A modern gyári nagyipar kora Magyarországon
2014/04/08 08:00
862 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Magyarországon a hagyományos értelemben vett gépipar csak a 19. század utolsó harmadában alakult ki. Gépgyártásunk azonban jóval korábban kezdődött.

01_tivolban_epitett_vizeromu_s Tivolban épített vízerőmű, melyhez a Ganz szállította a turbinákat A nagyobb uradalmakban, ahol foglalkoztak cukor-, szesz- vagy papírgyártással, ahol malom működött, bérmunkásként alkalmazott iparosok foglalkoztatása helyett az 1830-as évektől gépjavító műhelyeket állítottak föl. Széchenyi István is létesített nagycenki birtokán gépjavító műhelyt, amelyben azonban gépgyártás is folyt. Illing Ferenc gyára 1844-ben kezdte meg működését, főként textilipari gépek gyártásával fogalakozott. A Valero testvérek selyemmanufaktúrájának gépet is készítettek.

02_hofherr_es_schrantz_gozcseploje_1899_bol_s Hofherr és Schrantz gőzcséplője 1899-ből A vasútépítés jelentős keresletet támasztott a vasgyártással szemben. Az 1890-es években a nagy- és közepes üzemek százai tértek át a gépi technikára. 1890 és 1914 között a gőzkazánok száma 14 ezerről 37 ezerre emelkedett. Gyors ütemben nőtt ebben az időben a villamosenergia termelés is, mely egyre jelentősebb szénfogyasztóvá vált. E fejlődésnek köszönhető, hogy a magyar bányászat termékszerkezete a 19. század második felében átalakult. A kiegyezés előtt ugyanis a színesfémtermelés adta a kohászati termékek 44 %-át, a vastermelés a 30 %-át, a széntermelés csupán a 15 %-át.

A nagyüzemi szénbányászat igen hátrányos helyzetből indult. Az első gőzgépet csak 1827-ben helyezték üzembe a szélaknai nyílászúzók meghajtására, szállításra pedig 1835-ben Brennbergbányán, amikor Angliában már 5000 gőzgép működött. Csak a kiegyezés hárította el a fejlődés gazdasági és politikai akadályait. A vasútépítés és az ehhez kapcsolódó vasgyártás gyors föllendülése szükségessé tette a szénbányák fejlesztését. A vasúthálózat hossza 20 év alatt megduplázódott. A nagy vasúti megrendelésekkel ellátott Diósgyőri Vasgyár az új fejlesztés után a faszéntüzelésről a szénfelhasználásra állt át. Ez abban az időben történt, amikor Felvidéken 37 vasmű közül mindössze a Rimamurányi Vasművekben használtak föl jelentősebb mennyiségű kőszenet, s mégis ez a vidék adta az ország nyersvas termelésének 80%-át.

03_r30_35_os_hscs_nyersolajtraktor_s R-30/35-ös HSCS nyersolajtraktor Magyarország a 19. század végén élen járt a bányászat gépesítésének és villamosításának területén. Általánossá vált a drótkötél használata, amely azért is jelentős, mert az aknák mélysége meghaladta a 400 métert, s a külszíni szállítások a sokszorosára emelkedtek. A Ganz gyár a világon elsőként teljeshomlokú vágathajtó gépet gyártott, s bevezették a mélyfúrásos ásványkutatást sűrített levegős fúrógép segítségével.

A gyáriparban is lassan haladt előre a gőzgép alkalmazása, az üzembe állítottak java részét fával fűtötték, de a mezőgazdaságban még az 1940-es években is gyakori volt a szalmával fűtött gőzmeghajtású cséplőgép.

A magyar mezőgazdasági gépgyártás mégis világhírű volt. Megalapítójának Kühne Edét tartják, akinek gyárában az alapítás (1885) után 50 évvel már több mint 90 fajta mezőgazdasági  gépet gyártottak. Fejlesztő munkájának zöme  a vetőgépek tervezésére esett.

Kanalas sorvetőgépe, szórvavető kanalas vetőgépe, valamint a „Hungária Drill” nevet viselő sorvetőgépe világszerte ismertté tette nevét. A malomipari gépek tökéletesítésében nagy szerepet játszott Mechwart András.

