Adatok Hódmezővásárhely lótenyésztésének és lóversenyeinek történetéhez (1875-1935)
2014/06/26 08:00
778 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Minden nemesség a lótól való - mondotta gróf Széchenyi István. Talán soha nem voltak időszerűbbek gondolatai, mint most, napjainkban. Sokan keresik a lovat, magas árat kínálva érte. A baj az, hogy az elmúlt évtizedekben a lótenyésztés háttérbe szorult. Sokkal kevesebb a ló, mint amennyire most szükség lenne.

lovi

Csongrád megyében, szorosabban véve városunkban a lótenyésztésnek évszázados hagyományai vannak. A határban tenyésztett lovakért messze földről is eljöttek a kereskedők.

1852-ben Hódmezővásárhelyen határozat született a fedeztetési állomások felállításáról, melynek megvalósítását a nép körében terjesztett pletykák akadályozták. A tanács az egyházak segítségét kérte a lakosság felvilágosítására. A közös erőfeszítések eredményeként kezdték meg működésüket az állomások, minden rosszindulatú tevékenység ellenére.

1862-ben a polgármester 6 arab tenyészmént rendelt a kisszentmiklósi állami ménteleptől. A hozzáértő lógondozókat Mezőhegyesről kellett idetelepíteni, 6 osztrák értékű forintos munkadíjjal. Ezért a kiadások fedezésére a polgármester 2 osztrák forint fedeztetési díjat állapított meg. Az első negyedévben 146 forint 57 krajcár kiadás mellett csak 64 forint bevétel jelentkezett. A különbséget a költségvetésnek kellett kiegyenlítenie, ezért a gazdák azon kérését, hogy a fedeztetési díj mérséklésre kerüljön, a város nem teljesíthette.

1868-ban a Honvédelmi Minisztérium jelentést kért a várostól azoknak a vásároknak az időpontjáról, ahol a lovakat közvetlenül a tenyésztőtől vásárolhatja meg. A tanács levélben arról tudósította, hogy a városunkban évente tartott öt vásár mindegyike alkalmas erre, hiszen átlagosan 1000-1500 lovat vezetnek fel. 1870-ben megalakult a Lótenyésztési Bizottság, melynek elsődleges feladata lett a mének takarmányának biztosítása. A városba, a beterjesztett igény alapján, 4 mén érkezett Nagykőrösről, melyek takarmánnyal való ellátását a Lótenyésztési Bizottsággal kötött megállapodás értelmében Handel János kereskedő vállalta. A hódmezővásárhelyi gazdák - látva a nagyarányú, különböző fajtájú (angol, olasz) lóvásárlást - a határban lévő kancaállomány tenyészértékének megtartását, további nemesítését tűzték ki célul.

Városunk elhanyagolt lótenyésztése az ország békéjének állandósulása után mindinkább emelkedett - írta Szeremlei Sámuel Hód-Mező-Vásárhely története című ötkötetes munkájában - úgyhogy arra idővel mindennél nagyobb gondot fordítottak, annyival inkább, mert a ló a közlekedésnél és szállításoknál - az öregek sopánkodása ellenére is - szükségképpen mind nagyobb alkalmazást talált. A törökök révén sok szép ló birtokába jutottak eleink, melyeket fajnemesítésre is használtak. Az ország visszafoglalása után is sokáig hajtottak török kereskedők dobruzsányi és más török ménlovakat a szegedi vásárokra. Gróf Károlyi Sándor a szükséges tenyészállatokat, török és nápolyi méneket a szegedi vásáron szerezte be, de összeszedte a vásárhelyi gazdák szép lovait is, és azokat csongrádi ménesébe vitette.

A vásárhelyi pusztán a szabad ég alatt szilajon nevelkedett lovak szinte vad állapotban éltek. Időszakonként a "lovak megszelídítésére" a bíráktól kértek segítséget. 1770-ben az állami ménekkel való hágatás ügyét kormányrendelettel szabályozták, melyet követően a lótenyésztés ügye nagyobb lendületet vett, mivel a magas marmagasságú lovakat a katonaság állandó jelleggel jó pénzért megvásárolta. "A város által adott remonda csikók olyan szépek valának, hogy Magyarország az idén szebbeket nem tudott produkálni" - írta Csekonics ezredes.

1829-ben a város ménesében 4 mént, a közönség számára 23 mént, a lakosság 14 ménesében pedig 11 ménlovat tartottak.

A lótenyésztés a 19. század végére fejlődésének csúcspontjára érkezett, ami töretlenül tartott az első világháború kitöréséig. Ezt a fejlettségi szintet többé sosem érte el.

A helybeli sajtó ebben az időben sokat foglalkozott a lótenyésztés kérdéseivel: "Ma a modern cultúra nem engedi az efféle (szabadtartásos állattenyésztés)gazdálkodást.

Kiosztottuk a legelőket, természetesen a legnagyobb birtokosok nyerték ebből is az oroszlánrészt.

Az állatokat istállózásra hajtották, melynek eredménye lőn, hogy állattenyésztésünk azon magaslatról, melyen állt, csaknem a megsemmisülés, a végpusztulás szélére jutott. Különösen mondhatjuk ezt lótenyésztésünkről. Lehet-e ott okszerű lótenyésztésről szó, hol a csikót úgy nevelik mint nálunk, születéstől kezdve szennyben, piszokban, hosszú télen át jó takarmány helyett tengeri szárral és szalmával tartva. Nem más a helyzet sajnos igás lovainkkal sem, mert a kenyérkeresőinket sem kényeztetjük. Télen ezeket is szalmával takarmányozzuk, nyáron pedig szik mezőn kákán, macskagyökéren tengetjük.

Pár évtizeddel ezelőtt híres volt a győri, mezőtúri és debreceni lóvásár, melyek utóbbikján nem ritkán a legkitűnőbb Magyar és Erdélyországi fajlovakat lehetett találni, de a nemrégen lábra kapott rablógazdálkodás elűzte lovainkat mezőségeinkről. Méneseink nagy része elpusztult, lóvásáraink annyira meggyengültek, hogy pl. 1871-ben mikor városunk közgyűlése elküldötte Debrecenbe megbízottjait, hogy ott lovakat vegyenek, azok alig tudtak az egész vásár kínálatából egy fogatot összeállítani."

Összegezve megállapította: a lótenyésztés hanyatlásának oka "gazdaságaink általános fejletlensége", a fellendülés egyetlen járható útja "a lódíjazás és a lóversenyzés" támogatása.

Kezdett kialakulni egy lovairól híres gazdaréteg. Kancatenyészetéről híres volt Kérdő Sándor, Kókai Varga János, Kristó Ferenc, Meszlényi Mihály, Nagy Varga István, Nyikos Sándor, Nyikos László, Nagy Kardos József, Sipter János, Ujhelyi Jakab, Zsarkó Imre.

A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi M. Kir. Minisztérium által 1875-ben rendezett lóbírálaton jó lovú Kristó (Kristó János) hároméves kancacsikója II. díjat, özv. Papy Józsefné szopóscsikója III. díjat kapott. Lóversenyeken, lóbírálatokon való részvétel és természetesen az ott nyert díj nagy elismerést jelentett.

