Tudományos program – A Temesi Bánság története (1716-1778) II.
2014/05/15 08:00
668 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A Temesi Bánság történetének kutatása öt ország szakmai érdeklődésére számíthat. Az egykori Temesköz társadalma nagyrészt német, osztrák, szerb, román és magyar eredetű lakosságból állt össze. Így Románia, Szerbia, Ausztria, Németország és Magyarország történeti elődei ott voltak a Bánság török utáni újjáépítésénél. Rajtuk kívül kisebb demográfiai arányokban társadalomalkotó szerephez jutottak még franciák, olaszok, spanyolok, vallonok, bolgárok, törökök, csehek, szlovákok és még számos nemzet tagja, ezzel is jelezve, hogy a Bánság legfontosabb sajátossága etnikai sokszínűsége, nyelvek, vallások, kultúrák egymás mellett élése.

A tervbe vett kutatás egyik súlypontja, annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a berendezkedő abszolutizmus a nemesi uralom fölszámolása mellett a feudalizmust is kiiktatja-e a határon túli fejlődésből? Pionír helyzetet örökölt a töröktől: lakatlan vidék, uratlan terület. A Temesi Bánság és a Királyság közötti határvonal fölfogható a szabad és az elfoglalt földek választó vonalának is. Ebből adódik a térség történetének új vizsgálati szempontja: a lakatlan és műveletlen terület benépesítése mennyire befolyásolta a kialakuló társadalmi rendet?

Különös jelentőséget ad a témának, hogy Európa egyik legösszetettebb etnikai társadalma jött itt létre, a népek és nyelvek e bábeli rengetegjében kezdettől fogva egy irányító elv érvényesült: a teljesítmény.

Az akkori Európában egyedülálló módon a kameralista berendezkedés etnikai elfogultság nélkül épített a népek-nemzetek közreműködésére a terület kultiválásában, az ipar meghonosításában és egy új állami társadalom kialakításában. Amerikai modellnek is tekinthetnék, mert mindenki jöhetett, nem számított a nemzetiség, csak a teljesítmény. A szervezés és lebonyolítás ugyan német irányítású, a hivatalos nyelv is a német volt, de csak használati nyelvnek karolta föl a hatóság is. A Bánság emiatt olvasztótégelyként is hatott, amely erősítette a helyi identitást, de épp etnikai sokszínűsége miatt nem erősítette meg a nemzeti kultúrákat. A nemzeti kultúra ugyanis erősen kötődik a nyelvhez, s itt a német dominált.

Kutatásunk arra is választ keres, hogy az abszolutista kormányzati mód vagy a Bánság különbözőségeinek sokasága okozta-e, hogy mégsem valósulhatott meg az amerikai modell lényege: a szabad munkaerőre épülő kapitalizmus gaz dasági rendszere. Föltételezzük, hogy a Bánság ugyan különbözőségeinek sokaságából nyerte egységét, de e különbségek (etnikai, kulturális, területi, gazdasági, vallási) belső kohézióját az állam abszolutista hatalomgyakorlása, a betelepítettek feudális függő helyzete biztosította.

Tisztázásra váró kérdés, hogy a 18. században végig folytatódó betelepítések, miként formálták a településképet, hogyan hatottak a Bánság helyére és szerepére a Kárpát-medence földrajzi munkamegosztásában.

A településtörténet eredménye a Bánság etnikai csoportjainak földrajzi elhelyezkedése. Ennek alapján rajzolhatók föl a Bánság etnikai tömbjei, szigetei és kontaktzónái. Utóbbiak vizsgálata nem  kapott még hangsúlyt  a történeti kutatásban, pedig a Bánsággal kapcsolatban hangoztatott „multikulturalizmus” divatos szlogenje, a csoportos együttélés mindennapjait jelentette. Hogy ez mennyire volt „egymás mellett élés” vagy „egymással keveredés”, arra az etnikai kontaktzónák vizsgálata adhat magyarázatot. Segítségével egy speciális nemzetiségi településrajzot készíthetünk, amely hiányzik az eddigi munkákból. Torontál pl. a nemzetiségi és vallási keveredés klasszikus hazája volt. A nációk és vallások egy falun belül voltak jelen, esetleg elkülönült utca és házsorral, illetve egynemzetiségű magyar, német szerb, román falvak éltek egymás mellett. Krassó-Szörényt kivéve a Bánság az ország olyan része volt, ahol nem igen akadt a túlnyomó többségében egyetlen nemzetiség lakta terület, ellenben nagy kiterjedésben voltak olyan zónák, ahol két, három vagy több nemzetiség  élt egymásba keveredve úgy, hogy egyik sem számított elhanyagolható kisebbségnek.

