Az ember evolúciója 2. rész vagy A legősibb emberelődök
2013/12/18 08:00
871 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Cikksorozatunk második részében a 36 és 10 millió év között lezajlott evolúciós eseményeket követhetjük nyomon.

osember

Alkalmazkodás a földön járó életmódhoz

Az oligocénben (36-24 millió éve) járunk, amikor az említett két pithecusból a fejlődés ismét két irányba folytatódik. Egyik ágát a gibbonok, a másikat a Kenyapithecus jelenti. A 15 millió éves Kenyapithecus wickeri állkapcsa, fogazata és fogzománca már jelentős mértékben hasonlít a modern emberszabású majmokéra, nagyméretű zápfogai a kemény táplálék elfogyasztására is alkalmassá tették. Az is feltételezhető, hogy az első olyan majomfaj, amely az emberszabásúakhoz hasonlóan csuklójára támaszkodva járt, azaz átmenetet képez a földi életformára (földön járó) történő áttérésre.

Emberelődök más kontinenseken

A miocénban (24-7 millió éve) összekapcsolódó Afrika és Európa lehetőséget kínál az Afrikából történő kivándorlásra. A Kenyapithecusból számos ág vezethető le. A legősibb európai emberszabású majom a Griphopithecus lehetett, míg az emberfélék első képviselői az európai leletekkel is bővelkedő Dryopithecusok.  A leletek alapján a csimpánzméretű emberszabásúak idejük nagyobb részét fán töltötték, levelekkel és gyümölcsökkel táplálkoztak. Ebbe a csoportba tartozik (vagy közeli leágazásához) a 10 millió éves rudabányai Rudapithecus hungaricus.

Európa meghódítása lehetővé tette az ázsiai kontinens meghódítását is. A Dryopthecusokhoz hasonlóan a Kenyapithecusból vezethetők le az Ázsiában megtalált Sivapithecusok, melyek leleteit Indiában, Pakisztánban, Kínában és Törökországban találták meg.

Eközben Afrikában

Miközben az emberelődök más kontinenseket is meghódítanak Afrikában sem áll le fejlődésük. A szárazabbá váló éghajlat csökkenti az esőerdők kiterjedését, így a táplálékforrások is megváltoznak.  A keményebb növényi részek fogyasztása robosztusabb állkapcsot, ellenállóbb fogakat kíván. Kiválóan alkalmazkodtak a kihívásokhoz a Proconsul fajok. A kb. 18-15 millió éve, Kenya területén élt főemlősöknek négy önálló faját azonosították, melyek 10-40 kg közötti testsúllyal és a 150-180 cm3-es agytérfogattal rendelkeztek.

Geológiai változások

A kb. 12 millió évvel ezelőtt létrejött Kelet-afrikai  árokrendszer kialakulása sok kutató szerint kulcsfontosságú volt az emberfélék evolúciója szempontjából. A kéregmozgásoknak köszönhetően kialakult Nagy-hasadékvölgy (Great Rift Valley) jelentősen befolyásolta a későbbi éghajlatot, így a növénytakarót is. A törésvonaltól keletre szárazabb, míg attól nyugatra nedvesebb éghajlat alakult ki, előbbi a szavanna, míg utóbbi a fás élőhelyek kialakulásának kedvezett. Feltételezések szerint ez a változás járult hozzá ahhoz, hogy a kettészakadt emberelőd populációk a nyugati területeken a csimpánzok felé, míg a keleti területeken az emberfélék felé vezető evolúciós változások mozgatórugójává váljon.

Recens emberszabásúak különválása

Napjainkban az emberszabásúak közé öt fajt sorolhatunk, az orángutánt, a gorillát, a csimpánzt, a törpe csimpánzt (bonobo) és az embert. Az emberen kívüli négy faj különválása hosszú folyamatra vezethető vissza. Legkorábban az orángutánok fejlődése vált külön, feltételezések szerint 16-13 millió éve, a Sivapithecusokból váltak ki. A gorillák és a csimpánzok ősei a Dryopithecustól származtathatók, előbbiek mintegy 10 millió, utóbbiak kb. 6-7 millió éve kezdhettek önálló fejlődésbe. A csimpánzok és törpe csimpánzok különválása közel 3 millió éves múltra tekint vissza.

Marsi Zoltán írása