1875. október 10-én rendezte meg a Hódmezővásárhelyi Lótenyésztési Bizottság a Szigetben óriási érdeklődéssel várt lóversenyét. A nagy eseményre a jegyeket Adler János gyógyszertárában és Takó Ferenc tanárnál lehetett elővételben megvásárolni. A női közönség megnyerése céljából a nőknek külön zárt helyet alakítottak ki és tartottak fenn, melynek első sorába 10 krajcár, a második és harmadik sorába 30 krajcár volt a belépőjegy ára.

A verseny napjának délelőttjén került sor a városháza udvarán a lóbírálátra, melyen Ábrai Károly megyei főjegyzőn kívül Kapeller Antal tanácsnok és Halus József, a Lótenyésztési Bizottság elnöke is részt vett. Tenyészkancák kategóriájában első lett Molnár Farkas József szentesi illetőségű lakos 7 éves világos pej kancája, második Steibel Ferenc szegvári lakos 3 éves sötét pej kancája, özv. Papy Józsefné hódmezővásárhelyi lakos 7 éves sötét pej kancája előtt.

A hároméves kancák közötti versenyt gróf Károlyi Alajos sötét pej kancája nyerte, a vásárhelyi Kristó János sárga kancája és Steibel Ferenc kancája előtt. Tenyésztési díjat kapott a hódmezővásárhelyi Kiss Bálint pej kancája és a csongrádi Gulyás Ábel seregélyszürke kancája.

Délután került sor a lóversenyre. A kilenc lovat két csoportba osztották. Az elsőbe került Bálint József 5 éves pej csődöre, C. Nagy Bálint 3 éves pej paripája, Hódi Sándor 4 éves szürke paripája, K. Varga János 3 éves pej csődöre, N. Szabó Pál 5 éves pej csődöre, a másodikba Orovecz Ádám 5 éves seregélyszürke csődöre, Héjja Pál 10 éves sötét pej csődöre, Juhász Pál 4 éves szürke paripája, Kristó János 5 éves paripája. A szépszámú közönség izgalmas versenyt láthatott. Az első futamban a rajtnál K. Varga János lova állt az élre. Kétszáz méter megtétele után K. Varga János és Hódi Sándor lova kitört, s a verseny feladására kényszerült. A futamot N. Szabó Pál lova nyerte Bálint József lova előtt. A második futamban Kristó János lova azonnal az élre vágott, az iramot csak Juhász Pál lova bírta. A táv felénél Héjja Pál lova vette át a vezetést, és azt végig megtartva győzött. Rövid pihenő után indították a döntő futamot, amelyen a két futam első két helyezettje találkozott. (Héjja lova helyett C. Nagy lova állt rajthoz). A rajt után azonnal Kristó János lova vágott az élre, és vezetett a táv feléig. Szoros verseny alakult ki Kristó, Juhász és N. Szabó lovai között. Juhász Pál lova kitört, N. Szabó lovasa pedig leesett lováról, így Kristó János lova győzött, Bálint József és C. Nagy Bálint lova előtt.

1876. szeptember 23-án ismét lóversenyt rendezett a Lótenyésztési Bizottság. A versenyen összesen 7 lovat neveztek a város területén nyilvántartott 14 ezer lóból. Az első futamot N. Szabó Pál 3 éves csődöre nyerte Juhász Pál 6 éves szürke paripája előtt, akárcsak a második futamot 7 éves csődöré vel. A mindent eldöntő harmadik futamban Juhász 6 éves szürke paripája diadalmaskodott. A verseny 75 forint 55 krajcár nyereséggel zárult (107 fo rint 15 krajcár bevétel mellett 31 forint 60 krajcár kiadás volt), ennek ellenére a bizottság úgy határozott, hogy ezek után csak akkor rendez ismét versenyt, ha minimum 16 lovat neveznek, bánatpénz lefizetése mellett.

1877-ben a lótenyésztés előmozdítása érdekében magánvállalkozás alakult azzal a céllal, hogy fellendítse a tenyésztési kedvet. A társaság 500 db 100 forintos részvényjeggyel, 50 ezer forintos alaptőkével indult. A társaság által rendezett lóversenyen a nevezett lovak három díjért versenyeztek.

A 2600 méteres Vásárhely város díjáért a vásárhelyi Maczelka József Szattyánfej, Török Ernő Szajkó és Büszke nevű lova mellett a szegedi Korom Pál Fakó ésCsinos, Erdélyi János Nyalka, László Lajos Pille nevű lova indult. A győzelmet László Lajos Pille nevű lova szerezte meg oly fölénnyel (több mint 20 méterrel), hogy második helyezést nem hirdettek ki. A szintén 2600 méteres Törvényhatóság díjáért négy ló indult. A versenyt Kenéz János Kesely nevű 6 éves pej paripája nyerte. A Gazdasági Egylet díjáért a háromévesek 1300 méteren mérkőztek. Győzött Varga Imre Pirat nevű lova, Kenéz János Muszka és Aczél Károly Vihar nevű lova előtt. Több ló ebben a futamban nem is indult.

A gazdák részéről megnyilvánuló érdektelenség arra késztette a Lótenyésztési Bizottságot, hogy vizsgálja felül a versenyek rendezésének szükségességét, mivel a verseny tetemes veszteséget hozott. A lótenyésztés ügyét szívükön viselő gazdák úgy döntöttek, hogy következő években inkább tenyésztési versenyeket rendeznek. Határozatuk szellemében került sor 1878-ban Szentesen a megyei tenyésztési (bírálati) versenyre, melyet a Csongrád megyei Lótenyésztési Bizottság rendezett.

A versenyen nagy sikereket értek el a vásárhelyi lótenyésztők, akik a meghirdetett két kategóriában minden díjat elhozták. A bemutatott tenyészkancájával és csikójával Kristó János első, Kasza István második, Hódi István harmadik díjat nyert.

A következő évben Szentesen rendezett versenyen Kristó János nyert tenyészkancájával, a szentesi Kristó Nagy Imre a vásárhelyiek mögött csak ötödik lett. Hároméves csikójával a vásárhelyi Kovács Ferenc lett az első a szintén vásárhelyi Török János előtt, harmadik a szentesi Kátai Pál András lett.

1882. október 8-án hosszú szünet után rendeztek ismét lóversenyt Szegeden. A Szeged város díjáért kiírt futam kivételével (csak szegedi lakos indulhatott saját nevelésű lovával) minden győzelmet a vásárhelyi lovasok szereztek meg.

1883-ban az újjászervezett Lótenyésztési Bizottság elnöke ifj. Maczelka János lett. Tagjainak K. Hódi Jánost, Vékony Józsefet, Varga Istvánt és dr. Vetter Ferenc állatorvost választották meg. Az október 1-jén megrendezett lóversenyen a Gazdasági Egylet díjáért álltak rajthoz a benevezett gazdák lovai, ahol a szentesi Kristó Nagy Imre Piros nevű lova győzött, megelőzve Barta Sándor Elbe Dávid és Nagy Szabó Pál Laci nevű lovát.

