A hódmezővásárhelyi csomorkányi iskola keletkezése és elmúlása
2014/12/08 08:00
926 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A huszadik század első felében Hódmezővásárhely 132 ezer holdas határában félszáz tanyai iskola működött. Elnevezésük a határrészek, többnyire a dűlőutak neve után történt. Mindegyiknek megvan a maga külön története.

Tucatnyi iskolának a neve utalt a régi századokban elpusztult falvak nevére: Alsó-Kopáncs, Batida, Belső-Erzsébet, Belső-Kutas, Csomorkány, Fecskéspart, Felső-Kopáncs, Gorzsa, Külső-Erzsébet, Mártély, Mártély-Feketehalom, Rárós, Szentkirály, Vereskutas. Ezek jórészt megegyeznek annak a 17 pusztának a nevével, melyeket gr. Károlyi Sándor Vásárhely tartozékaiként megszerzett. A későbbi, de még 18. századi térképek is ábrázolják ezeket a pusztákat. Így pl. a csomorkányi pusztát a szomszédos praediumokkal - Rárós, Fecskés, Sámson, Csókás, Férged, Szenterzsébet - pusztáktól határolva.

Így válik a térképek világánál érthetővé, miért is úgy alakultak a Hódmezővásárhely-Békéscsaba vasútvonal megállóhelyei, ahogy mi ismertük őket: Rárós, Csomorkány, Sámson (igaz, ez utóbbit 1908 óta Vásárhelykutasnak nevezték). És így érthető, hogy az 1890-es években miért hívták Belső-Csomorkányi Iskolának a Kistóvölgyi Iskolát. A rárósi puszta délkeleti sarka éppen itt találkozott a csomorkányi puszta északnyugati sarkával. A Csomorkányi Puszta névvel hozzávetőlegesen közel tízezer hold földet jelöltek.

A gazdálkodás ezen a területen is az elfoglalt, később az uraság által kimért szállásföldeken folyt. A hangsúly a nem túl elterjedt növénytermesztés mellett inkább az állattenyésztésre tolódott.

1771-ben az összeírók pl. a Kutasi úttól a Csomorkányi útig 59 gazdánál feljegyeztek 837 szarvasmarhát, 240 lovat, 3575 juhot és 126 sertést. Ekkor még a város tanács kötelezte a gazdákat a városban lakásra. Csak a cselédjeik, legényfiaik tartózkodtak állandó jelleggel a szállásokon. A 19. század első felében a szállások helyén megjelentek a "tanyaházak". Egyre inkább terjedt a kétlakiság: tavasztól őszig kint tartózkodtak a munkaképes családtagok. Csak az öregek és a gyerekek maradtak a városban. Télire hazaköltözött a család, csak a jószág mellett maradt kinn néhány ember. Ez oda vezetett, hogy 1848 után egyre többen tartózkodtak a tanyavilágban egész évben.

1851-ben fölvett Földkönyv szerint Csomorkány-dűlőben 6 tanyaháza volt 78 földtulajdonosnak. A csomorkányi lapos dűlőben 19 tanyaházat bírt 87 földtulajdonos.

Legnépesebb a csomorkányi oldal dűlő, 43 tulajdonossal és 50 tanyaházzal. De ide számíthatjuk a Pusztaszél 33 tanyaházát is. És mindezt 1851-ben.

A tanyák között az egyházak tartottak fönn iskolákat, döntő többségében a református egyház. A 19. század utolsó évtizedében, amikor már a törvény is előírta iskolák állítását, egyre terhesebb lett az egyház számára a csaknem két tucat iskola fenntartása. Fölmerült a községesítés gondolata, amely aztán 1897-ben realizálódott.

