Bízzuk magunkat az érzékeinkre?!
2013/12/17 14:25
2821 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Gyakran fordul elő velünk, hogy amikor gyors döntést kell hoznunk és nincs időnk az esélyek megfontolt latolgatására, az érzékeinkre bízzuk magunkat. Ilyenkor az esetek többségében jól döntünk, utólag pedig racionális magyarázatot is találunk arra, hogy miért is volt helyes a döntésünk, választásunk. Hogyan lehetséges mindez, hiszen az embert alapvetően racionális lénynek tartjuk? Max Scheler szerint ebben nincs semmilyen ellentmondás, és bízzuk nyugodtan magunkat továbbra is az érzékeinkre!

Max Scheler (1874-1928)

Münchenben született egy eredendően protestáns, majd izraelita hitre áttért apa és zsidó anya gyermekeként, ő maga viszont 25 évesen katolikus hitre tért. Bár a katolicizmus nagy szerepet játszott egész életében, annak szigorú dogmarendszerétől mindvégig idegenkedett. A gimnáziumot követően Münchenben kezdte meg egyetemi tanulmányait is, eleinte orvostudományt hallgatott, majd a pszichológia és a filozófia felé fordult érdeklődése. Berlinben Dilthey és G. Simmel, Jénában pedig Rudolf Eucken volt rá nagy hatással, akinél a szakdolgozatát is írta. Már diplomamunkájában is a logika és az etika viszonyát boncolgatta. Ezt követően Jénában, majd Münchenben volt magántanár. Ezidőtájt nagy hatást gyakorolt rá Husserl Logikai vizsgálódások c. műve, majd ennek hatására 1902-ben személyesen is találkoztak, s bár Scheler a fenomenológiai mozgalom meghatározó tagja lett, mégsem alakult ki szoros kötődés Husserllel. 1910-ben egy írása körül kialakult botrány miatt elbocsátották egyetemi állásából, ezután szellemi szabadfoglalkozásúként nyilvános előadásokat tartott. A húszas években nagy volt a népszerűsége, sorra jelentek meg írásai, és rendszeresen kérték fel előadások megtartására, ami többek között arra vezethető vissza, hogy rendkívül sokrétű volt az érdeklődése – foglalkozott ismeretelmélettel, etikával, pszichológiával, tudásszociológiával, antropológiával, illetve vallásfilozófiával is. 1916-ban jelent meg főműve, A formalizmus az etikában és a materiális értéketika, majd a kölni Társadalomtudományi Kutatóintézet szociológiai részlegét vezette, s ettől kezdve haláláig a kölni egyetem oktatója is volt egyben. 1928-ban meghívták a frankfurti egyetemre is szociológiát és filozófiát tanítani. Munkássága alapján három korszak különíthető el: a korai, a századfordulóig tartó időszakban az etika alapkérdései foglalkoztatták; a 20-as évek elejéig tartó második korszakában a fenomenológia vált meghatározóvá, ennek módszerét igyekezett az etikában alkalmazni; utolsó korszakában pedig a szellem, a vallás, a tudásszociológia és az antropológia felé fordult a figyelme.

Scheler_max

Értékek és élmények

Bergson intuíció fogalma és Husserl fenomenológiája nyomán Scheler abból indult ki, hogy a teoretikus jellegű szemlélet mellett az ember rendelkezik egy másfajta képességgel is, nevezetesen az érzés révén ugyancsak szert tud tenni ismeretekre. Ezt a felismerést alapvetően az etika területén kívánta kamatoztatni, és a kanti, formalistának titulált kötelességetikával szemben kidolgozta a materiális értéketikát. Kantot alapvetően amiatt vádolta, hogy a kategorikus imperatívusz világában nincs helye az érzésnek, ami annak köszönhető, hogy az a priorit és a formálist azonosította, vagyis Kant a kötelességeket tisztán formális, racionális elvekből vezette le. De Scheler elvetette az utilitaristák hasznosságra alapozódó érvelését és minden, az etikai relativizmust zászlajára tűző irányzatot is. Ezek helyett egy olyan etikai a priorit tartott megfelelő kiindulópontnak, ami materiális, vagyis tartalmilag is meghatározott – ami nem más, mint az érték. Az értékek olyan ideális tárgyak (idealitások, azaz ideális lényegek), amelyek függetlenek a szubjektumtól, az értékhordozóktól, vagyis objektíven adottak (erkölcsi a priori), így elkerülhető az a kanti csapda, hogy a materiálist az érzékivel keverjük össze. Az érzés ugyanis független mind az érzékitől, mind a racionálistól, ennélfogva az emotív intencionalitás (egyfajta lényeglátás) révén a szubjektum képes megragadni az értékeket. De az érték nem valami megtapasztalható létező, sokkal inkább a személyen keresztül realizálható entitás, hisz a személy sem önállóan létezik, hanem állandóan megvalósul.

ertekek-article

Az értékek világa

Az értékek egymással összefüggnek, sőt sajátos hierarchia mentén rendeződnek. Az értékhierarchia legalacsonyabb szintjén a szenzuális értékek állnak (a testileg kellemes és kellemetlen), ezután következnek a vitális értékek (egészséges, egészségtelen, nemes, hitvány), ezeket a szellemi értékek (szép, rút, igaz, hamis, jogos, jogtalan) követik, a legmagasabb szinten pedig a vallási értékek (szent, profán) találhatók. Az értékek rangsorának meghatározása nem az értelmi meghatározás vagy pszichológiai megismerés terméke, hanem az előnyben részesítés szabálya révén történik.

Az értékek megragadására a személy hivatott, mely nem azonosítható önmagában a tiszta énnel vagy a tudattal, illetve a pszichével, a személy ugyanis olyan idealitás, amely egyfajta totalitás, mely minden lehetséges intencionális aktus alapja. Lényegében a tudat formája, maga is aktus jellegű valóság, azaz tiszta dinamizmus. A személy a szelleme révén válik nyitottá a világra s tudja azt a maga témájává tenni. A személy és a szellem kapcsolatáról élete utolsó évtizedében értekezett elmélyültebben, s ebbéli meglátásait Az ember helye a kozmoszban c. művében foglalta össze. Meglátásai a XX. s. antropológiát is új alapokra helyezték.

További érdekes oldalak: 

  • Max Scheler: A formalizmus az etikában és a materiális értéketika, Gondolat K., Bp., 1979
  • Max Scheler: Az ember helye a kozmoszban, Osiris – Gond K., Bp., 1995
  • http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/16het/filozofia/filozofia16.html

Farkas Zoltán cikke