1884-ben fordult elő először, hogy a benevezettek nagy száma miatt öt futamot kellett lebonyolítani. Az elsőben Aczél Károly Szellő nevű lova nyert Wolford József Csinos és Domján József Burkus nevű lova előtt. A második futam indítása után Wolford József Lisza nevű lova és ifj. Barta Sándor Elbe Dávid nevű lova mindjárt az élre állt. A Liszát lovagló öreg Börcsök, hogy előnyre tehessen szert, úgy tett, mintha saját lovát ostorozta volna, de valójában lovaglóostorával Elbe Dávidot ijesztgette. Így az fél testhosszal le is maradt, a közönség óriási felháborodása közben. Azonnal összeült a zsűri és a következő döntést hozta: első Elbe Dávid azzal a büntetéssel, hogy az első helyért járó 15 aranyforintból csak nyolcat kaphat meg. Az ítéletet a közönség óriási pfujolással vette tudomásul. A hosszantartó tüntetés miatt Börcsök nem indult a győztesek futamában.
A harmadik futam győztese a nagy vesztes Lisza lett. A negyedik futamot Pétes Dávid Huszár nevű lova nyerte. Csak helybeliek indulhattak az ötödik futamban, melyet a közönség tüntetése ellenére az öreg Börcsök nyert Elbe Dávid nyergében, Aczél Károly Szellő és Gombos János Vidám nevű lova előtt. A gondosan előkészített, szép számú közönség előtt megrendezett verseny 310 forint 90 krajcár nyereséget hozott.

A jó eredmények, melyeket megyeszerte elismertek, a szisztematikus tenyésztőmunka eredményeként születtek. A fedeztetési állomásokon kitűnő méneket tartottak: Abugres, Ecséd, Admiral, North Star, Favory, Bois-Russel, Exact, Oranien, Laci, Shangya, Furiosó, Fenék, Bajnok, Verneuil, Kisbéröccse. Híres magánméneket is ismerünk: Cserepes Nagy István Elbe Dávid, Gajjas Sándor Csárdás, Juhász János Admiral, Kenéz Tamás Kisbéröccse, Kenéz Lajos Verneuil, Kristó Ferenc Laci, Meszlényi Mihály Laci, Nagy Szabó Pál Elbe Dávid, Sajtos Sámuel Hajnal, Sipter János Laci, Zsarkó Péter Ecséd.

1885-ben a vásárhelyi gazdák magas színvonalú tenyésztői munkájának elismeréséül - az Országos Lótenyésztési Bizottság közbenjárásának eredményeként - három angol telivér (Ultimó, Pirat, Cronwel), hat angol félvér (Admiral, Exact, Nónius, Oránien, Palestró, Virgilius) és két arab telivér (Ahugres, Amurat) érkezett Hódmezővásárhelyre. Ezrével tódult a nép a tón keresztül 1885. október 18-án, a Szigetben rendezett lóverseny megtekintésére.

Az első futamban indult, és nyert Kenéz János Kesely nevű lova 14 aranyat. Második lett, és 6 aranyat nyert Zsoldos Péter Huszár nevű lova Dósics Tivadar Laciés Kis Kenéz Péter Vidám, Szőke István Dudás nevű lova előtt. A második futam nyertese és 14 arany tulajdonosa Domján József Kesely nevű lova. Második és 6 arany tulajdonosa lett a szentesi Czakó Imre szintén Kesely nevű lova - Pál József Vidra, Aczél Károly Szellő, Kenéz Márton Kesely nevű lova előtt. A harmadik futamot és a 14 aranyat nyerte Kenéz Tamás Dávid nevű lova, Török Ernő Szajkó nevű lova előtt. Indult még ebben a futamban Fejes János Kesely nevű és Komlóssy Imre Marci nevű lova. A negyedik, vigaszdíjfutamban az első három futam vesztes lovai indultak. Győzött, és nyert 10 aranyat Aczél Károly Marci nevű lova, Fejes János Kesely nevű és Kenéz Márton Kesely nevű lova előtt. Az ötödik futam a Hölgyek díja volt. Itt indult Kenéz Péter Vidám, Kenéz János Kesely, Aczél Károly Szellő, Kenéz Tamás és Fejes János Kesely nevű lova. A futamot és a díszes lószerszámot Kenéz János Kesely nevű lova nyerte, Kenéz Tamás Dávid nevű lova előtt.

A verseny befejeztével a közönség hosszú kocsisorban indult a város felé, nagy port verve fel a szegedi úton. "Annyi év után mit tapasztaltunk? - tette fel a kérdést a helyi lap - Lóversenyeinkkel, melyek hathatós emelkedését képezték volna Vásárhely város lótenyésztésének, majdnem a kezdetlegesség stádiumában vagyunk. A vásárhelyi lóversenyekre kiadott programok alig-alig mutatnak változást. A díjak nem emelkedtek, a futamok száma nem szaporodott, a szűkkeblűségre valló s idegenek részvételét kizáró feltételek még mindig nem tágíttattak s így kevés változással a küzdés gyepén majdnem ugyanazon gazdák és lovak jelennek meg, kik évek óta vesznek részt versenyeinken. Nemesebb vetélkedés, nagyobb ambíció sem a részvevőket, de a gazdasági Egylet vezetőségénél sem tapasztalható, és így maholnap ott leszünk lóversenyeinkkel, hogy azok nem annyira a kitűzött valódi cél elérésére rendeztetnek, mint inkább arra, hogy a helybeli közönségnek e téren is némi szórakozás biztosíttassék. Hódmezővásárhely város lóversenyén az egész magyar Alföldnek mint gazdálkodó közösségnek részt kellene venni, mert lóállományunk gazdagsága és annak kitűnősége folytán méltón illetné meg városunkat e téren a vezér szerep. Haladás és nem stagnáció a cél. A jövőben rendezendő lóversenyeknél, hogy az előre haladásra az első lépés megtétessék ez irányba, mindenekelőtt az eddigieknél magasabb díjak kitűzéséről kell gondoskodni, hiszen a mostani díjak oly csekélyek, hogy valódi áldozatot hoz az ki kockára teszi lovának és főleg lovasának testi épségét. Az pedig határozott szűkkeblűségre vall, hogy a vásárhelyi gyepről a vidéki gazdák lovai teljesen ki vannak zárva, így a lóverseny már nem verseny. Mi az akadálya annak, hogy ideseregeljen az Alföld minden gazdája nemes küzdelemre? Bízunk abban, hogy a gazdasági Egylet lóverseny Bizottsága szakítani fog eddigi szűkkeblűségével és versenyein nemcsak tért enged a vidéknek, de tudni fogja módját annak is, hogy felkeltse a vidékiek érdeklődését lóversenyeink iránt. Így pár év után elérhető, hogy lóversenyeinken üdvözölhetünk minden neves lótenyésztő gazdát." (1)

Draskóczy Lajosnak, a Gazdasági Egylet elnökének válasza az újságcikkre rövid és érthető volt: "A Gazdasági Egylet nem áll azon a ponton, hogy lóversenyekre sokat tudjon áldozni, s vidéknek is lóversenyeket rendezhessen."

