A halasi csillagvirág
2004/09/14 15:37
2393 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A világ valamennyi nagy csipkevárosában nyert már nagydíjat, ára sokszorosan meghaladja az aranyét, s egy 80 centi átmérőjű terítő két és fél évig készül. Ez a halasi csipke.

A Kiskunhalas büszkeségének tekintett csipke első terveinek készítése Dékáni Árpád (Alsójára, 1861. március 12. - Borbánd, 1931. március 23.) nevéhez fűződik, aki a magyar háziipari mozgalom egyik elindítója volt. Neki köszönhető az új magyar varrott csipke megszületése. A terveket ő készítette, a konkrét kivitelezés azonban a halasi születésű Markovits Mária (Kiskunhalas, 1875. szeptember 22.- Kiskunhalas, 1954. október 21.) keze munkáját dicséri. Ezek a munkák egyedülálló technikával elkészített varrott csipkék voltak, melyek különlegességét a motívumok erőteljes körvonalai adták.

A kontúrfonalat eleinte cérnából hurkolták, majd kész fonalat használtak a művelethez. A kontúrozott motívumok belsejét pedig szövőöltéssel - azaz "stoppolással" - töltötték ki. Ezt a kitöltést pedig az idők során sikerült olyan tökélyre fejleszteni, hogy az a legfinomabb batiszthoz vált hasonlóvá. Még megfigyelhető a korai csipkéken az, ahogy a stoppolás helyett még egyfajta hálós kitöltést alkalmaztak, amit stoppolással vegyítettek. Kezdetben még a csipkék anyaga is durvább volt, amit később felváltott a leheletfinom fehérítetlen lenfonal. A korai csipkék díszítőmotívumait összekötő öltések rendkívül egyszerűek voltak, gyakran a pálcikához hasonlító, vagy hálószerű kapcsolással oldották meg, melyet néha "pókolás" díszített. Az öltéseket hangulatos nevekkel illették, olyanok szerepeltek köztük, mint pl. kunfátyolos, harmatcsepp, hópehely, darázsfészek, borsószem, stb.

Egy csipkevarró asszony napi nyolc órát dolgozva évente kb. negyven dekát varr fel. A speciális "halasi technikát" pedig évekig tanulják. Ennek huroköltése hatvan formából áll, míg a világ többi csipkéin mindössze 10-12 azonos öltésforma létezik. Az 1902-1911 között készített Dékáni terveket gyakran színes selyemfonalból varrták ki, de ritkán az is előfordult, hogy fémfonallal díszítették. 1902-1906-ig minden csipkét Dékáni Árpád tervezett, de még Budapestre költözése után is számos csipketervet készített a halasi illetve a kezdetben halasi varrólányokkal dolgozó budapesti műhely számára. Ugyanis a tervezőt 1906 Budapestre helyezték, mert a hazai csipkeipar szervezésével és irányításával bízták meg. Csipkéin szarvasok, pávák, galambok, vagy virágok (tulipán, epervirág, békavirág, csillagvirág, gránátalma) sorakoznak szorosan egymás mellett. Máskor pedig magyar népviseletbe öltözött leányok, legények alakját kapcsolja össze a szecesszió vonaljátékával.

A halasi csipkét közel száz esztendőn keresztül a magyar és európai iparművészet kitüntetett figyelme és elismerése kísérte. 1904-ben a St. Louisi Világkiállításon a halasi csipkét grand prix-vel tüntetik ki, 1905-ben szerepeltek a velencei kiállításon, 1906-ban a milánói nemzetközi kiállításon ismét nagydíjat nyertek. De a halasi csipke Párizst és Londont is meghódította. 1908-ban és 1910-ben a The Studio című angol folyóirat gazdagon illusztrált beszámolókat közölt a halasi csipkéről. A csipke második felvirágoztatása dr. Fekete Imre halasi polgármester nevéhez fűződik. Lelkes szervezőmunkájának köszönhetően a termék újra híressé vált belföldön és külföldön egyaránt. Az egyre népszerűbbé váló csipketörténet védelmében pedig a Kereskedelmi és Iparügyi Kamara már 1934 tavaszán áruvédelmi lajstromába vette, védjegye pedig a város címeréből átvett három hal lett. Ezt a motívumot azóta is minden munkára rávarrják.

1935-ben pedig felépítették a Csipkeházat is, mi - a háború miatt - 1942-ben megszűnt. Később újra megnyitották, jelenleg ott található a Csipkeszövetkezet csipkegyűjteménye. 1992-ben a Halasi Csipke Alapítványt is létrehozták, mely a hazai és külföldi népszerűsítésen túl az értékesítést is céljául tűzte maga elé. 1994. augusztus 20-án pedig a Csipkeház előtt felavatták Barth Károly és Mozer Ilona Csipkevarrók című szobrát, mely alkotás Dékáni Árpádot és Markovits Máriát ábrázolja. A halasi csipke első megjelenése óta, 1902-től nagyon fontos részét képezi a magyar népművészetnek és azon kevés csipkeműhely közé tartozik, amely a századfordulón épült és a sokszor oly nehéz körülmények ellenére mind a mai napig működik.