Csúcstechnológiával egyenesítették ki a Pisai ferde tornyot
2001/12/04 00:00
2513 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A torony több mint 800 éve áll. Mindig fenyegette annak a veszélye, hogy ledől. A csúcstechnika eredményeit felhasználva jó időre elhárult a ledőlés veszélye. A műemlék már újra látogatható.

Mindig fenyegette annak a veszélye, hogy ledől. A csúcstechnika eredményeit felhasználva jó időre elhárult a ledőlés veszélye.

A torony építése 1173-ban kezdődött és körülbelül 11 méteres magasságnál jártak az építők, amikor már észlelték a dőlést. A háromméteres alapra majdnem kétszáz évig építették a nyolcemeletnyi oszlopsorral tagolt 55 méteres építményt. Mire elékészültek vele már négy méterrel tért el a függőlegestől. Azért nem dőlt össze már hamarabb a torony, mert az építők menet közben ellensúlyozták a folyamatot. A torony északi oldalán az első időkben egy centiméterrel, a negyedik emelet viszont már 10 centiméterrel kisebb méretű téglát használtak, mint az építkezés kezedetén. Amikor eljutottak az ötödik szintig, meglepő jelenséget tapasztaltak: a torony elkezdett magától visszaállni! (A magyarázat talán a laza agyagtalaj összepréselődése lehet.) Mire elkészült, észak felé dőlt, nem a jelenlegi déli irányba.

További érdekességeket is találtak a torony vizsgálata során. A torony a dőlés mellett ki is leng, valamint forgó mozgást is végez. Számítógépes elektromos szintmérővel (egy a repülőgép navigációból átvett, precíziós eszköz) figyelték a torony mozgását, amely a torony minden elmozdulását rögzítette. Sokak számára biztosan hihetetlen az a mérési eredmény, mely szerint a torony a Nap mozgására is fél millméteres elfordulással reagál. Az előbb említett eszközt korábban sikerrel alkalmazták már a londoni metróépítések kapcsán is. Ekkor a londoni Parlament épületét és a hozzá tartozó nevezetes épületet a Big Ben-t figyelték az építkezések során.

A mérések eredményei azt mutatták, hogy különleges figyelemmel és gondossággal kell eljárniuk a szakembereknek Pisában is. A dőléstől ugyanis olyan feszültségek keletkeztek az épületben, amelyek még csillapított talajmozgás esetén is a torony leomlását okozhatták volna. Már korábban is végeztek beavatkozásokat, de mindhiába, a torony dőlése nem állt meg. A huszas években járdát építettek a torony köré, a 30-as években kb. 800 tonna betonnal erősítették meg az alapozást. A legutóbbi, sikeres beavatkozás során azzal kezdték a munkát, hogy eltávolították azt a 900 tonna ólmot, amit a helyreállítás kezd etén juttattak a talajaba, hogy megállítsák a veszélyes mértékben felgyorsult dőlést. Ennek a szerepét egy acélkábel vette át, amely a torony alsó harmadában rögzíti az építményt. A megmentésben kulcsszerepet játszott a londoni Imperial College of Science professzora, John Burland által kidolgozott talajeltávolító fúrási technika. A munkák eredménye az volt, hogy ugyan korlátozott számban, de újra látogathatják turisták a már egy évtizede zárva tartott tornyot. A brit talajmechanikai kutató annak a 14 fős bizottságnak a tagjaként dolgozta ki eljárását, amelyet az olasz kormány állított fel 1990-ben a híres toszkániai épület megmentésére.

A megoldás során a torony északi oldalán hatméter mélységig fúrtak le úgy, hogy az eredeti alapozást nem sétették meg. A furatokon keresztül nagyjából 30 tonna üledékes talajt távolítottak el, majd egy méternyit felemelték a fúróeszközt. Ezt követően hagyták, hogy a torony - az alatta lévő laza szerkezetű talaj saját mozgása miatt kialakult üreg hatására - elkezdhessen fokozatosan visszamozdulni függőleges irányba. Néhány hónap alatt a torony dőlése 45 centiméterrel csökkent, és a tervek szerint ez a lassú kiegyenesedés még jó ideig folytatódni fog. A brit professzor abban bízik, hogy az 1838-as állapotnak megfelelő dőlésig sikerül visszabillenteni a műemléket, amelynek sorsa így biztosnak látszik pár száz évig.

(A Műszaki Magazin cikke alapján.)