Erdély aranykora
2000/12/15 00:00
5496 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A 17.század elején volt egy időszak Erdélyben, amit azóta is csak úgy emlegetnek, hogy aranykor. Az addig soha és azóta is csak ritkán előforduló politikai stabilitás és a gazdasági csoda megteremtőjét úgy hívták, Bethlen Gábor fejedelem.

Erdély aranykorából
A református fejedelem

Bethlen Gábor neve, életpályája és nagyszabású alkotásai szorosan összeforrtak hazánk református egyháztörténetével. A fejedelem megalkuvás nélkül, állhatatosan küzdött a protestánsok vallásszabadságáért és Erdély függetlenségéért. Szilárd, megingathatatlan hite védelmében kifejtett harcáért a nyugati protestáns államok (Anglia, Hollandia, Dánia, Svédország) szívesen kötöttek vele szövetséget, ami lehetőséget nyújtott arra, hogy a protestáns érdekek szem előtt tartásával beleszólhasson az európai politikába. Mindezekért nem érdektelen áttekinteni, hogy a fejedelem magasztos tervének végrehajtásához szükséges anyagi eszközök pénzforrásait miképpen tudta megteremteni. Erre a - hívek szélesebb körében kevésbé ismert - kérdésre a fejedelem kormányzati rendszerének és gazdaságpolitikájának elemzésével kapjuk meg a választ. Erdély nagy fejedelmének kormányzati rendszerét a korlátlan hatalom, gazdaságpolitikáját pedig a merkantilista gazdaságszemlélet jellemezte. Általános politikájában e két elem biztosította Erdély független nemzetállam létét.

Bethlen Gábor súlyos belső és külső zavarokkal terhes viszonyok között vette át 1613-ban Erdély kormányzását. A fejedelmi méltóság elnyerésével olyan helyzetbe került, hogy magára kellett vállalnia elődje, Báthori Gábor zsarnok uralmának következményeit, holott a fejedelem lemondatásáért inkább elismerés illette volna meg. Országa függetlenségének megőrzése érdekében gyors intézkedésre volt szükség, mert Habsburg Mátyás császár (1608-1619) Erdély minden külső és belső bajából származó lehetőséget megragadott az erdélyi rendek egyébként is elégedetlenkedő hangulatának fokozására, Bethlen fejedelemségének lejáratására.

A fejedelem először a három (magyar, székely, szász) nemzetség unióját akarta létrehozni "a haza megmaradása" érdekében, olyan megoldással, hogy az ország terheit egyforma erővel, de ne a jobbágyok adójából, hanem az említett nemzetségek közös pénztári befizetéseiből fedezzék. Előterjesztését az 1614. évi medgyesi országgyűlés azonban elvetette. Ezért Bethlen más megoldást keresett.

Az 1615. évi kolozsvári országgyűlés által hozott törvény alapján az 1588. év óta érdemtelenül kapott fejedelmi várak, javak visszaszerzésével és a merkantilista szemléletű gazdaságpolitikájával Bethlennek sikerült az állami bevételeket jelentősen növelni, mégpedig olyan összetételben, hogy a rendek szavazatától függő (adó)bevételek aránya lényegesen kisebb lett, mint korábban volt. Ennek következtében a fejedelemnek a rendekkel szembeni anyagi függősége lényegében megszűnt vagy legalább is minimálisra csökkent, ami lehetővé tette a rendek hatalmának visszaszorítását, illetve a fejedelemnek korlátlan hatalmat biztosító kormányzati rendszer bevezetését és a nyugati országok fejlődési irányának megfelelő nemzeti állam létrejöttét. A fejedelem abszolút hatalma mellett megmaradtak még a rendi társadalom államhatalmi hagyományos szervei (például a fejedelmi tanács, országgyűlés, stb.), de működésük teljesen formálissá vált.

Az államhatalom fentiek szerinti gyors megszervezése tette lehetővé, hogy Bethlen Gábor Erdély függetlenségéért és a protestánsokat ért sérelmek megszüntetéséért, vagyis a vallásszabadságért, hadjárataival a harmincéves háború eseményeibe a Habsburg-ellenes blokk oldalán bekapcsolódhasson és ennek eredményeképpen aktívan részt vehessen az európai nemzetközi politika formálásában. A fejedelem abszolút hatalmát tehát az ország és a protestáns érdekek szem előtt tartásával, önzetlenül arra használta fel, hogy Erdélyt Európa nemzetközi politikájának létező tényezőjévé avassa.

Pataki Füsüs János prédikátor, a Királyoknak tüköre című mű szerzője így ír Bethlen abszolutista uralkodásáról:

"Az olyan király viszi jól véghez uralkodását, az kinek Isten oly méltóságot ád, hogy az ország örömest béveszi, nem erővel adatik, hanem Istentől küldetik és választatik, mint az országnak földjét, főképpen élő vitézit, az hadakozásra megtanító Bethlen Gábor." Majd úgy folytatja, hogy az ilyen fejedelem bátran alhat "jobbágyi közül akármelyiknek kebelében" és a teljes hatalmat gyakorolhatja anélkül, hogy zsarnokká válna. A fejedelem ezt a kormányzati formát minden különösebb tanulmány folytatása nélkül, tisztán zseniális előre mutató éleslátása alapján vezette be. A Habsburgok elleni felkelésének indokoltságát Alvinczi Péter kassai prédikátor, Pázmány Péter kemény politikai és vallási vitapartnere fogalmazta meg a "Magyarország panasza" (Querela Hungariae) című röpiratban.

A fejedelem gazdaságpolitikájához tartozott még az ország gazdaságának megfelelő pénzzel való ellátása. Bethlen a pénzverésben a királyi területen alkalmazott elveket érvényesítette. Ennek megfelelően csakúgy, mint a korábbi fejedelmek, ő is veretett tallért, de megtartotta a királyi terület hagyományos aprópénzverési gyakorlatát is. A pénzeket a fejedelem uralmi területein működő pénzverdékben, elsősorban Körmöcbányán K. B. és Nagybányán N. B. verdejegy megjelöléssel verték.

A 16. század végén és a 17. század elején Európa szerte elterjedt pénzrontástól nem volt mentes Bethlen országa sem. A belföldi és főleg a külföldről beáramló silány minőségű aprópénz a nép életkörülményeit kedvezőtlenül befolyásolta. A nagy fejedelem gazdaságpolitikájához lehetne még kapcsolni ismert kulturális politikai intézkedéseit is. A megemlékezés e témája azonban már külön fejezetet igényel.

Dr. Sára János

A cikket a Magyar Református Egyház hivatalos hetilapja a bocsátotta rendelkezésünkre.

A reformáció elterjedése Magyarországon
Magyar Protestáns Panteon