A kávéfőző - Tárgyak históriája
2001/03/20 08:00
950 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!

Tárgyak históriája c. sorozatunk legújabb fejezetében a kávéfőző történetéből villantunk fel néhány képkockát. A kávé és ezáltal a kávéfőzés szorosan összefügg az európai kultúra egy szakaszával. Reményeink szerint ebből az érdekes aspektusból nézve a világot, közelebb érezhetjük magunkhoz a történelem egy-egy fejezetét.

Török kávéfőzők, törökül "cezve", arab országokban a magyar nyelvbe is bekerült "ibriq" elnevezésre hallgat       

Ezüst kávéfőző, Bécs, 1825       

Borszeszégővel melegíthető, szifonos kávéfőző, 1850       

Filteres kávéspohár 1900 körül      

 "A la russe" megdönthető kávéfőző három méretben       

Olasz eszpresszógép az 1920-as évekből       

Csappal szabályozható gőznyomású készülék Lyonból, az 1930-as évekből       

Vesuviana 1950-ből  

Felhasznált és idézett irodalom:

Dr. Surányi Dezső: Kerti növények regénye, 1985  

P. Szabó Ernő: A kávéfőző, Otthon, 2000 augusztus    

Tárgyak históriája I. rész      

Tárgyak históriája II. rész       

Tárgyak históriája III. rész    

A kávéfőző történetéből        

Bakelit fogójú olasz kávéfőző 1920 körül  

A kávé a világtörténet része. Fogyasztása régtől fogva kultúra teremtő aktus. Mitikus ital, amely az idők során elsősorban az éberség, a koncentráció szellemi tartalmának hordozójává lett. Történetének egyes fejezetébe bepillantva, nézzük meg, hogyan lett e páratlan italt előállító szerkezet kultúránk részévé.  "Eredetére, hatására nézve több változatban él a legenda. Egyik szerint legelésző kecskék, tevék tették a nagy felfedezést. A gyanútlan állatok lelegelték a kávécserjék hajtását a terméssel együtt, és attól igen felélénkültek. Ennek okát másnap a közeli kolostor tudós papjai fejtették meg. Kipróbálták ők is, s ezután kezdtek az emberek kávét fogyasztani.  

Más változat szerint az eset kopt szerzetesekkel történt meg a Kaffa-hegy közelében. Az viszont tény, hogy a kávéfogyasztás már a XV. század óta gyűjti híveit az arab világban. Főzésének kultuszát teljes homály fedi, ma sem tudjuk pontosan, hol és kik jöttek rá a pörkölés, darálás és főzés fogásaira. Az iszlám világ és annak katonai, világi vezetői nagyon ellenségesen fogadták az új szenvedély, divat térhódítását. Egyiptomban a szigorú tilalom sem tudott gátat vetni a kávéfogyasztásnak. Nem volt azonban egységes a vélemény, mert a szultán a mekkai eseményeket így kommentálta: "A mekkai orvosok, sőt maga a mekkai helytartó is nagy szamarak! A mi orvosaink és a kairói írástudók, akiknek nagyobb a belátásuk, mint a tietek, a kávét megengedhető és egészséges italnak jelentették ki, amely miatt a prófétáknak egy igaz fia sem fog künn rekedni a paradicsomból. . ."  

A XVI- XVII. században igen sok kávéházat nyitottak a Közel-Keleten, 1632-ben Kairóban több mint ezer helyen mérték a feketét. Különféle fogyasztási szokások terjedtek el. Néhol a kávé levelét teának főzték, a nyers kávét cukorral, mézzel ették vagy a termést pörkölve kifőzték. Utóbbi volt az általános, hamar rájöttek arra is, hogy megőrölve jobban frissít a főzete. Pikáns receptekben sem volt hiány. Indiai kávéhoz olyan termést használtak, amely a sakál vagy a cibetmacska ürülékéből került elő ("csak az érett bogyót eszik meg az ínyenckedő ragadozók. . .").   

Idővel olyan divatos lett a kávéházi időtöltés, hogy az igazhitűek elmaradoztak a mecsetből. A furfangos jogászok kiderítették, hogy a pörkölt kávé valójában szén, ezért a Korán szerint tilos fogyasztani.       

Percola 1925-ből  

1624-ben a kávé befutott a velencei kikötőbe, s igen gyorsan meghódította az olaszokat. Állítólag Erzsébet angol királynő kávét küldött a francia udvarba, de ott nem ismervén, nem tudták puhára (?) főzni. A kínos helyzetet mentve ekként szólt a magyarázat: ott, ahol terem a kávé, forróbb a víz. . . Azért a franciák is nagyon megszerették a kávét. Voltaire lelkesedett érte, még az orvosi tanácsokra sem ügyelt, mérték nélkül vedelte. Mantegazza kicsit ironikusan írja: "Az elhagyott pásztor, akinek egész szellemi élete a legelő és a juhhodály között játszódik le. . . élhet tejből és kenyérből; az olyan tudós, kinek egész szellemi munkája az olvasásra és az emlékezőtehetség munkájára szorítkozik, bátran dicsekedhet vele, hogy nem szorul sem az abesszínai babra, sem a távoli Kína illatos levelére; de aki sem nem lángész, se nem juhász, se nem tudós, így a legtöbb ember erkölcsi élvezetének becses forrása a kávészerű ital."   

1710-ben 100 db kávécserje érkezett Amszterdamba, amiből XIV. Lajosnak is jutott. A kávét német földön is megkedvelték, 1725-ben Lipcsében 8 kávéház működött, noha Bach szatirikus kantátát írt a kávéról 1732-ben.   A magyar nemesi kertekben (üveg alatt) is megjelent a kávécserje, Pálffy János királyfai üvegházában néhány éves példányok voltak."  A XVII. században jelentek meg az első filterek, amelyeket az angolok textilből, a németek ezüstből, a franciák kerámiából, az olaszok pedig fémből készítettek.  A lengyel származású Franz Georg Kolschiczky felfedezéseként tudjuk manapság is kiszűrni e nemes főzetből a zaccot.  A kávéfőző része minden meghitt enteriőrnek. Jean-Baptist de Belloy alkotta meg elsőként a két egymás fölé rakott edényből álló kávéfőzőt, minden mai kávéfőző ősét.  1855 fontos dátum a kávéfőzés történetében.

Francia tervek alapján született meg az első olyan kávéfőző, amellyel óránként kétezer csésze kávét lehetett előállítani. Így érthető, milyen népszerűségnek örvendett a katonák körében, illetve az sem okozhat meglepetést, hogy az 1900-as Nagy Enciklopédia, a későbbi golyóstollhoz hasonlóan a kávéfőzőt katonai készülékként tartja számon.  Az első elektromos kávéfőző amerikai találmányként látott napvilágot 1908-ban.  Hogyha megfigyeljük az itt látható kávéfőzőket, feltűnő momentumként állapíthatunk meg szinte mindegyik változatán egyfajta "modernitást". Ez a modernitás, a formák egyszerűsége a legtöbb esetben egyfajta időtlenséget biztosít ezeknek a tárgyaknak, melyeken az adott korszak művészeti irányzatai csak kismértékben figyelhetők meg.