A ház
2003/04/02 22:54
949 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Már az ősmagyarok is ismertek csoportos települési formákat. Erre utal a finnugor eredetű "falu" szavunk.István király idejében is figyelemmel kísérhetjük a településtípust, a törvény előírta 10 falu összefogásával épüljön egy templom. Kialakították a belső telkeket, melyen a ház, a gazdasági épület állt, tartozott hozzá az udvar, és kert.

A középkor legjellegzetesebb építőanyaga a XIII. századig fa volt, köszönhető a nagykiterjedésű erdőknek. A másik természeti adottságoktól függő építőanyag a kő volt. A meszet a külső-belső festésre használták. A nád a falazat készítésében játszott fontos szerepet. A máig is használt építőelem a vályog volt. Ez aprószalmás törekes, pelyvás, sásos sárból készült, megszárított, de ki nem égetett tégla, mely kiválóan alkalmas falrakásra.

A magyar ház legkorábbi formája egysejtű lehetett. A ház szavunk egyaránt jelenti magát az egész építményt, és a szobát is. A parasztházak két helységből állnak: elsőház és utóház. A XV. században már 3 osztású parasztházakat építettek. Ezek a házak konyhából, szobából, kamrából álltak, 15-21 méter hosszúak és 4-6 méter szélesek voltak. A konyha az épület közepére került. A legfontosabb szerepet a tűzhely játszotta. A kémény nélküli, füstös konyhában nyílt tűzön főztek, szabadon terjengett a füst. Az élet a szobában zajlott, kályháját a konyhából fűtötték.

A konyhát egy boltozat választotta el a pitvartól, mely tiszta, füstmentes volt, itt étkeztek, közlekedő helység is volt. A pitvar-konyhából alakult ki a lakókonyha, a család itt tartózkodott a legtöbbet, így lett a szobából "tisztaszoba" a falvakban. A városokban a konyha veszítette el a funkcióját, mert a szobában zajlik minden életfunkció. A kamra tárolásra szolgált és sok helyen az asszonyok, gyerekek alvóhelyéül is szolgált. Főleg élelmiszert tároltak benne, de a régi bútorokat is ide raktározták, jó lesz az még valamire gondolták.

Bútorok: formájuk, díszítésük gyorsan változott. Asztal: Őse a földbe ütött 4 lábon álló deszkalap volt. A legegyszerűbb asztal a malomkőasztal volt. Lába egy rönk volt, melyet mélyen a földbe ástak, az asztallapot malomkő helyettesítette, rönkpadokat tettek köré. Helye a házban a tüzelő hellyel ellentétes sarokban volt.

Az ágyak lécvázakból készültek dikók voltak, nagy fejlődést jelentettek, mert évezredeken át földre szórt szalmán aludtak az emberek. A dikót gyékénnyel, szőnyeggel vetették meg, bundával csergével takaróztak. A dikók mellett ágyszékeket használtak, mely két bakon keresztül fektetett deszkából állt.

A legfontosabb bútordarabunk a szék volt. Őse az áglábas, mely elágazó fatörzsből, gyökérdarabból készült kis átalakítással. A támlás székek ősét egyetlen darab kimélyített fából alakították ki. A támla a hát vonalát követte. Fontos bútordarab volt a bölcső. Faragott teknőcske volt, melybe a bepólyált gyereket belekötözték.

Az Észak-Magyarországi Ház

Legfontosabb építőanyag a fa volt. Sokáig mindent fából készítettek /istálló, pajta, disznóól/ Az épületek tetejére zsindely került. Ahogy fogytak az erdők, terjedt el a kő-tégla-vályog építkezés! E tájon élt legtovább a régies lakásmód. A szobában hatalmas kemence állt, több nemzedék élt együtt. Festett magas lábú bútorok, mennyezetig vetett párnák, tányérokkal borított zsúfolt falak jellemezték.

A Dunántúli ház

A házak az utcára merőlegesen sorakoznak kétfelől. Boltívesek, tornácosak, fából-kőből épültek. Legszebb bútordarabjai a faragott támlájú székek.

Az Alföldi ház

Az Alföld kultúrájának ellentéteiről vall a parasztok építkezése is. A házak földszintesek, tűzfalasak, náddal fedettek. Legfontosabb építőanyaguk a sár volt. A pelyvával, szalmával megtaposott sarat villával rakták fel csomónként, majd száradás után ásóval egyenesítettek. Vert fal esetén a "sarat" két deszkasor között döngölték. Közkedvelt volt a ház vázának cölöpökből való készítése, amit vesszővel befontak, sárral vastagon betapasztottak. A épületek tetejére nád, zsúp került. Nem törekedtek díszítésre. Faragták helyenként az ajtókat, kapufélfákat, bútordarabokat melyek fő színe: sötétkék alapon piros, sárga, fehér, zöld.