A magányos gyilkos
2014/06/18 08:00
395 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A kés átütötte a tüdőt és a szívbe hatolt. A kád vize először rózsaszínbe, majd fokozatosan vörösbe váltott. A férfi haldoklott, s mire az utcáról érkező rendőrbiztos a lakásba ért egy halottat talált a fürdőkában, mellette pedig Charlotte Corday-t. 

charlotte-corday Aki ritkán mozdult ki a házból

Az ifjú hölgy alig 25 évesen követett el gyilkosságot 1793 júliusában a girondistákat legyőző Marat polgártárssal szemben. A fiatal és szenvedélyes lány szoros barátságot ápolt a politika veteránjainak számító republikánusokkal, s bár ingatag meggyőződéssel bírt, mégis úgy gondolta, hogy barátai szerencsételenségeirt, a háború borzalmaiért egyetlen embert hibáztat.

Azt a férfit, aki született forradalmár volt, s akit már 1782-ben is súlyos betegség láncolt az ágyhoz. Jean Paul Marat hosszú idő óta az epilepsziához hasonló görcsös rohamokban szenvedett, s emellett még testének bal oldali bénulása is nehezítette hétköznapjait. Testének érzékeny pontjain ekcémás elváltozások jelentkeztek, amely miatt a nagy nyári hőségben napjait egy bádogkádnyi vízben töltötte.

Betegségei éppen elég kellemetlen tünettel szolgáltak számára ahhoz, hogy ritkán hagyja el házát, éppen ezért az őt meggyilkolni kívánó Charlotte-nak a forradalmár otthonában kellett leszámolnia az általa gonosznak vélt férfival. Nem is tétlenkedett, becsöngetett, és Marat élettársa Simone Évrard tudatta vele, hogy a polgártárs betegsége miatt nem fogadhatja, így a fiatal merénylő csüggedten hagyta el a házat.

A tántoríthatatlan ifjúság

Tervétől azonban nem állt el, s néhány órányi sétát követően újra a ház kapujában várt a bebocsátásra. Most egy másik asszony nyitott neki ajtót, aki az élettárshoz hasonló információkkal szolgált. Marat továbbra sem fogadja őt, így aztán Charlotte visszatér szállására, ahol levelet fogalmaz, amelyben titkos információkra hivatkozva kéri Maratot, hogy fogadja.

Nem bízva a véletlenre tettét, egy másik levelet is megfogalmaz, mint egy vésztartaléknak, amennyiben az első nem érné el célját. Ebben már arra hivatkozik, hogy üldözik forradalmi meggyőződése miatt, és védelmet kér magának. A második levél írása közben az első már célhoz is ér, s Marat polgártárs már a délután folyamán kezében foghatja a hamis információkat tartalmazó papírt.

Corday kisasszony este hét és fél nyolc között ismét csöngett annak a bizonyos háznak a kapuján, s mivel hangos szóváltásba keverdik az ajtóban álló asszonnyal, s ezt Marat is meghallja, végül az fogadja a lányt. A kádjában ülve hallgatja a lány beszámolóját, az ellenforradalmárok nevét, s miközben egy pillanatra kettesben maradnak és a forradalmár nem figyel, a lány előkapja a kést, s egyetlen mozdulattal átszújra a férfi tüdejét.

A történet további része már ismert. A lány meg sem próbál menekülni, a kád mellett állva várja meg az utcáról besiető rendőrt, aki megállapítja hogy a férfit megölték. Charlotte Corday-t megbilincselik és börtönbe zárják, s ott várja a per kezdetét. A tárgyalás rövid és világos. A bizonyítákok egyértelműen a lány bűnösségét igazolják, aki be is ismeri tettét. A törvényszék ki is mondja a fiatal hölgy halálos ítéletet. A place de la Révolution-on ácsolt vérpad előtt a hóhér összekötözi az elítélt lábát, majd bárdja a magasba lendül.