Törekvések egy magyarajkú ortodox püspökség létrehozására az 1930-as években II.
2015/04/20 10:06
898 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Németh István 1890. július 25-én született a Zala vármegyei Halápon. Római katolikus teológiai tanulmányai befejeztével 1914. június 24-én szentelték pappá a váci egyházmegye szolgálatára, amelynek területén - többek között - Bagon és Lőrinciben működött segédlelkészként.

Dositej Vasié püspök 1931. augusztus 29-én (16-án) hozott döntésével „Németh Istvánt, a niši egyházmegye missziós lelkészét a papi rendtől való megfosztásra ítélte". Döntését a szerb ortodox egyház szent szinódusa 1932. október 6-án (szeptember 23-án) jóváhagyta és erről tájékoztatta mind a niši püspököt, mind Zubkovics György budai püspököt, mind Németh Istvánt. A területileg illetékes budai szerb főpap minderről szeptember 26-án kelt levelében tájékoztatta a Csongrád megyei alispánt.

Nemcsak támogatói, de ellenzői is voltak Németh István magyar nemzeti ortodox egyházközséget megteremtő kísérletének. 1932. március 15-én Kelenczés Sándor és huszonnégy - szentesi, illetve környékbeli ortodox - társa levélben fordult a Csongrád megyei alispánhoz, amelyben egyrészt vitatta Németh lelkészi tevékenységének jogalapját (a papi rendhez való tartozását és a szentesi parókusi megválasztásának jogosságát), másrészt sérelmezte a pap azon állítását, hogy a helyi ortodox egyházközség számára a magyar jelleg biztosítása tőle származik. (Az eredetileg görög alapítású egyházközség már a huszadik század első évtizedében - 1907-1908-ban - kinyilvánította magyar jellegét, s ennek szellemében írt alapszabályát a vallás-és közoktatásügyi minisztérium is megerősítette.) A panasz írói - mint a későbbiekből kiderül, joggal - tartottak az ortodox egyháztól való hivatalos (kánoni) elszakadás lehetőségétől, s nem nézték jó szemmel Németh István öntörvényű és igencsak átpolitizált tevékenységét.

Ahogy a levélben olvasható: „A természet rendje szerint nem engedhető meg, hogy a vallásba vetett hitet bárki is a saját önző útjai és érvényesülései egyengetésére használja fel a hazafiság jelszavával. Miszerintünk az az igazi hazafi, aki minden dicsvágy, minden felfelé törés és önzés nélkül szolgálja megcsonkított hazánkat. Arcpirító a Németh István-féle nagydobverés, mely úgy tüntet fel bennünket, mint akik a magyarság szempontjából szelídítésre szorulnak. Mi a valódi gör[ög]. kel[eti]. vallásban akarunk tovább is élni és nem egy olyan gör[ög]. kel[eti].-nek nevezett szemfényvesztésben, ahol a vélt pap papi méltóságától meg van fosztva."

Kelenczés Sándor és társai Németh Istvánnak a szentesi lelkészi állásból való eltávolítását igénylő kérelmüket és panaszlevelüket Zubkovics György budai szerb ortodox püspöknek is megküldték, aki 1932. május 9-én kelt levelében azt közölte a csongrádi alispánnal, hogy a szentesi ortodox egyházközség hívei joghatósága alá tartoznak, s ebből kiindulva lelkipásztori ellátásukkal Wiener Tibor László hódmezővásárhelyi lelkészt, illetve - előbbi akadályoztatása esetére - Gyurgyevics István szegedi parókust bízza meg.

Az ügy különös módon folytatódott. Németh István a helyén maradt: egyrészt hívei - Gyuricza Jenő, Kira Antal és társaik -, másrészt a szentesi és a Csongrád vármegyei törvényhatóság vezetőinek támogatásával, sőt rágalmazás vádjával hosszú évekig elhúzódó bírósági eljárást kezdeményezett Kelenczésék ellen.

A budai püspök döntését már csak azért is figyelmen kívül hagyta az egyházközség híveinek egy része, mert fölfogásuk szerint a kánoni joghatóság tekintetében is változás következett be, amikor a szentesi egyházközség Németh István megválasztáskor kijelentette: nem tartozik a budai szerb püspök joghatósága alá (noha akkoriban Németh formailag a szerb egyház missziós papjaként szolgált), s helyette a konstantinápolyi (görög) ökumenikus pátriárka juriszdikcióját ismerte el.