A településrajzi vizsgálat célja, hogy kiderítse: megállapítható –e tiszta és éles nyelvhatár a népcsoportok lakóhelyei vagy települései között, illetve, hogy a térbeli elkülönülést miként metszette a vallási hovatartozás? Ez a 18. században még csak kulturális toleranciát föltételezett. Az emberek hitbéli ragaszkodása, és a szokás szerinti élet útját állta a nemzetiségi különbségtudat kifejlődésének. A nemzeti mivolt fontosságának tudata polgári érték, és csak a 19. században vált fontossá.

Végül a kutatások általános módszerére térek ki. Az empirikus adatgyűjtés hagyományos, de megkerülhetetlen módszer, hisz az a tudományos földolgozás alapja. Annak földolgozásában viszont lehetséges a metodikai innováció, amely ebben az esetben a föntebb fölvetett problémák „kapcsolati” (relational history), illetve „öszzekapcsolódó” (connected history) megközelítését jelenti. Ennek lényege, hogy az etnikai csoportok differenciált elemzése és értékelése mellett a kölcsönhatások megragadására, a különböző történeti formációk (pl. a különböző egyházak társadalmi kapcsolatai) érintkezésének föltárására helyezem a hangsúlyt. Tartalmilag megalapozza ezt a Bánság kiinduló történeti pozíciója, a sok nehézséggel járó frontier fejlődés, amely a történeti Dunatájra telepedő népek egymásrautaltságának érzetét erősítette.

Olyan új területek kerülhetnek a kutatás látókörébe, mint a mobilitás, modernizáció, az etnikai sokszínűség kulturális tartalma és funkciója. Régiónkban a mobilitás fontosságát az adja, hogy itt a térbeli (be- és elvándorlás) és a szociális mozgások (egyének és népcsoportok felemelkedése illetve süllyedése) összefüggtek az uralmi formákkal. Fontos feladat kideríteni: a török utáni impopulatiotól a Habsburg hatalom végéig (1778) miként működött a társadalmi sokoldalúság ( kulturális, vallási, etnikai nyelvi) a konfliktusokat gerjesztő tényezőkkel (nemzeti előjogok, hatalmi megfontolások) szemben. Mivel a népcsoportok közötti folyamatokra összpontosítunk, jobban megragadható a „bánsági történelem” ( shared history = közös történelem) lényege, könnyebben fölfedezhetjük azon okokat, melyek hatására a békés és hasznos együttélés útja a magyar megyerendszerben (1778 után) is folytatódott, és tovább működött a társadalom világában a kölcsönös respektálás és elismerés gyakorlata.

E program megvalósítási módja három részből áll: először a forrásföltáró levéltári munkát kell elvégezni Bécsben, majd az iratokból készített jegyzetek, adatok tartalmi rendszerezése következik, végül a földolgozás műveletéhez érünk, amely a statisztikai jellegű számsorok (pl. adó- vagy népesség-összeírás) megszerkesztését, a tematikus rendbe állított iratok tudományos értékelését, és tanulmányba, cikkbe való értelmező-elemző földolgozását jelenti. A két művelet ( forrásfeltárás, és annak kritikai földolgozása) párhuzamosan haladhat. Ezt tükrözi a szemeszterenkénti munkaterv.

Első félév

Levéltári kutatások folytatása a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban, illetve a Hofkammerarchivban. A Temesi Bánság irányítását végző hatóságok iratai, és a bánsági kormányzók beszámolói (2013. december 1. – 2013. április 30.)

Előadás  tartása  a  Temesi  Bánság  történetéről  rendezendő  nemzetközi  tudo mányos konferencián Lugoson (2013. november 21-22.)

Tanulmány az intézeti Actaba a kutatási eredményekről (2014. május 30.) Szemináriumi tananyag összeállítása „Magyarország külön kormányzott területei a 18. században” címmel az egyetemi mesterképzés számára (2014. június 30.)

Második félév

A források rendszerezése, földolgozásra előkészítése (2014. július 1-2014. július 30.)

A kutatási eredmények hasznosítása:

  • a monográfia megírásának elkezdése,
  • az új mesterképzési szeminárium beindítása,
  • a vállalt előadások megtartása,
  • konferencián való részvétel
  • a vállalt cikkek megírása 2014. július 1. – 2014. december 31. között.

A sikeresen végrehajtott program társadalmi hasznosulását két területen látom fontosnak és kivitelezhetőnek: a tudományos életben illetve az oktatásban. Előbbinél a Bánságról szóló történeti monográfia megírása a célom, utóbbinál pedig egy új tartalmú mesterszintű szeminárium tanrendbe állítása.

dr. habil. Marjanucz László
tanszékvezető egyetemi docens (SZTE)