Belső-Csomorkányon az 1890-1891-es tanévben Fazekas Sándor református tanítóként kezdte, utóda Gera Pál, aki aztán 1897 után is ott maradt, mint községi tanító. Külső-Csomorkányon nem volt egyházi iskola, de községi sem. A helyi újság 1897-ben rosszallóan írt a "Zugiskolák a tanyán" címmel, ami Csomorkányra is érvényes. (A csomorkányi gyerekek egy része későbbi a Sámson-oldali Olvasókör közelében lévő Mézes Molnár tanyába járt a téli hónapokban a szakképzetlen "mester" úr keze alá.) Herczegh István Dáni utcai lakos, akinek a tanyája a Pusztaszéli és Csomorkányi út találkozásánál fe  küdt, "érdektársai nevében" kérvénnyel fordult a városi tanácshoz. Ebben előadta, hogy a csomorkányi részen a tankötelesek száma meghaladta a harmincat, a népiskolai törvényre hivatkozva kérte egy községi iskola felállítását. A helyszíni tárgyalásról készült jelentés szerint "az érdekeltek az iskola helyiségül a régi csomorkányi zugiskola céljaira szolgált, Híd Lajos-féle épületet ajánlották fel, amelynek a Csomorkányi út felőli fő része kovácsműhelyül szolgált, s annak belső végében lett volna az iskola elhelyezendő...."

A helyszíni szemle nem találta megfelelőnek az épületet. Ám a tanügyi osztály úgy döntött, hogy az 1897. évben (ideiglenesen) mégis nyíljon meg ott egy iskola az említett kovácsműhelyben. Közben az iskolai körzeteket a 435/1897. sz. kgy. határozat alapján megállapították az egész vásárhelyi határra vonatkozóan. Alapelv volt, hogy 3 kilométernél ne kelljen többet gyalogolni egyetlen tanulónak sem.

A városi tanács háromszor fordult a közgyűléshez, hogy legalább bérelt épületben induljon meg a tanítás, mert a Hídi Lajos-féle helység "akkor már annyira rozzant és életveszélyes volt, hogy azt népoktatás céljaira használni nem lehetett. Herczeg István és érdektársai kérelme folytán a városi tanács negyedízben is megtette javaslatát, azonban a közgyűlés 484/1900. sz. határozatával ezúttal sem rendelte el az iskola megnyitását."A város tárgyalt K. Szabó Sámuelföldtulajdonossal 1000 négyszögöl föld megvételéről, akinek a földjén a templomrom is állott. "A föld vételárához az érdekeltség is hozzájárult óhajtóan Herczegh István és társai gyűjtést indítottak, melynek alapján a benyújtott gyűjtőíven 261 korona ajánlati összeg jegyeztetett fel." K. Szabótól a rom telkét sem tudták sokáig megvenni, mert a 23 négyszögölnyi bejáró biztosításához nem akart hozzájárulni. Csak 1906-ban kötöttek vételi szerződést. "Ez a garasoskodás ösztönözhette Tatár Sámuel gazdálkodót arra, hogy az út jobb oldalán teljesen ingyen adományozott 800 négyszögöl földterületet az iskola céljaira."

Tettét márványtábla örökítette meg. Időközben a községi tanyai iskolákat államosították. Csomorkányon pedig bérelt épületben 1906-ban megindulhatott a tanítás. Az első tanító árapataki Bibó Endre lett, akinek a testvére Bibó Lajos hírlapíró. Az Erdélyből származó tanítónak a Nagyenyedi Tanítóképző elvégzése után az első munkahelye éppen a Csomorkányi Iskola lett. Ettől kezdve az iskola a M. Kir. V. K. M. költségvetéséből működött. A mindennapos iskolába ekkor 42 tanuló járt, az ismétlőbe 18. (Köztük volt az a Herczegh Eleonóra is, akinek az apja 1897-ben sürgette az iskola felállítását.)