1886. szeptember 5-én nagyszámú érdeklődő előtt sorakozott fel a rajtvonalhoz Czakó Imre, Hegedűs István, Kenéz János, Kenéz Tamás és Zsoldos Péter lova, hogy eldöntsék, ki nyeri a Gazdasági Egylet díját. Mindjárt a rajt után Czakó Imre lova kitört, s így ki lett zárva a versenyből. Győzelmet 3 perc 15 másodperces idővel Kenéz Tamás Dávid nevű lova nyerte (a táv 2600 méter volt). Övé lett a 10 darab 10 frankos aranypénz. Második és harmadik díj nem került kiadásra, mivel a többi három ló igen-igen lemaradt. A Városi díj futamán is öt ló állt rajthoz. Győzött Török Ernő Szajkó nevű lova, második lett Kenéz Tamás Csillag nevű, a harmadik pedig Domján József Kesely nevű lova lett. A Hölgyek díján Török Ernő Büszke, Hegedűs István Huszár, Kenéz Tamás Csillag, Kenéz János Badár nevű lova állt rajthoz. A cél előtt az együtt haladó Török Ernő, Hegedűs István, Kenéz János lova kitört, így a versenyt és az első díjat, a kettős fedelű arany rementoire órát Kenéz Tamás Csillag nevű lova nyerte. A vigaszdíjversenyt Molnár Sándor Ecséd nevű lova nyerte s vele együtt a három darab 10 frankos aranyat, Kenéz János Badár és Kenéz János Kesely nevű lova előtt. Az akadályversenyre nyolc altiszt nevezett katonai lovakkal, ahol "többnyire az akadályok mellett és nem azok fölött száguldoztak". Nyert Panka Gábor őrmester, Janáki István szakaszvezető előtt.
Egy év múlva, 1887. szeptember 17-én ezernél több néző előtt kezdődött meg a Gazdasági Egylet által rendezett lóverseny. A legrangosabb díjra, az Államdíjra(2600 méter) Török Ernő Szajkó nevű 6 éves és Büszke nevű 4 éves pej kancáival, Maczelka József 4 éves szattyánpej ménlovával, Erdélyi János Nyalka nevű 5 éves világos pej kancájával, Korom Pál szegedi illetőségű lakos Fakó nevű 4 éves, Csinos nevű 3 éves pej kancáival, és a szintén szegedi lakos László Lajos Pillenevű 4 éves kancájával nevezett. Mindjárt indulás előtt össze kellett hívni a versenybizottságot rendkívüli ügy miatt, ugyanis Erdélyi János Nyalka nevű lovának hovatartozását igazolni nem tudta. Ezért lovát kizárták a versenyből, mivel a kiírás szerint a futamban csak megyei származású lovak vehettek részt. A futam érdekességét az adta, hogy három vásárhelyi ló ellenfele három szegedi ló volt. A rajt után a három szegedi ló állt az élre. A második kör elején Szajkó ésBüszke nemcsak befogta a három szegedi lovat, hanem el is hagyta, de mindjárt a kör közepét elérve mind a két ló felbukott az előző évi huszárversenyen akadályul szolgáló árokban, amely betemetetlenül maradt. Vétkes könnyelműség miatt nem sikerült győzni a szegediek ellen. Szerencsére sem a lovasoknak, sem a lovaknak komoly bajuk nem történt.

Hódmezővásárhely város díjának elnyerésére (2600 méter) Aczél Károly, Kenéz János, Török Ernő és Molnár Sándor lovai készülődtek. A rajt után Molnár Sándor 5 éves Ecsed nevű fekete pejkancája mindjárt élre állt, de közvetlenül a cél előtt Kenéz János - az erejét jobban beosztó - 6 éves pejparipája megelőzte egy lóhosszal.

A Gazdasági Egylet díját (1300 méter) Varga Imre Pirat nevű 3 éves pejkancája nyerte, Kenéz János Muszka nevű 3 éves fekete paripája előtt. Indult még Aczél Károly Vihar nevű 3 éves fekete ménje, amely harmadik lett. Megtörtént a vásárhelyi lótenyésztés történetében, ami eddig még nem: jelentkezők hiányában elmaradt a vigaszdíj versenye.
Egy év múlva, 1888. szeptember 15-én több mint ezer néző előtt kezdetét vette a Sziget zöld gyepén a Gazdasági Egylet lóversenye. A Városi díj volt az első versenyszám (2611 méter). Itt indulhatott - a kiírás szerint - minden Csongrád megyei származású, 6 évnél nem idősebb ló. Kenéz János Muszka, Mérai SándorOkbál, Cz. Molnár István Pista, Török István Virgil nevű lova mellett indult a szegedi Szél Gergely Livnó nevű lova, melyet a gazda lovagolt. Az első kör utánMuszka és Livnó fej-fej mellett haladt. Nem sokkal a cél előtt Livnó az élre állt és megnyerte a versenyt, a második Muszka, a harmadik Okbál lett.

A Gazdasági Egylet díjáért minden egyleti tag kanca ménlova indulhatott. Rajthoz állt Cz. Molnár Mihály Virgilius, Kenéz Tamás Rigó, Molnár Sándor Ecset és a szegedi Erdélyi János Nyalka nevű lova, amely a rajt után mindjárt az élre állt, és esélyt sem adva a többi lónak, nagy előnnyel nyerte a versenyt Rigó, Virgiliusés Ecset előtt.
A harmadik futamban indulhatott minden vásárhelyi gazda három évnél nem idősebb saját nevelésű csikója. Indult Kenéz Tamás Rigó, Nyikos Sándor Oranien,Pirot, Kenéz János Pirát és Oramén nevű lova. Elsőnek Nyikos Sándor Oranien nevű lova futott át a célszalagon, megelőzve Kenéz János Pirát nevű lovát.

Három darab tíz aranyfrankért indult a vigaszverseny mezőnye, melyet a szentesi Kutas János lova nyert. Mivel versenyen kívül indult, az első díjat a vásárhelyi Kenéz János Oranien nevű lova nyerte.

Elkeseredett hangulat uralta a pályát. "Nem a szegedi lovak nyertek a vásárhelyi gyepen, hanem a szegedi lovasok" - vigasztalták magukat a vásárhelyiek. Többen, kik sokáig verhetetlennek tartották a vásárhelyi lovasokat és lovakat, abbeli véleményüknek adtak hangot, hogy "a sáskák nem csináltak a sziget gyepén nagyobb pusztítást, mint ez a lóverseny okozott lovas hírnevünkön". A szegediek ismert lócsiszárja, az öreg Börcsök, kit ezen a versenyen nem engedtek indulni, a tribün elé vágtatva így búcsúzott: "Máskor gyalog jövünk, s így is elnyerünk minden első díjat."

