A hódmezővásárhelyi református ótemplom és a bazársor I.
2014/12/09 08:00
633 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Hódmezővásárhely legkorábban emelt és ma is álló téglaépülete, az Ótemplom tornya a város magas fekvésű központi részén, a Hód-tó partjához közel épült 1713-1714-ben román stílusban. A hozzátartozó barokk stílusú templomhajó néhány évvel később, 1721 és 1723 között készült el, igazodva a torony építészeti megoldásához. A kivitelezést Helbing János budai építőmester végezte.

A főbejárat fölötti kőtáblán latin nyelvű bibliai idézetek mellett megörökítették a város címerét és az építtetők neveit: "Példabeszédek könyve XVIII. rész 10. vers. Erős torony az úrnak neve, (ki) ahhoz folyamodik az igaz és barátságos leszen. Elhelyeztetett: Krisztus születésének 1713-14-ik évében. Isten jóvoltából, nem nekünk, hanem Istennek adjad (a dicsőséget). Tiszt. Tudós Lenthi Pál prédikátorságában. Főbírák: Szücs János és Hódi Pál nemzetes uraimék. Esküdt bírák: Papp György, Kincses István, Pápai István, Litteráti Mihály, Dezső Ferenc, Kenéz Márton, Bálint István, Juhász János, Szabó István, Sarkó Mihály, Barta István, Kotormán Benedek, Kardos István, Pap István. Hites jegyző: N. Szalkai Mátyás. Humanior iskolamestere: Losontzi Dániel."

A templomhajó hat öl szélességben és 16 öl hosszúságban készült el. A templom falában is emléktáblát helyeztek el. Belső berendezését 1730-ben gyulai asztalosok készítették.

Az ülőpadokat, az úrasztalát, a szószéket és a karzatot festett díszítésessel látták el. A karzat mennyezetét festett fakazettákkal díszítették, melyek az erdélyi templomok díszítési módjával mutattak rokonságot.

Szeremlei Sámuel leírása szerint: "A karok homlokzatát és mennyezetét istenadta művészi képességgel és ízléssel, minden rikító szín mellőzésével bámulatra méltó, ügyes ecsettel és invetióval festették be. A homlokzat és a mennyezet mezőit színes hornyolt keretekkel kisebb négyzet alakú szakaszokra - mint megannyi önálló képre - osztották fel, melyek természetes színekben különbféle állatokat ábrázoltak.

Mindenik kép más és más, úgyhogy e képek száma több százra rúgott. A parókiát a templom keleti vége irányában 1731-ben építették, melyhez pince is tartozott.

A kóbor csapatok elleni védekezésül az erdélyi templomokhoz hasonlóan 1740-ben a templomot lőrésekkel ellátott védfallal vették körül. A templomkerítést gyulai kőművesek építették, hossza 104 öl, szélessége 2,5 láb. Falát 43 oszloppal erősítették meg. Ekkor épült a templom előtt a délnyugati oldalon egy gabonaraktár, melyben a párbérbe beszedett gabonát tárolták.

Károlyi Sándor gróf, a város földesura a torony számára 200 forintért átengedte nagyecsedi kastélyának, mely korábban Rákóczié volt, óráját, melyet 1725-ben tettek fel új helyére. Az órához kis csengettyű is tartozott, erről nevezték el a templom mögötti kis zugutcát (Csengettyű utca)."

Az első harangok egyikét a korabeli feljegyzés szerint 1735-ben Zechenter Antal budai császári ágyúöntő készítette 100 forintért. Súlya 152 és fél font. A meghasadozott és tönkrement eredeti harangok helyett az egyház egy 12 mázsás harang öntését határozta el. A Pesten öntetett új harang felirata: "A hmvásárhelyi reformáta eklézsia számára a maga költségén készíttették ns. Kaszap József, Szomor Ferenc, N. Szabó Pál, Mucsi István és Gál János urak 1801. Gegossen in Pest von Henrik Ebehard 1801."