Bibó Endrét 1907-ben Imre Péter áll. elemi iskolai tanító követte, aki 43 gyereket tanított, majd 1908-ban Gyömörey Alfonz lett a tanító (gyereklétszám 53). A város 1910 tavaszán öt új iskola építésére szánta el magát: Csomorkány, Csókás, Tegehalom, Alsó-Kopáncs és Nagyszigetben a gróf Károlyi Melinda iskola. A berendezést az állam adta, a tanítók kinevezési joga is az államé. Az öt új iskola egy közös terv alapján készült. Falait préstéglával borították, így szépségben fölülmúlták az előbbi években készülteket. Négy ablak világította meg a tantermeket. A tanító kétszobás lakást kapott kamrával, pincével, az udvaron melléképülettel, nyári sütőkemencével.

A tavasszal megszavazott épületek július 31-re tető alatt állottak. A belső munkák elhúzódtak, úgyhogy a tanítás csak október elején kezdődhetett meg. "A csomorkányi templomromi állami elemi népiskolát a vállalkozók teljesen fölépítették. Így a felavatási ünnepséget f hó [október) 8-án szombaton du. 3 órakor fogják megtartani, amelyen Juhász Mihály kir. tan. Polgármester is részt vesz."

Az új épületben az első tanító Márkus Rudolf lett, majd egy év múlva őt követte Moldvay Sándor, aki nagybátyja volt Moldvay Győzőnek, a költőnek. Az ő emlékének ajánlotta Győző a Mind az apostolok" kötetében a "Negyven évig tanyán tanított" című versét.

"...De fogatlan szája csak azt mondja,

beszédes szemei egyre vallják:

mily gazdag is volt a négy évtized,

gyönyörrel, lázas tettekkel teljes,

és ha mégegyszer születnék,

újra ott kezdené, a sziken..."

1917-ben hadiszolgálatra szólították. Utána rövid ideig Simon Olga vette át az iskolát, majd a román megszállás évei következtek. Ide ugyanis hamarabb jöttek be és később mentek el. A demarkációs vonal a mátyáshalmi iskola dűlőjénél húzódott. Még az 1920-as népszámláláskor is bent volt a román katonaság az iskolák épületében.

Az 1920-ban odahelyezett Lukács Ilona 62 tanulót oktatott. Ő csak két évet bírt ki a világtól elzárt Csomorkányon. Az 1922-1923-as tanévben Szöllősi Sándor elé 59 mindennapos és 14 ismétlős járt.

1923-tól 1928-ig a megszállt területekről idemenekült Rokk József tanította a gyerekeket. A tanulólétszám lecsökkent, az 1925-1926-os tanévben mindössze 22 tanuló járt Csomorkányra. 1927-ben odahelyezték Rokk mellé Tóth Etelka tanítónőt. Ekkor már 33 mindennapos és 17 ismétlős járt elébük. Utánuk 1928-banLencse Mózes egymaga tanított 26 mindennapos és 24 "gazdasági továbbképzős"-t.

Az 1929-1930-as tanévben ismét két tanerős lett Csomorkány. Kovács József és a pályakezdő Gaál Károly. Két éven át Gaál egyedül tanított, majd az 1932-1933-as tanévet ismét ketten vitték végig Farkas Lászlóval. Elébük járt 48 mindennapos és 20 gazdasági továbbképzős (ismétlős) tanuló. Aztán elhelyezték Gaál Károlyt, Farkas László ismét egyedül tanított 40-50 gyereket. (A továbbképzősök száma 20-30 is volt évenként.) Az ő a kedvéért a szomszéd birtokos K. Varga Belső-Kutason iskolát építtetett (ún. Fehériskola).

Csomorkányra 1937-ben helyezték Porcsalmi Máriátaki 1940-ben férjhez ment Kövér Andorhoz. A vizes esztendőkben, 1940-ben és 1941-ben, Kovács Barna44 tanulóval foglalkozott. 1940 őszén került Csomorkányra Kóródy Géza, akinek az idejében ismét 58-62-re emelkedett a tanulólétszám. Kóródy a második világháború végéig ott tanított, de közben többször is behívták katonának. Olyankor a külső erzsébeti kollégája, Rózsa Sándor helyettesítette. Végül Rózsa Sándort is megforgatta a háború (tartalékos tiszt lévén).

