A testek egy árokban hevertek lovak tetemeivel összekeveredve. A látvány - mondták a felfedezés szemtanúi - a ruandai és boszniai tömegsírokra emlékeztetett. A kutatást akkor a hideg beállta miatt nem tudták folytatni. Az idén márciusban azonban sikerült kiemelni 317 holttestet. Vilniusba érkezett Marseille-ből egy nagy szakmai elismertségnek örvendő, hat emberből álló kutatócsoport, amely eredményesen dolgozott már az 1720-1722-es nagy pestisjárvány marseille-i tömegsírjainak azonosításában is.

A franciák olyan fejlett műszerekkel dolgoznak, amelyek lehetővé teszik az egyes csontvázak elkülönített vizsgálatát a földben, ahol a felszínre hozottakon kívül még több ezren vannak. Némelyik olyan testhelyzetben fekszik, hogy feltételezhetően már fagyott állapotban temették el. Ismert, hogy akkoriban nem ritkán minusz 39 fokot is mértek. A katonákat azonban a hidegen kívül a kimerültség, az éhség és a betegségek, többek között a tifusz is tizedelte. Amikor az őket üldöző oroszok beértek Vilnába, a járványtól félve, gyorsan meg akartak szabadulni a hulláktól. Mivel a lakosság tiltakozott az égetés ellen, amely bűzös füsttel árasztotta volna el a várost, eltemették őket azokba a lövészárkokba, amelyeket előző nyáron, még Moszkva felé menetelve ők maguk ástak.

A kutatók szerint a felfedezés történelmi jelentősége mellett ez egyedüli alkalom arra is, hogy információkat gyűjtsenek az akkori fiatal európaiak egészségi állapotáról. A csontok választ tudnak adni testmagasságukra, fogazatuk állapotára, a stresszhatásokra, táplálkozási hiányokra, betegségekre. Nem dőlt még el, hogy mi lesz a csontok sorsa. Az Interneten a napóleoni háborúk iránt különösen érdeklődők francia földre való szállításukat kérik. Sokan kérdezik, hogy a tragikus visszavonulás során eltűnt ősük nincs-e a megtaláltak között. A maradványokat azonban lehetetlen azonosítani. Még a nemzeti hovatartozásuk sem állapítható meg, mivel a káoszban a katonák felvehették a húsz nemzet fiaiból álló sereg bármelyik elesettjének ruháját, hogy védjék magukat a hidegtől. A francia védelmi minisztérium egy Vilniusba küldött szakértője is csak egyenruha foszlányokat, csizma- és kokárda-maradványokat talált. Ebből kétségtelenül meg lehetett állapítani, hogy a Nagy Hadseregről van szó, ennél részletesebbet azonban nem lehet várni.

A katonák helyben történő eltemetéséről tárgyalások folynak a francia és a litván hatóságok között. A város temetőjében egy külön katonai parcellába lesznek valószínűleg elhelyezve. Nagy területre lesz szükség, mert 20-40 ezerre becsülik azoknak számát, akik azon a végzetes télen elpusztultak Vilnánál. (gluck)