A presbitérium 1820-ban öntette a 299 font súlyú másik harangot. A harmadik nagyharang 1851-ben készült a következő körirattal: "A hmvásárhelyi református eklézsia saját költségén készíttette Török István főgondnokságában 1850. Öntötte Jungbauer Vince Pesten súlya 1861 font." A harang meghasadása után újraöntette az egyház. Az egyik oldalon az ország, a másik oldalon a város címerével. Ezt a harangot Szeremlei Sámuel avatta fel 1867. március 9-én.

Az ótemplom kerítése egy évtized alatt annyira megrongálódott, hogy 1751-ben már szükségessé vált az újravakolása. Az idő vasfoga nyomán a 18-19. században többszöri renoválás vált szükségessé. 1773-ban javították ki ismét a templom kerítését, majd 1802-ben újabb renoválásra került sor. A toronyra állandó tetőt csak 1741-ben építettek, akkor helyezték fel a toronygombot is. Hat évvel később építették a portikusokat. 1766-ban pedig az északi kart. Az óra, az őrszoba és a sétáló karbantartásáról a város gondoskodott.

01 otemplom Tornyai János rajza az Ótemplomról

02 otemplom A bazársor épületei

A templom zsindelyteteje annyira elkorhadt, hogy 1789-ben, majd pedig 1826-ban cseréppel fedték be. Mindkét alkalommal más vidékről szállították ide a cserepet. 1892-ben a gerendák elkorhadása miatt a festett kazettás mennyezetet eltávolították, és vasgerendákon, vaslábakon nyugvó karzatot helyeztek a régi helyébe. Az új vaskarzat tervezője Könyves Imre, akkor fiatal és tehetséges építész volt. A karzat vasrácsát Deák Mihály helybeli lakatos, a szószéket és az úrasztalát pedig Csepreghi János budapesti műbútorasztalos készítette.

A művészettörténetileg rendkívül értékes festett bútorok és fakazetták nagy része az Iparművészeti Múzeumba került Budapestre. Szappanos Péter ref. főgimnáziumi tanár iskolája múzeuma részére lemásolta a díszítéseket.

1896-ban került sor az Oláh Ferenc által adományozott orgona beszerelésére. A Soukenik János orgonamester által készített hangszert 1896. június 25-én szentelték fel.

1930. szeptember 7-én villám csapott a templom gombjába és lángra lobbant a templomkupola faváza. A tűzoltóság fél óra alatt eloltotta tüzet, de a torony annyira megrongálódott, hogy teljesen újjá kellett építeni. Kiss Bálint kőműves mester, Szabó Sándor építész tervei alapján eredeti formájában vasbetonból építette újjá a tornyot. A helyreállításban Bekő Ferenc ács, Pataki János bádogos és Váradi Lajos lakatos működött közre. A toronygombot kijavították, amelyben 1872-ből és 1800-ból származó iratokat találtak. A gomb visszahelyezésekor az akkori idők történetével egészítették ki a benne elhelyezett leírásokat, valamint a Reggeli Ujságnak azt a két számát, amelyben a villámcsapás történetét örökítették meg. A gömböt, a kakast és a félholdat, a torony ősi jelvényeit, 1930. november 12-én helyezték vissza a torony csúcsára, egyben villámhárítót is felszereltek.

Az 1880-as években a tönkrement kerítésfal egy részét ún. áruház (bazársor) építésével akarták kiváltani. A presbitérium egy időre - valószínűleg anyagi megfontolásból - az ügyet függőben hagyta, és megbízta az építési bizottságot, hogy amennyiben nem épül meg az áruház, dolgozzon ki javaslatot a kerítésfal kijavítására. Végül mégis a bazársor megépítése mellett döntöttek.

Az építési vonalat a kerítés vonalában jelölték ki, néhány négyszögöl területet a köztérből kellett hozzátoldani, amihez a város hozzájárult. A kerítésnek a templom előtti szakaszát és az északi oldalát bontották le, és helyébe épült fel a bazársor. Tornyai János festőművész alkotása örökítette meg a templomnak és kerítésének bontás előtti állapotát.

Kruzslicz István Gábor
tanár, nyugalmazott levéltár igazgató