A makói Havi Boldogasszony-kép eredetéről II.
2015/02/20 20:53
497 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A legenda szerint János patríciusnak és Liberius pápának 352. augusztus 5-ről 6-ra virradó éjszaka ugyanazon látomása volt: a Szűzanya utasítást adott, hogy tiszteletére azon a halmon építsenek templomot, ahol másnap havat találnak.

Bálint Sándor 1975-ben hívta föl a figyelmet a makói Havi Boldogasszony-kép újabb kori keletkezésére. Szeged reneszánsz kori műveltsége kötetében elhibázott kísérletnek tekintette Csepregi Imre magyarázatát, hogy ez „a kép volna az eredeti középkori szegedi kegykép. Ezzel szemben bizonyos, hogy a makói képet csak a XVIII. században festették. Minden más, a makói kép régisége mellett kardoskodó állításnak csak mondái értéke van. Másfelől is elképzelhetetlen volna, hogy egy kegyképet csak úgy oda ajándékozzanak egy másik templomnak. Ilyesmire régebben is csak hatalmi erőszakkal került sor."

Csepregi Imre a szájhagyományon alapuló írásbeli adatokat hiteles történeti forrásként kezelte, pedig ezek a szép szegedi történeti mondák arról is tudósítottak, „több öregember beszélte" „amint azt hitelt érdemlő öregek előadják". Az már neki is föltűnt, hogy a makói szájhagyomány semmit sem tudott a képről és az is, hogy itt különösebben nem becsülték, még állandó helye sem alakult a templomban. A kórus alá, a sekrestyeajtó fölé, majd a jobboldali oratórium falára akasztották. Csepregi Imre prelátus kultuszt akart teremteni a Havi Boldogasszony-képnek. Az 1930-as évek végén a római Santa Maria Maggiore bazilika Capella Paolinához hasonlóan a templom fólia jójától balra kápolnát építtetett, annak oltára fölé helyezte a képet. 1948-ban a Mindszenty József féle Marosmenti Mária-nap szabadtéri oltárát is ez az alkotás ékesítette.

A makói Havi Boldogasszony-kép eredetét tekintve két fölfogás áll tehát szemben: Csepregi Imrének lokálpatriotizmusától áthatott, romantikus látásmódja és Bálint Sándornak realitásokkal számoló nézete. Péter László 1984-ben a szeged-alsóvárosi kegyképről írt összegzését azzal zárta, Csepregi Imre és Bálint Sándor álláspontja közötti véleménykülönbséget csak korszerű művészettörténeti, elsősorban technikai vizsgálat (röntgen, festékelemzés stb.) hozhatja meg.

A makói Belvárosi Római Katolikus Egyházközség megbízásából 1994-95-ben a makói Mária-képet Brutyó Mária makói születésű restaurátor művész nagy hozzáértéssel restaurálta. A festészettechnikai elemzést Szabó Zoltán okleveles vegyész, régész, egyetemi docens végezte a kép négy különböző helyéről származó minta mikroszkopikus megfigyelése alapján. A Képzőművészeti Főiskola Restaurátor Intézetében a képről fotótechnikai vizsgálatok (uv. lumineszcens, infrakamerás) fölvételek készültek. A kép kora a technika alapján az 1700-as évekre valószínűsíthető. A Szépművészeti Múzeumban készült három röntgenfölvétel azt igazolta, hogy a jelenlegi kép alatt töredékes, kopott festmény rejtőzködik, ami kvalitásos munkának tűnt, ellentétben a durva és ügyetlen átfestéssel.

A Havi Boldogasszony-kép fizikai vizsgálata és restaurálása mindenben Bálint Sándor nézetét igazolta. Kora nem régibb a 18. századnál.

A makói egyháztörténeti kutatás nem vette figyelembe, hogy a kép állítólagos Makóra menekítésekor, 1552-ben nem is volt városunkban katolikus templom, azt akkor a helvét vallásúak használták. A török hódoltság alatt a város többször elpusztult, 1596 után 7 évnek, 1686. után 13 évnek kellett eltelnie, hogy az üszkös romok közé a lakosság visszamerészkedjen. A kép a török hódoltság után, az 1699-ben történt újjátelepülést követően kerülhetett városunkba.

A makói Havi Boldogasszony-kép semmiképpen nem Cimabue Madonnájára vezethető vissza, a római kegykép másolatának a másolata lehet, amelyet később átfestettek. Föltételezésünk szerint mivel a mondáknak mindig van valóságelemük az oltárkép Szegedről kerülhetett Makóra ferences közvetítéssel. A szegedi ferencesek két ízben látták el az itteni hívek lelki gondozását: 1700-1713-ban és 1759-1764 között. Ezen időhatárok egyikében hozhatták ide. Mivel a szegedi templom díszes barokk főoltárát 1713-ban emelték, valószínűnek látszik, hogy ekkoriban került városunkba, és a török után újjátelepült város paticsfalú templomát ékesíthette.

A római kegykép bizánci modorú, a makói oltárkép barokk alkotás. A Rómában őrzött alkotás háttere aranyozott, a makói képen a térbeliség érvényesül. A sötét felhők között amelyek mintha hegyek és völgyek lennének a megnyíló eget ábrázolja. Azzal, hogy szétnyílik az ég kárpitja. Szűz Mária megdicsőülését is kifejezi. Ezt a római kegykép a glóriával érzékelteti, de az ott összefolyik az arany háttérrel. A makói képen a dicsfény is hangsúlyt kap. A makói kép a térbeliség érzékeltetésére fény-árnyékhatást is alkalmaz. Leheletfinoman festi meg Szűz Máriának beárnyékolt homlokát vagy a kis Jézusnak félárnyékba eső nyakát. A makói alkotás realizmusára adalék, hogy Szilárdfy Zoltán megállapítása szerint itt már a kis Jézust 18. századi virágos ruhácskába öltözteti a festő. Szűzanya vonásában magyar parasztleányarc elevenedik meg. A két kép születése között ezer esztendő telt el.

Tóth Ferenc
nyugalmazott múzeumigazgató