A genfi merénylet
2014/06/09 08:00
480 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A fekete ruhás hölgy elesett, a vele tartó fiatal lány igyekszik felsegíteni. A kikötő mólójánál már indulásra kész a hajó, a férfi aki pedig a földre taszította, eltűnik a sarkon. Többen is a sápadt hölgy segítségére sietnek, aki mindenkit biztosít arról hogy jól érzi magát, s társnőjét sürgetve igyekeznek elérni a hajót. 

sissi_1 Az osztrák császárné halott

Az osztrák császárné ekkor még inkognítóban utazik a hajón, ahogy Svájcban töltött pihenése alatt is mint Hochebembs grófnő száll meg Genf városában. A két hölgy a korlátnál áll, amikor az idősebbik falfehér lesz, nem bír levegőt venni, s megkapaszkodik társnője karjában. Leülnek egy padra, de a fekete ruhás hölgy ismét rosszul lesz, feje a mellére hanyatlik, s a fiatalabbik hölgy már sejti, hogy nagy a baj.

Segítséget hív, s a hajó kapitánya azt javasolja, hogy mivel a hajón nincs orvos, forduljanak vissza. Egy ápolónő végül a segítségükre siett, aki kioldja a császárné fűzőjét, aki egy pillanatra magához tér, felül, majd mély lélegzetet vesz, és hirtelen ismét visszahanyatlik. Ekkor látják, hogy a nő fűzője véres, Sztáry grófnő ekkor felkiállt:

- Az istenért, vér! Megölte! Megölte az oszták császárnét!

Azzal elájul. A hajó kapitánya megfordítja a hajót, visszatérnek a kikötőbe, ahonnan a sérült Erzsébetet ágyra fektetik, megérkezik az orvos, aki mindent megtesz, hogy megmentse, de az osztrák császárné és magyar királyné tizennégy óra negyven perckor meghal.

Aki gyűlölte a gazdagokat

S hogy mi történt mindeközben a merénylővel? Az ismeretlen, alacsony termetű, szakállas férfi végigfutott a rakparton, és igyekezett eltűni a tömegben. A rakparton tartozkódó néhány bérkocsis látta, hogy mi történik, így leugrottak a bakról, és a gyilkos nyomába eredtek. Egy váltóőr és egy tengerész segítségével végül elfogták a gyilkost, aki egy percig sem védekezett, nyugodtam megvárta, hogy a rendőrség megérkezzen.

Luigi Luccheni szívből gyűlölte a híres és gazdag embereket. Nem tartozott semmilyen szervezethez, magányosan, egyedül készült tettére, amelyben a véletlen is segített. Korábban az orléans-i herceget szemelte ki áldozatának, de vele nem sikerült végeznie, így csak a véletlennek köszönhető, hogy éppen Erzsébet esett áldozatául. A gyilkos tettét pedig nem mással követte el, mint egy reszelővel, amelyből saját kezűleg készített gyilkos szerszámot.

Luccheni tehát magányos gyilkos volt, tette aligha tekinthető politikai gyilkosságnak, mégis cselekedete rávilágított kora problémáira: az elnyomásra, a zsarnoki politika rendszerekkel történő szembenállásra. Nem véletlen, hogy több uralkodó életét is veszély fenyegette akkoriban, s  egyre nagyobb számban jelentek meg a kollektív, szervezett ellenállási mozgalmak Európában.

Luigi Luccheni akasztófa általi halálra vágyott, s bírósági tágyalása során is mindent megtett azért, hogy ez az álma valóra válljon. Ebbéli álma azonban nem valósult meg, életfogytiglani halálra ítélték csupán, amit csalódottan vesz tudomásul.

Sértésnek és tette lefokozásaként éli meg, hogy perében ilyen ítélet születet. A börtönben többször kerül viselkedése miatt magánzárkába, ahol végül önkezével vet véget az életének.