac eseményeiről is. (Felföldi László: A IV. Csongrád Megyei Honismereti Diáktábor. In : CSMHH. 1979. 177-180.)

Az V. diáktábort 1979-ben az újszegedi Vedres István Építőipari Szakközépiskola kollégiumában rendezték. Szakmai célját  Szeged és környéke legújabbkori történetének megismerésében és  a honismereti gyűjtőmunka módszertani megalapozásában jelölték meg. A hely adottságaiból következett, hogy a tábor résztvevői olyan szakmai tekintélyeket hallgathattak kutatási területükről előadni, mint Tóth Bélát az árvízről, Kováts Zoltánt Szeged népesedési múltjáról és Bálint Sándort a szegedi nép életéről. A szakcsoportokat is neves egyetemi szakemberek irányították: Hegyi András (Szőreg és Tápé helytörténete), Sipos József történész-muzeológus, Kövér Lajos egyetemi gyakornok és Raffay Ernő tanársegéd Szeged dualizmuskori történetéhez kerestettek anyagot diákjaikkal a levéltárban és a múzeum Történeti Osztályán. (Sipos József: Gondolatok az V. Csongrád Megyei Honismereti Diáktáborról. In: CSMHH 1979. 183-186.)

1980-ban Hódmezővásárhely adott otthont a diáktábornak.  Itt a parasztpolgári múlt kínálta az életmódkutatást, mert a lakásviszonyoktól kezdve, a táplálkozáson, öltözködésen át, a munka világáig terjedően gyűltek az információk a különleges városi létformáról. A másik szakcsoport a vásárhelyi folklórt kutatta, merthogy ezen a területen lehetett mit pótolni. Vizsgálati szempontjaik voltak: a népi építészet, a cigány folklórhagyományok, és a város zene- és táncélete. A helytörténettel foglalkozók elmerültek a levéltári források föltárásában: Vásárhely közéletében jelentős szerepet játszó családokról állítottak össze életrajzokat. (MFM Néprajzi Adattár  769-770 / 1980)

1981-ben Makó volt a VII. tábor házigazdája. A kutatómunka szakmai kerete itt is adott volt: Kossuth-hagyományok, a hagyma társadalmi, néprajzi jelentősége, folklór. A kor speciális elvárása volt a helytörténettel foglalkozókkal szemben, hogy gyűjtsék össze a munkásmozgalmi veteránok visszaemlékezéseit, Így az egyik szakcsoport adott címekre menve, kérdőíves interjú lejegyzetelésével, illetve hangfelvétellel, e témában gyűjtött össze egy csokor személyes „történelmet”. A tárgyi néprajzi anyagot gyűjtők a makói nép anyagi kultúrájának egyes részterületeivel ismerkedtek, mint a hagymatermesztés, a szobabelső és az ünnepi asztal alkalmai. (ML: A makói Honsimereti Diáktábor. In: CSMHH. 1981. 139-142.)

1982-ben a Ópusztaszeren volt a VIII. tábor. A szó szoros értelmében vett tábor volt ez, mert sátrakban aludtak, kulacsból ittak és nyárson sütött szalonnával táplálkoztak a gyerekek. Szakmai programja a helyi sajátosságokhoz kötődött: történeti tárgyú témaként kínálkozott az 1945-ös földosztás emlékeinek összegyűjtése, a Pallavicini uradalom mai is látható majorjainak a föltérképezése. A néprajz iránt érdeklődők a jeles napokhoz kacsolódó népszokásokat derítették föl, míg  a folklór-csoport a baksi cigányok életét vizsgálta.  (ML: A VIII. megyei Honismereti Diáktábor. In: CSMHH, 1982.  161-167.)

1983-ban Szeged adott helyet a IX. diáktábornak. Sajátos volt abból a szempontból, hogy Szeged múltja, hagyománya rendkívül összetett, több részterületen lehetett a gyűjtést megkezdeni. Szálláshelyünk, az újszegedi KISZ Vezetőképző Központ maga is az átlagosnál jobban felszerelt technikai adottságokkal rendelkezett. A gyűjtőmunka a városban folyt, tovább bővítve a megye oral history anyagát a XX. század helyi történéseiről, komplett, fotón rögzített műemlékkataszter készült a városban található szobrokról, emléktáblákról, és sok szellemi emlékanyagot gyűjtöttünk Tápé ünnepi szokásairól. (ML: Gondolatok a IX. Csongrád Megyei Honismereti Diáktáborról. IN: CSMHH. 1983. 131-135)

Minden helynek megvan a szelleme. Ez tette változatossá a táborok életét is, mert a területre egyébként nem oly nagy megyénkben, mindenhol tudott új után menni a tábor.

1987-ben Apátfalva fogadta a megye honismerő diákjait. Gazdag és még élő hagyományvilágából adódott, hogy elsősorban a néprajzi gyűjtőmunkára fektettük a hangsúlyt. Avatott művelői (Bárkányi Ildikó, Nagy Vera) szakmai hozzáértésével és a helyi viszonyokat kitűnően ismerő, a honismereti munkát általában is lelkesen támogató Puszta Mária könyvtáros segítségével eredményes munkát végeztek a diákok. A néprajz szinte minden területén lehetett gyűjteni, de elsősorban az apátfalvi női viselet, népi táplálkozás és a gazdálkodás emlékanyagát gyűjtötték, a segítőkész adatközlőktől.

Szinte ezekhez kapcsolódva gyűjtötték a diákok a helyi múlt és népi élet emlékeit, amelyek egy-egy darabja képi vagy írásos dokumentumként hitelesítették a tudományos mondanivalót.

dr. habil. Marjanucz László
tanszékvezető egyetemi docens (SZTE)