Egy csónakban evezünk?
2014/07/31 11:33
890 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Biztosan felmerült már benned az a kérdés, hogy mekkora a Föld eltartóképessége, vagyis mennyi ember tud a Földön zavartalanul élni, anélkül, hogy ezzel veszélyeztetné bolygónk fennmaradását? Ha egyszer átlépjük a bűvös határt, akkor mi lesz a létszámfölöttiekkel? Egyáltalán ki és hogyan jogosult megállapítani, hogy ki hova tartozik, milyen lehetőségei maradnak a túlélésre? Sci-fibe illő kérdések, amiknek komoly etikai vonatkozásai vannak.

Képzeljük el, hogy...

...hajótörést szenvedtünk, de sikerült megmenekülnünk egy tizenöt személyes mentőcsónakban, melyben tizenketten ülünk. Hánykolódunk a tengeren, és egy fél nap múltával vízben úszó hajótörötteket fedezünk fel. Ők mintegy húszan vannak, s közülük néhányan már alig bírják a felszínen tartani magukat. A csónakunkban még kb. 5-6 hely van, vagyis vízben lévők mindegyike nem fér el, ráadásul hosszabb távra csak 10-12 embernek van elegendő ivóvize és élelme. Ezen körülmények alapján a csónakban hánykolódóknak nagyon meg kell fontolniuk, hogy hány embert vehetnek fel. Ez sem könnyű döntés, de morálisan még bonyolultabb a kép, ha arra gondolunk, hogy szelektálnunk kell a vízben lévők közül, vagyis valamilyen alapon ki kell választanunk azt az 5-6 embert, akik még beférhetnek a csónakba. Te hogyan döntenél, milyen felelősségteljes szelekciós elvet alkalmaznál? Esetleg kiszállnál, hogy átadd a helyet másnak, vagy elfordítanád a csónakot, hogy minél messzebb kerülj a vízben lévőktől?

  egycsonak1

Ha a keresztényi felebaráti szeretetből indulnánk ki, vagy valamilyen altruista megoldást alkalmaznánk, és mindenkit a csónakba emelnénk, akkor azt kockáztatnánk, hogy a csónak elsüllyedne, mert ennyi embert nem bír el. Ha viszont utilitarista megfontolásból csak egy-két embert vennénk fel, akkor azzal kell számolnunk, hogy a vízben úszók közül sokan megpróbálnak erőszakkal felkapaszkodni a csónakba, így újfent veszélybe kerülhet a mi életünk is.

Ha a Föld egy csónak...

Garrett Hardin A mentőcsónak erkölcstana című írásában a fenti metaforát a Föld egészére vonatkoztatta válaszul Kenneth Boulding „űrhajós-gazdálkodás” modelljére. Hardin (1915-2003) a humánökológia professzoraként számos olyan problémát, illetve megoldási javaslatot vetett fel, mellyel komoly vitákat generált. A Föld eltartóképességével, a túlnépesedéssel és a népességszabályozással kapcsolatban is hasonlóan radikális nézettel állt elő, és a közlegelők tragédiája elméletével új alapokra helyezte az ökológiát és számos más tudományt is.

hqdefault

A mentőcsónak metaforát Hardin amiatt a hiányosság miatt fogalmazta meg, ami az űrhajó-metaforát jellemzi, nevezetesen a jogok és kötelezettségek összekapcsolásának a hiánya miatt. Viszont a tét sokkal nagyobb annál, mintsem hogy megfeledkezhessünk a kötelezettségekről: „Ha az emberi faj fennmaradása forog kockán, a kötelezettségek elfogadása előfeltétele annak, hogy valaki részesüljön a jogokból – ha már a kettőt nem vezethetjük be egyszerre.” (Lányi-Jávor, Bp, 2005, 116.) A kötelezettség azért válik kiemelt szemponttá, mert a metafora arra az alapvető adatra épít, miszerint a világ kétharmada a szegény országok közé tartozik, ahol az egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék 200 dollár szemben az USA-val – itt ez az adat 5000 dollár. Így a gazdag országok egy-egy mentőcsónakot szimbolizálnak szemben a szegény országok túlzsúfolt mentőcsónakjával, melyből emberek zuhannak a tengerbe, és igyekeznek felkapaszkodni egy-egy gazdagabb mentőcsónakba.

egycsonak2

Csónakon belül és kívül – igazság vs. igazságtalanság

A csónakban ülők hogyan reagálhatnak a csónak felé úszók kéréseire?

  1. A felebaráti szeretet jegyében mindenkit felvesznek a csónakba, amely ennek folytán elsüllyed, és mindenki a tengerbe veszik. „Tökéletes igazság, teljes katasztrófa.” (Uo. 117.)
  2. Annyi embert vesznek fel a csónakba, ahány szabad hely van, ám ez felveti azt a kérdést, milyen elv alapján választják ki a bekerülőket. Ráadásul meg kell indokolni a tengerben maradottak számára is a döntésüket.
  3. Nem vesznek fel senkit, így marad biztonsági tartalék is, igaz, ekkor az úszók egy része erőszakosan kíván majd a csónakba bejutni, és mind a csónakon belül, mind kívül igazságtalannak fogják bélyegezni a kényszer szülte döntést.

A csónakon belüliek és kívüliek arányát a következő évtizedekben jelentősen módosítja a népességszaporulat mértékbeli különbsége a fiatalodó, déli országok javára, ami arra utal Hardin szerint, hogy a gazdag országok osztozkodása nem reális, hatékony megoldás. Ezt a közlegelők tragédiája koncepcióval is alátámasztja, ugyanis úgy véli, hogy „az elosztási rendszereknél, szemben a magánerkölccsel, a jó szándék nem pótolja a jó teljesítményt.” (Uo. 119.) Vagyis a vízből kimentettekkel telezsúfolt mentőcsónakokban az önkorlátozás (a kötelezettségek) helyett a javak felélése (a jogok) történik, ami a mentőcsónak „felborulásához”, illetve utasainak pusztulásához vezet.

Mit tehetünk?

Hardin szerint az első lépés a „kemény szeretet” elvének alkalmazása, vagyis a mentőcsónakban ülőknek a bűntudat érzését háttérbe kell szorítaniuk, mert ez ingataggá teszi a csónakot. Azzal ugyanis, ha közös javakká nyilvánítják a csónakban lévő erőforrásokat, azzal csak azt érik el, hogy a javakat már nem fogják ugyanolyan következetesen és megfontoltan kezelni, mint amikor ez egyesek kezében volt. Megszűnik az önkorlátozás, és a javak felelőtlen kezelése révén a romlás és hanyatlás világa köszönt be. Ez a szituáció csak akkor kerülhető el, ha feláll egy világkormány, mely a szuverén mentőcsónakok világa helyett egységes kormányzást teremt, ahol a kötelezettségek is egyetemesíthetők lesznek.

egycsonak3

További érdekes oldalak:

Farkas Zoltán cikke