Betyárok
2003/04/02 22:58
1643 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Magyarországon a XIX. században jellemző leginkább a betyárok jelenléte. A bujdosó szegénylegények különböző okokból váltak törvényen kívülivé. A korszakban a feudális társadalom egyre nagyobb terheket ró a jobbágyságra, parasztságra. Sokan a jobbágyterhek elől menekültek.

A Habsburg birodalom, verbuválás vagy a fiatalok erőszakos összefoglalásával állította ki hadseregét. Később a falvak megszabott létszámkeret szerint voltak kötelesek, újoncot állítani. A legények egy része inkább vállalta a bujdosást, mint a hosszú éveken át tartó idegen földön való katonáskodást. Persze voltak olyanok is, akiket a törvénnyel való összeütközésük, rablás, lopás, erőszakos cselekmények kényszerítettek a menekülésre.

A társadalmon kívül élő emberek csoportokba, bandákba tömörültek, melynek létszáma nem volt túl magas, maximum 40-60 fő. A közösség természetesen kialakította a maga hierarchiáját, kiemelte a maga vezetőjét. Búvóhelyül a végtelen pusztákat, ártéri nádasokat, mocsarakat, erdőségeket választottak.

A szegénylegények, útonállók, banditák, zsiványok közül, nem mindenki érdemelhette ki a betyár nevet. Csak azok, akik egyéniségükben virtusságban kiemelkedtek a többi közül. Személyükről romantikus kép alakult ki, legendákat szőttek köréjük, emberfeletti tulajdonságokkal ruházták fel őket. A parasztság bennük látta megtestesülni szabadságvágyát, mely szembeszáll az őt elnyomó társadalmi renddel.

Elvesznek a gazdagtól, adnak a szegénynek. A szegény emberek egyre nagyobb rokonszenvvel viseltetnek irántuk. Bújtatják, segítik őket. Jelentik, ha pandúr járt a vidéken, vagy az Alföldön ún. betyártarisznyát akasztottak a tanya elejére kenyérrel, szalonnával, kolbásszal. Voltak olyan uradalmak, melyek rendszeres juttatást biztosítottak a betyároknak.

Népdalaink színesen szólnak a betyárokról. Mesélnek sorsukról, számkivetettségükről, híres cselekedeteikről, bravúrjaikról, összecsapásaikról, tragédiákról. Minden tájegységünkben megtalálhatók a betyárdalok.

Az 1848-49-es szabadságharc leverése után, a bujdosó szegénylegények száma jelentősen megnőtt. A hatalom, tehát hathatósan igyekezett véget vetni a zsiványvilágnak. Kormánybiztosnak kinevezte Ráday Gedeont, aki kegyetlen irtó hadjáratot indított ellenük. A század végén bekövetkezett gazdasági változások, a fejlődés a folyók szabályozása, a mocsarak lecsapolása szintén elősegítette felszámolásukat.