A jelentéktelen, 146 forint 25 krajcáros veszteség csak ürügyül szolgált arra, hogy a versenyeket ellenzők tábora ismét hallassa a szavát. A helyi újság felvetette, hogy pang a lóverseny ügye, annak szervezése nem jó úton halad, az egylet veszteségre hivatkozva alig áldoz valamit a versenyekre, pedig az aHölgyek díja kivételével - amelynek költségeit adományok fedezik - nyereséget hoz. Ugyanis az összes díj 425 forintot és 10 db 10 frankos aranyat tesz ki. Ebből a város 200 forintot magára vállal, a 10 db 10 frankos arany egy áldozatkész egyleti tag ajándéka. Marad 225 forint, melyet a belépődíj busásan lefedez. Tehát jövedelem - nem is kevés - képződik. Arra szólította fel az Egylet vezetését, hogy kétévenként rendezzen versenyeket, de azok legyenek méltók városunkhoz. (2)

A Gazdasági Egylet csak félig fogadta el az újság cikkírójának tanácsát, mert a következő szövegű plakátokkal hívta az érdeklődő közönséget:

"A Hódmezővásárhelyi Gazdasági egyesület a lótenyésztés előmozdítása céljából a városi törvényhatóság támogatása mellett a Szigetben 1898. szeptember 6-án vasárnap délután fél 2 órakor, kedvezőtlen idő esetén a következő vasárnap, szept. 13-án lóversenyt rendez, melyre a nagyérdemű közönséget tisztelettel meghívja.
Jegyek ára: ülőhely 1-ső sorban 60 krajcár; 2-3 30 krajcár, állóhely 10 krajcár, kocsinlevők részére 10 krajcár, Körönd jegy 1 forint."

A Gazdasági Egylet díjáért kiírt versenyt (3000 méter) Czakó Imre szentesi gazda nyerte a szegedi Erdélyi János előtt, Mirza nevű lovával. Az ebben a futamban indult összes többi lovat kizárták. A vigaszdíj Héjja Lajos szentesi gazda Luccia nevű lováé lett.

Ezen a versenyen a vásárhelyi lótenyésztés és lóversenyek történetében először állapítottak meg szintidőket a nevezésnél, mely két táborra osztotta a versenyzőket és a szervező bizottságot. Míg az egyik tábor elfogadta, addig a másik azt állította - hivatkozva a szegedi versenyekre -, hogy ez sehol sincs kikötve. A vita eredményeként mindenki közvetve vagy közvetlenül sértve érezte magát, s kijelentette, ha soha lóversenyre nem megy, akkor sem enged az igazából. A Lótenyésztési Bizottságot is kemény támadások érték.

Szemére vetették, hogy maradi, és hiányzik tevékenységéből az újító szellem. A lovakat felnevelik és eladják, ahelyett, hogy idomítás által annak értékét megsokszoroznák. Az elnökség, hogy ne akadályozza a jobbító szándékot, lemondott.

A gazdák a tenyésztői munkát állították előtérbe. A nagygazdákat a lóversenyeken elérhető dicsőség, a kisgazdákat a remonda lovak magas ára buzdította arra, hogy intenzívebben foglalkozzanak a lótenyésztéssel. A magasfokú tenyésztői munka diadala volt az 1899. évi lóbírálati verseny, ahol a felvezetett 11 csikó közül Kérdő Sándor pejcsikója első, Szabó János sárga csikója második, Varga Sándor és Balogi Imre növendék lova harmadik, K. Varga Imréné negyedik díjat kapott.

Az 1901. évi lóbírálati versenyre több mint 80 ló lett felvezetve. Itt a tenyészkancák kategóriájában Meszlényi Mihály kancája első, Varga Sándor kancája második, Pinkovics Ödönné kancája harmadik díjat kapott. A hároméves csikók kategóriájában minden díjat a vásárhelyiek nyertek el.

Alig három hónap múlva Szegeden rendeztek lóbírálati versenyt, ahol Nyikos László első, Fejes János második díjat nyert. Első díjjal jutalmazták Fejes János hároméves csikóját és Meszlényi Mihály tenyészkancáját. A Makón ugyanebben az évben rendezett versenyen Ujhelyi Jakab lovaival állami díszoklevelet és nagy aranyérmet kapott.

Az 1904-ben újjáalakult Lótenyésztési Bizottság legfontosabb feladatának tekintette a megrendezésre kerülő ipari és mezőgazdasági kiállításra való felkészülést. A Bizottság nagyhírű lótenyésztő gazdákkal egészítette ki sorait. Így lett tag Czuczi József, id. Csáki Lajos, N. Kardos József, Kónya János, Kérdő Sándor, Kristó Pál, Lázár János, ifj. Maczelka János, Meszlényi Mihály, Ujhelyi Jakab, N. Varga István, Zsarkó Imre.

A szokásos ménvizsgálatra 87 mént vezettek fel. Ebből az alábbi 63 mént látta el a Nagykőrösi Állami Méntelep parancsnoksága tenyésztési igazolvánnyal: Korsós Péter Verneuil, Juhász József Csárdás, Herczeg István Urambátyám, Szokol Lajos Furiosó, Labozár Vendel Doboz, Kovács Sándor Verneuil, Bálint IstvánLiliom, Sajtos Sámuel Kisbéröccse, Kristó Sándor Nónius, Juhász Imre Verneuil, Tárkány Pál Kisbéröccse, Elek Sándor Furiosó, H. Mucsi István Nagykisbéröccse, Gajjas Sándor Csárdás, Laci, Furiosó, Balogi Imre Radó, Fejes Lajos Verneuil, Diószegi Imre Abszi, Bereczki Bálint Kisbéröccse, L. Tóth Mihály Csárdás, Kun JózsefExat, Török Balázs Deficit, Mészáros János Laci, Popper Pál Korszellem, Olasz Ferenc Furiosó, ifj. Kenéz Tamás Kisbéröccse, Hegedűs Lajos Nónius, Nelson, Szénási Bálintné Nordsteir, ifj. Kóti Pál Laci, Kisbéröccse, Szűcs Bálint Furiosó, K. Szűcs Sándor Kisbéröccse, Nagy Szabó János Gyurka, Kristó János Liliom, Gojdár JánosFuriósó, Tárkány Ferenc Siágia, Gojdár János Furiosó, Kristó Ferenc Furiosó, Nónius, Pál János Kisfuriosó, Kovács Sámuel Furiosó, Singer Imre Nónius, Patvar, Fejes Sándorné Nónius, Kovács Sebestyén Aladár Korhely, Tárkány Szücs Imre Terézia, Técsi Ferenc Hannó, Molnár Sándor Bajnok, Varga Sándor Verneuil, Albert ImreÜrmény, Orovecz Antal Laci, Láda István Algyi, Karácsonyi Pál Ecsed, Fejes János Nónius, Nónius, Furiosó, Kenéz József Kisfuriosó, Mihály László Favorit, Nyikos Lajos Verneuil, Furiosó, Tóth Imre Laci.
Az 1904. augusztus 19-én rendezett vásárhelyi lóbírálati versenyen első díjat nyert Fejes Lajos Verneuil nevű ménje, Varga Sándor Kemény nevű egyéves csikója, Juhász Imre kétéves csikója, id. N. Varga István hároméves méncsikója. A csikójukkal bemutatott tenyészkancák csoportjának minden díját vásárhelyi tenyésztők nyerték.

