„Egy kis pesti lárma” emlékezete
2014/03/14 13:23
1501 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

„Tömött embererdő vonta körül a hordót, mindenki inni akarván egészségére március tizenötnek. A derék férfiak, kik az osztogatást kezelték, hatalmas népszerűséggel bírtak”. Egy évvel 1848. március 15-e után így ünnepeltek a Debrecenben egybegyűltek az akkor regnáló magyar kormány hivatalos lapja szerint. Az egész napos ünnepségsorozat része volt katonai díszszemle, templomi Te Deum, térzene, tűzijáték – természetesen ökörsütéssel és ingyen borral.

Mi tette olyan fontossá március 15-ét, hogy mindjárt 1849-ben, az első évfordulón mindenki fontosnak tartotta méltó megünneplését? Mi tette olyan fontossá azt a forradalmat, ami 1848. március 15-e reménytelenül esős napján olyan tűzzel, mégis példás fegyelmezettséggel, megfontoltsággal zajlott? Tudták-e azonnal, hogy ami akkor történt, az a nemzet számára sorsfordító pillanat volt? Az együtt akarás, az összefogás ereje, a közös mozdulás – mindez egy régi álom beteljesülése lenne? Sok-sok kérdés, amire sokféle válasz adható vérmérséklet, világnézet, politikai alapállás és/vagy történelmi tudás és még sok szempont alapján.

A politikai fordulat

1848. elején a pozsonyi országgyűlésen kialakult politikai patthelyzetet a februári párizsi forradalom híre oldotta fel. Március 3-án megszületett a Kossuth féle felirati javaslat, amelyben egyrészt a reformellenzék teljes programját megfogalmazta, másrészt pedig az örökös tartományoknak is alkotmányosságot követelt. Az alsótábla a javaslatot elfogadta, a felsőtábla azonban húzta az időt. Bécsben lázas tanácskozás kezdődött, felmerült az országgyűlés azonnali feloszlatása is. Ezt végül nem merték meglépni, félve a következményektől. A várakozás meglehetősen idegőrlő napjaiban kereste fel Kossuthot az Ellenzéki Körhöz tartozó Irányi Dániel, aki azt javasolta, hogy a felirati javaslatot országszerte gyűjtött aláírásokkal támogassák meg. Március 12-én Irinyi József elkészült  az ellenzéki programot tömörítő – bár a tömörítés következtében jóval radikálisabb hangvételű – 12 ponttal,

12_pont

Petőfi megírta a Nemzeti Dalt. 13-án és 14-én mind Pozsonyban, mind Pesten arról folyt a vita, hogy miként hajtsák végre az aláírások összegyűjtését. Abban egyetértettek, hogy március 19-e, a József napi vásár épp alkalmas lesz az aláírások begyűjtésére és egy párizsi mintájú – de magyar módra, ökörsütéssel egybekötött – reformbankett megszervezésére. A vitának 14-én este a bécsi forradalom vetett véget. Innentől, a március 15-ei nap eseményei pörögnek: Pozsonyból elindul a gőzhajó a felirati javaslattal Bécsbe, Pesten pedig elindul az ifjúság az egyetemre, a Landerer Nyomdába, a Helytartótanácshoz, majd Táncsics kiszabadítására. Este pedig felhangzottak a Bánk bán híres sorai a Nemzeti Színház rendkívüli előadásán. A tényeket sosem árt átismételni, az üzenet azonban ezek mögött  bújik meg.

Az egy éves évforduló

1849. március 15-én, a pesti forradalom egy éves évfordulóján Kossuth elég lekicsinylőn nyilatkozott a feleségének írt levélben: „Kedves Angyalom! Ti ma március 15-ét ünneplitek, seregeink pedig mennek a német ellen. Hogy tulajdonképp mit ünnepelnek március 15-én, midőn egy kis pesti lármánál egyéb nem történt, azt nem tudom, de hogy azon a napon, melyen a hadsereg megmenti ahazát, lesz mit ünnepelni, azt tudom.”

Honvéd_emléklap

Kossuth e véleménye ellenére belátta, hogy március 15-e többet jelent önmagánál. Beleegyezett a debreceni ünneplésbe, mert fölismerte: ez a nap az egész nemzeti szabadságküzdelem közös szimbóluma. Petőfi naplójából és a kortársak fennmaradt írásaiból egyértelműen kiderül, a márciusi ifjak tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy akkor és ott történelmet csináltak a pesti utcán. Meg voltak győződve arról, hogy rajtuk és az általuk vezetett néptömegen múlott az ország sorsa. Kossuth Lajos, a pozsonyi országgyűlés ellenzéki vezére ugyanígy történelemtudatos volt, annyi különbséggel, hogy úgy gondolta: a forradalmi napokban ő és az általa vezetett reformerek alakították át a haza sorsát Pozsonyban és Bécsben. Bár nem hirdették, de tudták: egymásra vannak utalva. Egy ügyért harcoltak, adrenalinban és önbizalomban pedig nem volt hiány. Ahogy egy későbbi újságcikkében Vasvári Pál fogalmazott: "Nemzetünk mozgalma egy órához hasonlított. […] Az óra kerekei Pozsonyban voltak az országgyűlésen és nemigen akartak forogni. [...] Rugóra volt szükség, mely a kereket gyors mozgásba hozza. S e rugó volt a pesti forradalom.”

További érdekességek:

Farkas Judit cikke