A szentesi görögkeleti magyar egyházközség tanácsa 1932. október 25-i ülésén Németh István esperes elnök mellett Gyuricza Jenő, Gyuricza Andor, Gyuricza Péter Pál, Kira Antal, ifj. Kifor János, Veres Péter, Csigér János és vitéz Kürti Demeter egyházi tanácstagok vettek részt. A testület két határozatot hozott. Az egyik értelmében özv. Gyuricza Istvánné a használatában lévő kántori lakást (amely két szobából, valamint konyhából és kamrából állt, s tartozott hozzá pince és sertésól is) 1933. január elsejétől élete végéig díjmenetesen vehette igénybe. Emellett Schiffer Izidornak, Gyuricza Péter Pálnak és Gyuricza Györgynek az egyházközség tulajdonában lévő ingatlanokért fizetett bérleti díjai szintén csökkentésre kerültek. A másik határozat a lelkész javadalmazását érintette. Az „autonóm görögkeleti magyar egyház egyháztanácsa" Németh Istvánt - addigi havi négyszáz pengős fizetése helyett -„1933. január 1-től az egyház tulajdonában lévő Kossuth utca 4-6. szám alatti házak és telek összbevételével javadalmazza, de kötelezi a lelkészt, hogy jövedelméből köteles az egyház épületeit jó karban tartani". Az esperes ezért köszönetet mondott, majd kijelentette, hogy ebből a jövedelméből is legföljebb négyszáz pengőt vesz igénybe havonta, a többit pedig „az egyház szükségleteire" fordítja.

1934. március 15-én az „autokefál görögkeleti magyar egyházhoz tartozó egyházközségi vezetőségek" zsinatot tartottak „az 1868. évi IX. t[örvény].c[ikk]. 9. §-val biztosított önkormányzati jog alapján egyházi felsőbbségük megválasztása végett". A zsinaton összegyűltek a magyar nemzeti ortodox egyház püspökévé választották Németh Istvánt, aki innentől leveleit már nem csak mint „szentesi magyar görögkeleti esperes-lelkész", hanem mint „választott püspök" is jegyezte. Mivel azonban a püspökké választását sem a szentesi és dél-alföldi ortodox hívek nagy része, sem - érthető módon - a magyarországi ortodox egyházak vezetősége, sem a kulturális kormányzat nem támogatta, püspökké szentelésére, s az egyházmegye jogi elismerésére nem kerülhetett sor.

Mindezeket megelőzve 1934 januárjában több magyar ortodox csoport - szentesiek (Gyuricza György és társai), hódmezővásárhelyiek (Misán János és társai), orosháziak (Flefle Sándor és társai), mezőpeterdiek (Magyari Gábor és társai) és körösszegapátiak (Marosán Gergely ortodox lelkész és Varga Mózes tanító) - Horthy Miklós kormányzóhoz fordult azzal a kéréssel, hogy Némethet a magyar ortodox egyházmegye püspöki adminisztrátorává nevezze ki.

Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter a kialakult helyzetről alkotott véleményét 1934. június 26-án írta meg Farkas Bélának, Csongrád megye főispánjának: „A püspöki adminisztrátori kinevezés a magyarországi gör[ög]. kel[eti]. egyházi ügyek országos rendezésére vonatkozó tárgyalások mostani állapotában nem időszerű. Különben is, nevezett lelkész azzal a cselekedetével, hogy csekély számú hívét minden felsőbb engedély nélkül folyó év március 15-re Szentesre összehívta és ott magát püspökké választotta, alkalmatlanná és érdemtelenné tette magát a püspöki adminisztrátori tisztség betöltésére."

1934. augusztus 14-én Germanosz amasiai címzetes érsek, a konstantinápolyi egyetemes patriarkátus közép-európai exarchája nyilatkozatot adott ki a szentesi ortodox hívek számára, amelyben közölte, hogy Németh István a konstantinápolyi ortodox patriarkátus kötelékéből augusztus 11-i hatállyal elbocsátatott. Egyben cáfolta azt a - magyar sajtóban is megjelent - hírt, miszerint Némethet püspökké szentelték volna. Ismertette, hogy Németh István mind a jeruzsálemi ortodox, mind az antiochai ortodox, mind az antiochiai szír jakobita egyház vezetőjénél jelentkezett és az 1934. márciusi püspökké választására hivatkozva kérte a püspöki rendre való fölszentelését. Mivel mindenhol sikertelenül járt - írta Germanosz érsek -, a svájci ókatolikus konventhez fordult, ahol azonban szintén elutasították kérését.

Németh Istvánt 1934. szeptember 23-án Mar Theodosius néven szentelte püspökké I. Efrém - Mar Ignatius Afram I Barsoum - (1887-1957) antiochiai pátriárka, a szír jakobita ortodox egyház feje és kinevezte a „magyar görögkeleti ortodox egyház érsekévé".2(Valószínű, hogy később Németh Theodosius István szentelte püspökké Boros Istvánt, aki - noha eredetileg katolikus pap volt - a „magyar görög katolikus egyház" püspökeként tevékenykedett New Yorkban az 1940-es években.)

