A XX. századi Szeged villanófényben I.
2014/07/04 08:00
746 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A Móra Ferenc Múzeum két éven belül immár másodszor rendez fényképkiállítást gazdag gyűjteményéből. A múltkor a Közművelődési palotában, most (2014), pedig a Fekete-házban láthatunk számos archív fényképet a város elmúlt 100 évének mindennapjairól, történéseiről, a benne lakók életéről és ünnepeiről. Medgyesi Konstantin történész, a Móra Ferenc Múzeum osztályvezetője úgy válogatta ki a képeket a több-tízezres múzeumi archívumból, hogy láthatóvá váljék a 20. század Szegedének egy-egy jellemző pillanata. Tíz évtized száz fotográfiája látható a kiállításon.

stefania

A címbeli  v i l l a n ó f é n y  kifejezés egyben azt is jelenti, hogy 100 év minden pillanatát nem lehet bemutatni  egy kiállítás keretében: mindenből csak egy cseppnyit, egy villanásnyit.

A képek aláírójának az a dolga, hogy ezt a pillanatnyi világosságot egy kicsit megnyújtsa, az a feladata, hogy a fényképeken látható dolgok mögöttesére, hátterére világítson rá a maga mondataival.

Így egészül ki tehát a  kép a szóval.  Reméljük, hogy így közösen, teljesebb élményt nyújtanak az olvasónak.

A Stefánia sétány

A szegediek szerettek volna megszabadulni a város közepén elterülő vártól, amelynek már réges-régen megszűnt a védelmi funkciója. Már vagy száz éve fegyházként illetve katonai helyőrségként szolgált. A föllendülő kapitalizmusban sokkal többet ért a hely, a telek, mint a megmaradó várnak esetleges idegenforgalmi értéke. A Víz után 1881-82-ben le is bontották a síkvidéki téglavárak legnagyobbikát, s a helyét fölparcellázták, áruba bocsátották, s a szabaddá vált telkekre középületeket, bérpalotákat építettek. Ezeket látjuk a réges-régi, kissé megkopott képeslapon.

Vegyük sorba az épületeket: balra az ún. Rósa Izsó-palota áll, benne működött a  Sugár Kávéház. Valószínűleg Kossuth Lajos születésének 100-dik évfordulója tiszteletére lett belőle Kossuth Kávéház. (Ma: Port Royal Étterem.)

Kissé távolabb a Városi Színház látszik. A színházat Fellner Ferdinánd és Helmer Hermann, a kor építész ’ikrei’ tervezték. (1883-ban lett kész.) Nagyon termékenyek voltak, hiszen Odesszában, Szegeden, Pécsett, Budapesten továbbá Bécsben (és még ki tudja hol?)  épült színház a kezük nyomán.

Ha jól ’olvasom’ a képeslapot, akkor azt látom, hogy nem látom a színház mögött az úgynevezett Deutsch-palotát (mert még nem épült fölt),  amelynek mázas cserépből készült, virágmintás homlokzatát Lechner Ödön tervezte szecessziós stílusban. 

Szemben a Kass Vigadó dekoratív épülete áll, Steinhardt Antal alkotása. A kedvelt szálloda és étterem 1898-tól 1977-ig szolgálta a vendégeket. Mára funkcióját vesztett épület lett: szomorú ’utcabútor’.

Jobbra a Stefánia sétány fáit látjuk. Szerencsére a várost újjátervező Lechner Lajos ide, a Tisza-partra szép nagy parkot tervezett. A séta helyet pedig, Rudolf trónörökös feleségéről nevezték el Stefániának.

„Szinház és Stefánia sétány bástya utcza”

Források:  
Fári Irén – Nagy Ádám:Szegedi vendéglátó helyek képeslapokon   1900-1920;
Tésikné Knotik Márta: Csongrád megye építészeti emlékei  - 2000

Dr. Simoncsics János
nyugalmazott művelődési ház vezető; népművelő