1946-ban Pázsit Kata írta alá az anyakönyvi naplót, de nem sok időt töltött az iskolában. Az 1946-1947-es és az 1947-1948-as tanévet Samu József Jenőtanította végig 54 tanítvánnyal. Az 1948-ban odahelyezett Németh Lajosnak már 71 tanulója volt. Ezért helyezték mellé az 1950-1951-es tanévben Katona Istvánt1951-ben Németh Lajost áthelyezték. Katona István pedig tanítónőt vett felségül. A Katona-házaspárt 1953 őszén Mátyáshalomra helyezték. A helyükreHerczeg Mihály képesítés nélküli nevelőt helyezték Kenyerepartról. Egy évet egyedül tanított I-től VIII-ig reggel 8-tól délután 3-ig, miközben képesítővizsgára készült. 1955-ben odahelyezték Barna Lajos BálintotHerczeget pedig Apró Mátyás helyettesítésére a Bodzásparti ált. iskolához vezényelték. A következő tanévben visszakerült Herczeg, Barna helyére pedig Juhász Nagy Máriát helyezték Nagylakról. Később összeházasodtak, és egészen 1964 júniusáig ott tanítottak. 1964 őszén a Herczeg-házaspár bekerült a városba, Csomorkányra pedig Fekete Nagy László szentesi nevelő került.

a_csomorkanyi_iskola A csomorkányi iskola

1966-ban ismét tanítóházaspár telepedett le Csomorkányra, Szakái Lóránt és neje. Ekkorra a nagyüzemesítés erősen éreztette hatását, menekült a nép a városba. A felsős tanulókat átirányították a szomszéd iskolákba, vagy a városba, kollégiumba. A maradék alsósokat dr. Égető Ernőné Zádori Margit tanította az 1968-1969-es tanévben. Ő volt az utolsó csomorkányi tanító, de ő már nem lakott az iskolánál, autóbusszal járt ki. Az utolsó kis csapat 1 elsősből, 1 másodikosból, 4 harmadikosból és 1 negyedikesből állt. Öt szülő kérvénnyel fordult a Művelődési osztályhoz, de hiába. Égetőné munkaszerződése is lejárt az 1968-1969-es tanév végén. Szívbemarkoló látványt nyújtott az elhagyott iskola. Ablakait beverték, ajtaját, padlóját eltüzelték. Holmi vándornépek a lovaikat a tanterembe kötötték. Juhász Nagy János pénzért kérte az épületet, mert fantáziát látott benne. Szürke magyar marhát szeretett volna ott tartani, meg racka juhokat. A Művelődési Osztályon kinevették: "Hogy képzeli az elvtárs, majd éppen maszeknak adjuk el az állami tulajdont."

Szikáncs faluban már 1970-ben tervbe vették egy napköziotthonos óvoda építését társadalmi munkával. Az anyagát a Csomorkányi iskolából gondolták biztosítani. A bontásra 1973 nyarán került sor. A városi iskolák is kértek belőle: a Rózsa Ferenc utcai iskola és a Vöröslobogó utcai iskola téglát kapott, a Szántó Kovács iskola a nagygerendából a könyvtárszoba faanyagát oldotta meg, a Sóshalmi iskola tornácoszlopai is a csomorkányi iskola faanyagából készültek.

A szebb napokat látott csomorkányi iskola osztozott a többi tanyai iskola sorsában. A tanyai gazdálkodást az új idők szele elsöpörte. Ahol nincs nép, ott nincs népoktatás, népművelés sem. Az urbanizálódott volt tanyai lakosok néha nosztalgiával gondolnak a nehéz, de értelmes világra. Szenti Tibor érzett magában annyi bátorságot, hogy a "Tanya" című könyvében bemutassa a tanyavilág pusztulását. Hézső Ferenc festőművész képileg is megfogalmazta azt a gondolatot "Requiem egy tanyai iskoláért" című festményén.

Herczeg Mihály
ny. levéltárvezető
MNL Csongrád Megyei Levéltára, Hódmezővásárhely