Németh István püspöki szolgálatának magyar nemzeti jellegét hangsúlyozta az A keleti keresztény egyház a fajmagyarok között az őshazától napjainkig című, az Országos Rákóczi Szövetség 1939. évi március hó 26-án tartott díszközgyűlésén elhangzott előadásában, amelynek szövege abban az évben nyomtatásban (tizenhat oldalas füzet formájában) is megjelent. „Püspökké szentelésemmel kapcsolatban - így Németh -a magyar keleti egyház nyerte el alázatos személyemen keresztül a román nemzetiségi egyházzal szemben azt a megtisztelő jogot, hogy a jeruzsálemi római katolikus, görögkeleti görög, görögkeleti kopt, görögkeleti szír és görögkeleti örmény pátriárkák hozzájárulásával az Üdvözítő Szent Sírjánál magyar nyelven mondhattam Szentmisét, melynek révén nyelvünk kanonikus szent nyelvvé vált."

Fiáth Miklós, a belügyminisztérium kivándorlási osztályának vezetője 1934. november 26-án értesítette a Csongrád megyei főispánt, hogy Németh István - mint politikailag megbízhatatlan egyén - számára útlevél a minisztérium előzetes hozzájárulása nélkül nem adható ki. Levelében többek között az alábbiakat írta.

„Németh keletre utazott és sorra járta a különféle patriarchátusokat, ú[gy]. m[int]. a jeruzsálemit, az antiochiait azzal a reménnyel, hogy valamelyik őt püspökké fogja felszentelni. Sőt Jeruzsálemből keltezve a magyar sajtó útján egy olyan közleményt is közhírré tétetett, hogy az antiochiai pátriárka őt püspökké szentelte és hogy a jövőben ezen patriarchátus főhatósága alá tartozik. Ezzel szemben a gör[ög]. kel[eti]. ort(odox). patriarchátusok közül egyik sem szentelte őt püspökké. Cél ért azonban a Homszban székelő szír jakobita monofizita patriarchánál, aki által főpappá fel is szenteltetett. Némethi az erről szóló okmányt folyó évi október hó 19-én bemutatta. Megvizsgálva azt nevezett miniszter úr, Némethnek tudtára adta, hogy miután a szír ortodox egyház nem azonos a Magyarországon törvényesen bevett gör[ög]. kel(eti). ortodox egyházakkal, őt szentesi görögkeleti lelkésznek többé nem tekinti, s Magyarországon görögkeleti istentiszteleteket nem végezhet. Amennyiben azonban ő, (vala)mint a szír ortodox egyházba esetleg őt követő hívei, kilépve a görögkeleti egyházból mint felekezetnélküliek az elsőfokú közigazgatási hatóságnál jelentkeznek és új vallásfelekezetüket törvényesen elismertetni óhajtják, ezirányban a törvényben előírt lépéseket megtehetik.

Németh István a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr szóbeli kijelentését tudomásul vette és jelenleg mint szír jakobita monofizita főpap szerepel. Megjegyzem, hogy Némethet tudomásom szerint újabban a konsantinápolyi görögkeleti ökumén patriarchátus is folyó évi augusztus hó 11-én kelt intézkedéssel mindennemű egyházi tisztségtől megfosztottnak mondotta ki."

Ezután Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter Farkas Béla csongrádi főispánt bízta meg a szentesi magyar görögkeleti egyháztanács működésének felügyeletével, illetve annak elnöki feladatainak ideiglenes ellátásával. 1935 őszén Németh István bírósághoz fordult és elmaradt - havi négyszáz pengős - bérét, illetve méltányos nyugdíjat követelt a szentesi egyházközségtől, amelynek ingatlanját, amelyet még lelkészi lakásként kapott meg, még 1938 nyarán is használta. Ekkoriban kelt leveleit mint „Németh István, a szentesi görögkeleti magyar egyház esperes-lelkésze, felszentelt püspök-érsek" írta alá.

Összességében megállapítható, hogy a magyar nemzetiségű ortodox hívek azon igénye, hogy önálló egyházszervezetük - püspökségük - legyen több formában is megfogalmazást nyert. Egyik formája volt az egykoron görögök által alapított szentesi magyar ortodox egyházközség tagjainak törekvése, amelynek részeként előbb a magyar liturgikus nyelvet használó egykori katolikus pap Németh Istvánt választották meg lelkészükké, majd pedig - más ortodox közösségekkel együttműködve - igyekeztek elérni „magyar ortodox" püspökké választását és fölszentelését. Ezzel párhuzamosan a magyar kormánynak - amely politikájának helyi képviselői (például a Csongrád megyei alispán vagy a szentesi polgármester) kezdetben támogatták Némethék mozgalmát - is gondja volt a magyar ortodoxok lelkipásztori ellátásának biztosítására. Ennek jegyében hozták létre 1942-ben a Budapesti Görögkeleti Hittudományi Főiskolát és ennek szellemében támogatták a Popoff Mihály orosz emigráns lelkész vezette - aki a magyar kultuszkormányzattól elnyerte a nagyprépost méltóságot is - magyar ortodox egyházat. Németh Istvánt tehát eleinte politikailag is támogatták, ám később a bizalmat mind helyi (szentesi), mind országos szinten - valószínűleg nyughatatlan természete és számos konfliktusa miatt - megvonták tőle.

Dr. Miklós Péter PhD
történész, teológus
a Szegedi Tudományegyetem oktatója