Gyermekmunka a világban
Sulinet
2012/06/11 08:00
3277 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) felmérései szerint a világon több, mint 200 millió kiskorú dolgozik rendszeresen. Mivel a kisorúak foglalkoztatása a legtöbb országban hivatalosan tilos, ezért az adatokat csak becsülni lehet, de a számok így is sokkolóan hatnak. 

gyerekmunka_004_520

Megdöbbentő adatok

A szervezet a statisztikák alapján a következőket állapította meg:

  • világszerte körülbelül 215 millió (5-17 éves korig) gyermeket foglalkoztatnak, aminek a felét az ázsiaiak teszik ki
  • ebből 115 millióan végeznek vesélyes munlát
  • a gyerekek 60 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban
  • a legfejlettebb országokban is a gyermekek 30 százaléka dolgozik

A felméréshez hozzátartozik, hogy az ILO „csak” a 12 éven aluli gyermekeket tartja számon gyermekmunkásként, 18 éves kor alatt pedig azokat akik heti 14 óra felett dolgoznak. Az adatok megszerzését különösen nehezíti, hogy az említett gyermekek jó résza rabszolgaságban van, akiket szüleik adósága miatt jutottak erre a sorsra. Ez a jelenség Ázsiában a legkiemelkedőbb, míg ezen belül is Indiában a leglátványosabban, ahol a bangladesi kiskorú rabszolgák számát fél millióra becsülik.

gyerekmunka_003_200 A szegénység a legnagyobb ellenség

A gyermekrabszolgaság fő oka a nagymértékű szegénység, a legtöbb esetben a gyerekek éhbérért dolgoznak, pénzt nem is látnak. A nyomorult körülmények között élő, megalázott gyermekek pénzt nem is látnak és nem ritkán szexuálisan is kihasználják őket. A turisták által leggyakrabban látogatott helyeken figyelhető  meg leginább az a szokás, hogy (gyakran s saját szüleik) a gyerekeket dolgoztatják a nagyobb haszon reményében, akiken keresztül nagyságrendekkel több (akár tízszeres) bevételre számíthatnak.

A legnagyobb probléma, hogy ezek a gyerekek így nőnek fel és válnak felnőtté anélkül, hol bármi esélyük is lenne a tanulásra, így a tárasadalom egy ördöki körben forog. Az ázsiai országokban jelenlevő nonprofit szervezetek ugyan próbálnak valamit javítani a helyzeten, de tevékenységük sok esetben szélmalomharcnak bizonyul, hiszen a szülő csak munka után engedik a gyereknek a tanulást, teljes időbeni oktatás így nem lehetséges. A legégetőbb és legelszomorítóbb helyzet a gyermekprostitúció és a drogkereskedelem területén van, ahol a fiatalok a szervezett bűnözés legelemibb fenntartói is egyben.

A megoldást az iskoláztatásban látják a szakemberek, de ez nem egyszerű, mert az említett országok gazdaságát nagyban érinti a gyermekek iskolapadba ültetése. Ekkor rövidtávon a nemzetállamok bevétele csökkenne és a családok helyzete is rosszabbá válna, de a hosszú távon csak ez jelenthetné a tarthatatlan helyzetből való kilábalást.

A nyugat is ludas

Az évezred elején elindult csökkenő tendencia bizakodással töltötte el a szakembereket, de a gazdasági válság hatására ez a folyamat megfordult, a családok újra rákényszerültek, hogy gyermekeiket „visszadobják” a munkaerőpiacra. Újabban napvilágot láttak olyan (egyébként nagyon sok mindenki által már ismert tények) hírek, miszerint egyes globális méretű vállakozások a nagy anyagi haszon reményében, egyszerűen szemet hunynak a kihelyezett gyáraiban, embertelen módon dolgoztatott gyermekmunka felett.

Az ILO, az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) és az UNESCO (Egyesült Nemzetek Nevelésügy, Tudományos és Kulturlis Szervezete) nemzetközi szervezetek célja, 2015-ig minden országban bevezetni a 14 éves korig kötelező közoktatást, hogy a világon jelenleg több, mint 200 millió gyermekmunkás visszaülhessen az iskolapadba. Ehhez azonban nemcsak az érintett, hanem a fejlett országoknak is anyagi és erkölcsi vállalást kell tenniük.

A Radiohead zenekar videoja. Érdemes rajta elgondolkozni!