Többéves tenyésztői munka elismeréseként tenyésztői díjat kapott N. Varga István, Lázár Lajos, Lázár Dezső, Gojdár János és Kenéz Lajos. Másnap, augusztus 20-án - hosszú szünet után - a Nagy Varga István szigeti haszonbérletén lévő gyepen ismét lóversenyt rendeztek. A szaharai hőség ellenére mintegy 15 ezer ember várta kíváncsian a verseny kezdetét, melynek programja első ízben kínált a síkfutóversenyek mellett a nézőknek fogatversenyt. A 3000 méteres távot Kóti LajosCsalfa nevű lova nyerte. A 2000 méteres távon Fejes Lajos Szellő nevű lova lett első. Ezeken a versenyeken csak a vásárhelyi gazdák lovai indulhattak. A"mindenki" részére kiírt versenyt a szegedi Dobó István Machit nevű lova nyerte. A 4000 méteres ügetőversenyen Lázár Dezső lova diadalmaskodott, akárcsak a kettesfogatok versenyén, melyen a távtól függetlenül 30 percig kellett egyfolytában, megállás nélkül hajtani.

A felfelé ívelő lendület megtört. Ennek okát Gonda Jőzsef 1907-ben beadott kérvénye magyarázza. Ebben arra kéri a polgármestert, hogy építse be a következő év költségvetésébe a lódíjazási versenyek költségvetését, mivel ha az elmarad, a gazdák nem tudják finanszírozni a díjazás költségeit, s ha nincs tenyésztési kedvet fokozó verseny, s az állam sem biztosít ingyen kihelyezett tenyészméneket, mint eddig, a lóállomány leromlik. Beadványát a Tanács megvizsgálta és kimondta: erre pénzt nem tud biztosítani. "Szerencsére a Gazdasági egylet tisztában volt a lóbírálati versenyek jelentőségével, s előteremtette a szükséges pénzfedezetet."

Az 1907. október 12-én megtartott ménvizsgálatra 89 tenyészmént vezettek fel, melyből fedeztetésre az alábbiakat találta a bizottság alkalmasnak: Varga Sándor Kisbéröccse, Gajjas Sándor Csárdás, Mucsi János Herkules, Kristó Ferenc Kisbéröccse, K. Varga Lajos Verneuil, K. Szabó Pál Nagy Verneuil, Krecsmájer János Furiosó, Koncz Imre Kisbéröccse, ifj. Kenéz Tamás Kisbéröccse, Singer Ferenc Degriő, T. Kovács István Kisbéröccse, Tóth Márton Laci, Égető István Nónius, Mónus Péter Nónius, Kovács Pál Pirhus, Fejes Lajos Verneuil, Tunyogi János Doboz, Juhász Ferenc Csárdás, Szűcs Ferenc Verneuil, Mészáros Sándor Laci, Cseri István Furiosó, Varga Pál Kisbéröccse, D. Nagy Imre Verneuil, Láda István Laci, Markó Péter Laci, Meszlényi Mihály Deficit, Jankó György Lator, özv. Makó Tamásné Kisbéröccse, Kiss Ernő Kisbéröccse, Tárkány Pál Kisbéröccse, Lázár Dezső Brelán, Singer Imre Andalgó, Bernátsky Ferenc Furiosó, Diószegi Imre Abszi, Pinkovics Ödönné Verneuil, Tóth Imre Laci.

Az 1908. június 21-én rendezett lóbírálati versenyre csikójával 56 tenyészkancát, 31 kétéves csikót, 21 hároméves kancacsikót, 16 hároméves méncsikót vezettek fel. Spilka Antal főispán elnöklete alatt kezdődött meg a lóbírálat. A legnépesebb csoportban - tenyészkancák csikójukkal - első díjat nyert Molnár István 8 éves fekete, Verneuil állami mén után nevelt kancája Adió nevű csikójával. Második lett Gojdár János 6 éves Kisbéröccse után származó kancacsikójával, harmadik díjat kapott N. Varga István 7 éves pej Furiosó kancája Adió nevű csikójával. Díszoklevéllel jutalmazták K. Hódi Imre, Kristó Sándor, Csonka Péter, Balogi Samu, dr. Csáky Lajos, Varga Pál, Juhász János, ifj. Tunyogi János, N. Varga István gazdák tenyésztői munkáját.

A bemutatott kétéves kancák közül első lett Olasz Péter sárga kancája, második Kovács S. Aladár sötét pej kancája és harmadik Nagy Sándor pej kancája. A hároméves kancák első díját Égető Ferenc sárga kancája kapta, ifj. Meszlényi Mihály és Cz. Nagy György fekete kancája előtt. Díszoklevelet kaptak Pinkovics Ödönné, K. Szűcs Tamás, Koncz Imre, Banga Péter és Lukács László gazdák lovai. A hároméves mének közül az első díjat Kristó Sándor sötét pej ménje nyerte, Mihály László sárga ménje előtt.

A következő évben minden eddigit meghaladó rekord következett, 155 lovat vezettek fel bírálatra. A Gazdasági Egylet a tenyésztési kedv megtartása, illetve további fokozása érdekében a helyezéseket elérő gazdákat pénzjutalomban részesítette. A díjazott gazdák egységes akarattal 305 koronát juttattak vissza az egyletnek azzal a céllal, hogy a következő évi tenyésztési verseny megtartásának akadálya ne legyen.

1910. július 3-án a Szabadság téren rendezték meg a lóbírálati versenyt, amelyre 180 lovat vezettek fel.

A következő évben pénz hiányában elmaradt a bírálati verseny. Felvetődött az a gondolat, hogy kétévenként rendezzenek versenyt, de ezt heves ellenérzés fogadta. Elemi igényként jelentkezett a tenyésztőknél, hogy évenként rendezzenek lóbírálati versenyt.

Az 1912-ben rendezett versenyen csikójával bemutatott tenyészkancájáért Kristó Sándor első, Jakó József második, Olasz Péter harmadik díjat kapott. K. Varga István kétéves, Kristó Sándor hároméves csikója első díjat nyert.

Az 1913-ban felvezetett 105 lóból nem kis feladatot jelentett kiválasztani a legjobbakat a dr. Szeles János, dr. Molnár István, dr. Ürményi Béla állatorvosokból, valamint K. Varga János, Török Péter, Kardos Jakab gazdákból álló bírálóbizottságnak. Végül is Kristó Sándor tenyészkancájáért, Szűcs Pál egyéves csikójáért, Lázár János kétéves csikójáért, ifj. Nyikos Sándor hároméves csikójáért kapott első díjat.

1914-ben Cegléden rendeztek lóbírálati versenyt és vásárt.