04_hscs_pesti_gepraktara_s HSCS (Hofherr-Schrantz-Clayton- Shuttleworth) pesti gépraktára A gabona malomkerekek közötti őrlése igen lassú folyamat volt, és a korpát sem tudták jól elválasztani a liszttől. Ezért évszázadokon át a kevert lisztből csak barna vagy fekete kenyeret tudtak sütni. Az igények változása fehérebb, korpamentes  pékárut követelt. Mechwart a Pesti Hengermalom már korszerűnek tartott hengerszékét fejlesztette tovább. Kéregöntésű, rovátkolt hengereket alkalmazott, és burkolattal látta el a gépet. A gyorsabban forgó nagyobb átmérőjű, és a lassabban forgó kisebb átmérőjű henger egyenlő mértékben kopott és melegedett, így a nyomó és nyíró hatás egyaránt érvényesült a ferdén rovátkolt hengerekben.

05_a_vilag_elso_transzformatora_s A világ első transzformátora Hofherr Mátyás német születésű lakatos 1853-ban Bécsben állapodott meg, s  a magyar Hubazy György bécsi mezőgazdasági gépgyárában lett művezető.

1869-ben önállósította magát és Hofherr néven saját üzemet alapított főleg aratógépek gyártására. A Hofherr gyártmányok arató és kaszálógépek a ’70-es években rohamosan terjedtek hazánkban. 1881-ben csatlakozott a céghez  a magyarországi születésű Schrantz János, mint tőketárs. Ezután egy cégóriás jött létre, mert a Clayton – Schuttleworth gépgyártó társaság eladta Hofherrnek bécsi telepüket és összes közép-európai gyáraikat (Budapest, Temesvár, Krakkó, Prága Lemberg, Craiova. Bukarest). A beolvadással létre jött az új cég:  a Hofherr- Schrantz-Clayton- Shuttleworth Részvénytársaság, amelynek négy betűje (H S C S) mögött valóságos magyar gépipari legenda húzódik. A villamosenergia ipari előállítása is a század végén kezdődött. Közcélú villamosenergia-szolgáltatás először Temesvárott indult 1884-ben, s ezt követte Budapest. Jedlik Ányos győri bencés paptanár már 1829-ben föltalálta a ”forgonyt”, azaz a sokszorozó tekercsben áramváltással forgó villanydelejt. Ezzel elkészült az első kommulátoros villanymotor.

A villamosenergia gyakorlati alkalmazását az 1840-es évektől számíthatjuk. Ekkor a villamosenergiát kizárólag galvánelemek szolgáltatták, amelyek teljesítménye csekély volt. A villamosság ipari alkalmazásának feltétele volt olyan energia elosztó rendszer, amely nagyobb távolságok esetén is gazdaságos. Az első erőművek egyenáramot szolgáltattak, amelyet a nagy veszteségek miatt csak 1-1,5 km  távolságig volt érdemes továbbítani.

06_ganz_gyar_s Ganz gyár A kérdést a Ganz gyár három kiváló mérnöke, Zipernovsky Károly, Bláthy Ottó és Déri Miksa oldotta meg. Találmányukat, a tarnszformátort 1885-ben mutatták be a Budapesti Iparkiállításon. A váltakozó áramú, párhuzamos elosztású Ganz-rendszer egycsapásra ismertté tette a magyar villamosipart. 1885-ben Svájcba szállítottak transzformátoros hálózatot, 1886-ban Rómában épült Ganz-erőmű és hálózat. A sikert csak növelte, hogy Edison a villamosipar világhírű tudósa, a váltakozó áramot használhatatlannak tartotta. Az egyenáramnak kétségtelen megvolt az az előnye, hogy energiája akkumulátorokban tárolható volt, s az erőmű esetleges üzemzavar esetén is biztosította a folyamatos áramszolgáltatást. Ez nagyon fontos szempont volt, amikor a villanyvilágítás használhatóságát kellett bizonyítni. A Ganz-gyár mérnökei azonban gazdaságos és biztonságos üzemeltetési módot dolgoztak ki, amely a gyártmányok minőségére és a kor legfejlettebb szintű gyártási technológiájára volt kidolgozva.

Ugyanez a helyzet Puskás Tivadar telefonközpontjával: az elektromos tömegkommunikáció gondolata és technikai megvalósítása is tőle származott. Ezt Edison Budepesten járva (1911) elismerte, az ugyancsak Budapestre látogató Mark Twain amerikai író pedig már 1899-ben álmélkodott a magyar híradástechnika fejlettségén.

dr. habil. Marjanucz László
tanszékvezető egyetemi docens (SZTE)