Diplomácia - az udvariasság nemzetközi nyelve (5. rész)
2001/12/07 00:00
1048 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Ha nem is a ruha teszi az embert, a diplomáciai protokollban az öltözék mégiscsak különleges üzenetet hordoz. A ruházat ugyanis már akkor is látszik az emberen, mielőtt egyetlen szót is váltanánk vele. Úgy is mondhatjuk, hogy az első híradást a protokolláris kapcsolattartásban a ruhadarabok adják. Olyannyira így van ez, hogy még a laza szabadidő programok sem engedhetnek igazi lazítást egy államfőnek.


Bush amerikai és Jiang kínai elnök tradicionális kínai kabátban üdvözli egymást fotó riporterek előtt

Ha nem is a ruha teszi az embert a diplomáciai protokollban az öltözék mégiscsak különleges üzenetet hordoz. A ruházat ugyanis már akkor is látszik az emberen, mielőtt egyetlen szót is váltanánk vele. Úgy is mondhatjuk, hogy az első híradást a protokolláris kapcsolattartásban a ruhadarabok adják. Olyannyira így van ez, hogy még a laza szabadidő programok sem engedhetnek igazi lazítást például egy államfőnek. Hiába mutat a trópusi országban már délelőtt harmincegy fok meleget a hőmérő, a magánszállásról városnézésre induló magas rangú vendég nem ölthet rövid nadrágot és pólóinget - bármennyire is szeretné ebben a viseletben várni a helyi kormányzót. Ráadásul a vendéglátó - a latin országokban nagy bizonyossággal - öltönyben érkezik , s csak előzetes egyeztetéssel ölt a hosszú nadrághoz kívül hordható rövid ujjú inget.

A ruha tehát üzen. De miről értesíti a környezetet? A diplomáciai kapcsolattartásban mindenek előtt arról, hogy az öltözet viselője tisztában van-e bizonyos írott és íratlan szabályokkal. Nagy könnyebbség, hogy a protokolláris események meghívóin, vagy a hivatalos programok "forgatókönyvében" általában feltüntetik azt, hogy az egyes eseményekre milyen ruhában várják a meghívottakat. Az előírt öltözéktől már csak azért sem illik eltérni, mert az embert a szó legszorosabb értelmében kinézik a rendezvényről. Jó esetben a barátságos házigazda, vagy annak munkatársai ruhacserét javasolnak, rossz esetben a házigazda és a vendég számára is folyamatos a feszengés a két órán át tartó fogadáson.

Az is bizonyos, hogy aki vét az öltözködési előírás ellen, az nemigen válthat szót a fogadás díszvendégével, aki lehet az államfő, az uralkodó, vagy más fontos személy. Nehéz eldönteni, hogy vajon egyszerűbb, vagy bonyolultabb helyzetben vannak-e azok, akik diplomataként egyenruhát viselnek. Talán mégis ők vannak könnyebb helyzetben, hiszen díszes uniformisuk jelzi, hogy viselőjük a legnagyobb tiszteletadást fejezi ki. Az egyenruha azonban sokszor kirí a frakkos, vagy szmokingot viselő forgatagból, s ez olykor apró félreértéseket eredményez. Mindazonáltal tudnivaló, hogy manapság igen kevés azoknak az államoknak a száma, amelyeknek diplomatái egyenruhát viselnek.

Sorozatunk folytatásában elidőzünk még a ruházatnál. A protokoll ördöge ugyanis tényleg a részletekben bújik meg. Kesztyűk, nyakkendők, kalapok, színek sok mindent jelentenek és nem egyforma a szerepük a napközben, vagy az este zajló eseményeken.