Az első világháború kettétörte ezt az eredményes lótenyésztési időszakot, olyan mérhetetlen károkat okozott, hogy évtizedekkel vetette vissza a tenyésztői munkát. Elpusztult az értékes állomány több mint 60%-a.

1921. november 8-án újra megalakult a Gazdasági Egylet Lótenyésztési Bizottsága. Elnökének Lázár Dezsőt, tagoknak Molnár Istvánt, Hocsi Istvánt, Szeles Jánost, Pál Jánost, Jakó Jánost, N. Olasz Imrét, Pákozdy Lászlót és Molnár Imrét választották meg.

Több mint két évtized után, 1927. június 19-re ismét lóversenyt hirdetett a Gazdasági Egylet, melynek előkészületei már hónapokkal előbb megkezdődtek. A vásártéren, a polgári fiúiskolával szemben hozzákezdtek a több mint 2,5 méter széles, 38 méter hosszú, négy sor ülővel ellátott, több mint ezer néző befogadására alkalmas tribün felépítéséhez. 256 nézőnek készült 64 darab négyszemélyes páholy, közvetlenül a tribün előtt. A lóversenyek történetében először a mázsaház mellett óriási büfét terveztek. A hatalmas fadepóban Singer Antal jégbehűtött italok, Szakáts és Albert hentesek hideg felvágottak, Móricz Géza cukrászsütemények árusítására kapott engedélyt. Óriási érdeklődés előzte meg az eseményt, amelynek programja egész napos látványosságot ígért. A program a következőképpen alakult:

  1. Telivér síkverseny a Délvidéki és a Magyar Lovaregylet versenyzőinek részvételével;
  2. Mezőgazdák versenye;
  3. Telivér gátverseny úrlovasok számára;
  4. Kocsiverseny;
  5. Telivérek akadályversenye;
  6. Telivérek síkversenye a mezőhegyesi ménesbirtok versenyzőinek részvételével;
  7. Fogatszépségverseny.

A verseny fővédnökségét Mayer János m. kir. földművelésügyi miniszter vállalta el. Védnökök: dr. Mokcsay Zoltán, Hódmezővásárhely főispánja, dr. Soós István, Hódmezővásárhely polgármestere, Lázár Dezső m. kir. gazdasági főtanácsos, a Gazdasági Egylet elnöke, Lázár Lajos m. kir. gazdasági főtanácsos, a Lótenyésztési Bizottság elnöke, Kisjátzi Szeles János m. kir. gazdasági főtanácsos, iskolaigazgató, dr. Aigner Károly, Szeged főispánja, Batta Sándor, a mezőhegyesi áll. birtok jószágigazgatója, Hayny Arthur lótenyésztési főigazgató, vitéz Kubinyi Gyula tábornok, dr. Plósz Béla, a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetője, Purgly Emil főispán, Zombori Róna Imre földbirtokos, báró Skerlecz Gyula huszárezredes, Kovacsics Dezső, Békés megye főispánja, Farkas Béla, Csongrád megye főispánja, Csizmadia András országgyűlési képviselő.

Tíz óra előtt pár perccel érkezett meg a várva várt napon a Szabadság térre Mayer János miniszter, aki rövid beszédében kiemelte, hogy a kormányzat a lótenyésztést fontos kérdésnek tartja, "minőségi termelésre törekszik, hogy ezzel fölényt tudjon tartani a külföld tömegtermelése fölött". E tekintetben a kormány támogatókat keres, s örömmel látja, hogy Hódmezővásárhely igyekszik ebben partner lenni.

A lótenyésztési verseny egyéves kancacsikók kategóriájában 1. Lázár János Furiosó XVII. Fáni Emma nevű csikója, 2. Kristó Ferenc Gidrán Ozora Hűség Gidránnevű csikója, 3. Lázár Lajos Furiosó XVII. Fátyol Eszti nevű csikója.

A kétéves kancacsikók között 1. Gobos Sándor Dex-Furiosó Shangya Shangya nevű csikója, 2. Lázár Lajos Shangya XVII. Csibe Dóra nevű csikója, 3. Feuer Józsefné Furiosó Ilona, Szárcsa nevű csikója.

A hároméves kancacsikók között első lett Lázár Lajos Shangya XVII. Fáni, Csalfa nevű csikója.

Az anyakancák között Varga Ernő kancáját jutalmazták az első díjjal. A gazdakocsik között Juhász Nagy Vilmos, a kettesfogatok között Hermann Mihály őrnagy, a négyesfogatok között Szeles János fogata lett a győztes. A lóversenyre délután került sor, 10 ezer néző előtt.

1928. április 24-én a Gazdasági Egylet azzal a kéréssel fordult Hódmezővásárhely város tanácsához, hogy lóversenytér céljára kapják meg a népkerti állomás mellett lévő szigeti legelőt, mivel az elkerített vásártér erre a célra nem alkalmas. Június 17-én került sor a szigeti lóversenypálya felavatására, nagyszabású lóverseny rendezésével. Annak ellenére, hogy egész nap esett az eső, több mint négyezer ember hallgatta Mayer Jánost, aki az avatóra lejött Hódmezővásárhelyre, és végignézte a futamokat.

Elsőnek a mezőgazdák síkversenyének részvevőit szólították rajthoz. A versenyt és az első helyezettnek járó 150 pengőt Varga Teréz Kati nevű lova nyerte, Baricsa Ernő Manci nevű lova előtt. A Gazdasági Egylet 400 pengős első díját Urbanik Ilona Emeletes Tót nevű lova nyerte, Percel Gábor főhadnagy Sári néninevű lova előtt. A 4000 méteres, Vásárhely város díjáért kiírt versenyt Schönborn gróf Ne búsulj nevű lova nyerte. Podmaniczky báró Malvin nevű lova diadalmaskodott. A gazdasszonyok díját, s vele a 400 pengőt a favoritként rajthoz álló Hurryhoppe, Stépán Ferenc lova nyerte.

Mérsékelt számú nevezés érkezett a lóbírálati versenyre. Az egyéves kancacsikók csoportjában első díj nem került kiadásra. Második díjat nyert Kardos Péter, a harmadik díjat pedig Kiss Péter csikója kapta. A kétéves csikóknál is csak második és harmadik díjat adtak ki, Kristó Ferenc és Nagy János csikóinak. A hároméves kancacsikók között az első díjat Lázár Lajos pej lova, a második díjat Kiss Péter sárga kancacsikója, a harmadik díjat pedig Gombos Sándor vasderes kancacsikója kapta.

A meddőkancák csoportjának első díját vitéz Berta Sándor 10 éves kancája, míg a fias kancák között az első díjat Kristó János 21 éves sárga kancája nyerte el.

Az 1930-ban rendezett kétnapos lóverseny (augusztus 17-20.) programját katonai programok is színesítették.

Az 1932. augusztus 14-én és 15-én rendezett lóversenyen a kánikulai meleg dacára mindkét napon többezer ember látogatott a Szigetben lévő lóversenypályára. A gazdák síkversenyét a szentesi Kátai P. János Marcsa nevű lova nyerte, Lőrincz Mihállyal a nyergében. Hódmezővásárhely város díját Turcsin főhadnagy nyerte Álmos nyergében.

Csernovits Bernina nevű lova lett a sarkalyi gátverseny győztese. A kereskedők hendikepversenyét Arma Gred, Reeves lova nyerte. Feltér százados nyerte Csertenics Béla Ahogy akar nevű lovával a gorzsai síkversenyt.

Másnap elsőnek a mezőgazdák síkversenye szólította rajthoz a résztvevőket. Megismétlődött a tegnapi nap eredménye, első a szentesi Kátai P. János Marcsanevű lovának nyergében Lőrincz Mihály. Csertenics Béla Rab Ráby nevű lova győzött Feltér századossal a Tisza akadályversenyen.

Loncika, a Kinizsi huszárok lova Jármy hadnaggyal nyerte a szegedi gátversenyt. Ugyancsak a Kinizsi huszárok lova, Provízió - nyergében Pertsey hadnagy - győzedelmeskedett a hadseregi síkversenyen.

A Gazdasági Egylet díját Ahogy akarral, Csertenics Béla lovával nyerte Feltér százados. Vigaszdíjban Szirmai Sándor Ki tudja nevű lova vigasztalódott, Reeves lovagolta.

A lóversenyek rendezése céljából alakult Népies Lovassport Egyesület rendezett lóversenyt 1933. június 7-én. A pünkösdi futtatás több ezer embert vonzott, mivel első ízben lehetett fogadni. A "könnyű" pénzszerzés lehetősége vonzotta az embereket.

Az első futam a Népies Lovassport Egyesület könnyű síkversenye volt 1250 méteren. Öt ló indult, első lett dr. Ernyei György Emlék, második Héjja János Találtkincs, a harmadik pedig Nyéki Takács Ferenc Puszi nevű lova. Ezen a futamon 2 pengőre 3,90 pengőt fizettek. A második futamban a Népies Lovassport Egyesület síkversenyén (1600 méter) első Gallyas József Ella, második Kátai Pál János Eszperantó és harmadik Puskás Sándor Matild nevű lova lett. Több ló nem is indult. Ella győzelme váratlan lehetett, mert 2 pengőre 4,80 pengőt fizettek a bukmékerek. A harmadik futamban 7 ló indult. Első lett Aranka, Maxi és Hetykeelőtt. 2 pengőre 2,80 pengőt fizettek.

Nagy pénzt ért a 3200 méteren rendezett akadályverseny, melyet Héjja János Csaló nevű lova nyert, a szintén Héjja János tulajdonát képező Talált kincs előtt, harmadik helyre Nyéki Takács Ferenc Puszi nevű lova futott be. 2 pengőre 9,80 pengőt fizettek! Az ötödik futamon (1600 méter) négy ló indult. Győzött Kátai Pál János Marcsa nevű lova, Gallyas József Baba és Mezei János Bálanya nevű lova előtt. 2 pengőre 3,40 pengőt fizettek.

A verseny végén a közönség legnagyobb örömére megrendezték közkívánatra a nyeretlenek versenyét, melyen Puskás Sándor Matild nevű lova nyert, Radics Balázs Picike és Héjja János Rila nevű lova előtt. 2 pengőre 3 pengőt fizettek.

1935-ben az Alföldi Hét rendezvénysorozatában került sorra a szigeti lóversenypályán a mén, fias kanca, meddőkanca, három év alatti csikók bírálatára, melyen 4000 ember vett részt érdeklődőként. A hódmezővásárhelyi lótenyésztők hírüknek megfelelően szerepeltek. Lovaikkal minden kategória élmezőnyében végeztek, sok értékes díjat nyertek. Mónus Imre Shigia nevű 8 éves ménjével elnyerte a földművelésügyi miniszter arany oklevelét. I/b. helyezést ért el Polyák József Shigia nevű sötét ménje; II. lett, a földművelési miniszter ezüst oklevelét elnyerve Ambrus János Pridor nevű 14 éves bronz sárga ménje; II/b. díjat nyert Korhenz Pál Fenék nevű fekete 4 éves ménje; III. díjat nyert Boros Imre Urambátyám nevű 3 éves kancája.

A fias kancák kategóriájában:
I. Sz. Kiss Péter 6 éves világos pej kancája; II. Patkós József 9 éves világos pej kancája; III. ifj. Tóth Imre 5 éves szürke kancája; IV. Kovács Bálint 10 éves sárga kancája; V. Mészáros Imre 13 éves sárga kancája.

A meddőkancák kategóriájában:
I. Jakó József 9 éves pej kancája; II. Sz. Kiss Péter 3 éves sötét pej kancája.

Három évesnél fiatalabb méncsikók:
I. Sz. Kiss Péter 1 éves pej ménje; II. Kardos Péter 1 éves pej ménje.

Három évesnél fiatalabb kancacsikók:
I. ifj. Mucsi Imre 2 éves világos pej kancacsikója; II. Gombos Péter 2 éves sötét pej kancacsikója; III. Sz. Kiss Péter 1 éves sárga kancacsikója.

Az Alföldi Hét eseményei után ismét izgalomba hozta a lórajongókat az a hír, amely arról értesítette Hódmezővásárhely városát, hogy Magyarország úrlovasai Budapestről

indulva Kecskemét, Szentes, Hódmezővásárhely, Mezőhegyes - 230 km hosszú - útvonalon versenyt rendeznek. Ennek a versenynek legizgalmasabb részére Szentes és Hódmezővásárhely között (gyorsasági szakasz) került sor, melynek célja Nagy Sándor tanyája volt. Itt fogadta a Gazdasági Egylet vezetősége a beérkező úrlovasokat, Rudnyánszky Ferenc őrnagyot, Feördeös Vilmos nyugalmazott huszárezredest, valamint Hollandiából Louis H. Mazal egyetemi tanárt, Fremery tüzérhadnagyot, Van de Loo gyárost, Lengyelországból Pdosk Jadviga grófnőt, Bertoni Beatrixet, Vladislav Piudelskit, Vladimir Bem de Coskan őrnagyot, Németországból Eschkorn ny. tábornokot, báró Buddenbroch Eriket, Eberhard Thosi gyártulajdonost, valamint szépszámú svéd és svájci katonatisztet. A beérkező lovasok a Fekete Sasban szálltak meg, és másnap indultak tovább Mezőhegyesre.

A lóversenyek és lóbírálatok, az ott elért eredmények kedvező hatással voltak a lótenyésztésre. Ezt az elért eredményt tette tönkre a Népies Lovassport Egyesületcsődbe jutása, a végeláthatatlan pereskedés. Felerősödtek az örök igazlátók, és felújultak a régi sérelmek. Az ügy rávilágított arra, hogy Hódmezővásárhely lótenyésztésének kirakata, a lóversenyek rendezése nem jószándék, hanem pénz kérdése. Pénzre van szükség, sok pénzre.

Jegyzetek:
(1) Vásárhely és Vidéke, 1886. aug. 19.
(2) Vásárhely és Vidéke, 1891. aug. 6.

Földvári László