Érettségi tételek 2014 - A középkori város jellemzőinek bemutatása
2014/04/01 08:00
26211 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A szóbeli érettségire való felkészülést segítendő az elkövetkező hetekben 30 tétel kifejtését tesszük közzé. Ennél – természetesen – jóval több érettségi tételcím kiadható a jelenlegi szabályozás szerint, de igyekeztük azokat kiválogatni, amelyek tapasztalataink szerint gyakrabban szerepelnek a középszintű tételsorokban. A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé a nagyon bő lére eresztett magyarázatokat, ehelyett egy vázat szeretnénk adni, ami alapján egy tartalmas feleletre fel tudsz készülni. A források beépítéséről ne feledkezz meg!

Egy középkori város piaca

Bevezető gondolatok

  • Nyugat-Európában a X-XI. században új termelési technikák és technológiák (háromnyomásos gazdálkodás, nehézeke, borona, szügyhám) megjelenése
    • értékesíthető terményfelesleg - gazdasági fellendülés,
    • a népesség létszáma jelentősen megnőtt.
    • újraéledt a kereskedelem, piachelyek alakultak ki.
  • A kereskedők a földesuraktól engedélyt kértek a megerősített kereskedőállomások létesítésére - beindult a városiasodás folyamata.
  • Városalapító tényezők pl:
    • régi kereskedelmi útvonalak mentén;
    • régi római városok helyén;
    • egyházi vagy királyi központokban,
    • folyók találkozása vagy folyami átkelők;
    • hegység és alföld (eltérő gazdasági tevékenységet folytató tájegységek) találkozása;
    • bányavidék (speciális ipari tevékenység);

A tétel kifejtése

1. Városi önkormányzatok kialakulása

  • A XI. században a vásáros helyen lakók a kereskedők vezetésével szövetségbe tömörültek, cél az önkormányzat kialakítása (kommuna)
  • A városi jogállású települések privilégiumai:
    • az alapítótól kapták a kiváltságokat
    • önkormányzati jellegű kiváltságok:
      • maguk választották meg a városi tanács élén álló bírót vagy polgármestert,
      • maguk választották a plébánost,
      • önálló igazságszolgáltatást gyakorolhattak, (akár pallosjogot is kaphattak
      • rendőri feladatokat láttak el
    • lehetséges gazdasági kiváltságok:
      • egyösszegű adó vagy részleges adómentesség
      • vámmentesség/vámkedvezmény/vámoltatás
      • vásártartás
      • árumegállító jog (az áthaladó kereskedőket áruik eladására kötelezhették)
  • A városjog nem minden település esetében egyéni, gyakran átvették más városok törvényeit. A törvények a városban élők teljes körére vonatkoztak.

2. A városok társadalma

  • A városi lakosság jogállása:
    • nem vonatkoztak rájuk a parasztság feudális kötöttségei, de a nemességre érvényes kiváltságok sem.
    • személyükben szabadok, és szabadon értékesíthették tulajdonukat.
    • A városlakókból új társadalmi réteg született, a polgárság, ami azonban vagyoni és jogi szempontból nem volt egységes
  • A városokban a jogok gyakorlását ingatlantulajdonhoz kötötték, akinek nem volt, nem vehetett részt a város irányításában.
    • vezetők a legvagyonosabb és legelőkelőbb kereskedők és a legnagyobb telektulajdonosok voltak. (patríciusok)
    • A város népességének döntő részét alkották a polgárjog és telektulajdon nélküli plebejusok.
    • A két társadalmi réteg között helyezkednek el a céhekbe tömörülő kézművesek. (A 13. századtól több városban a városi tanács tagjai közé jelentősebb céhmesterek is bekerülhettek.)
  • „A városi levegő szabaddá tesz”: ha valaki egy évet és egy napot az ilyen kiváltsággal rendelkező városban anélkül eltöltött, hogy bárki szolgájaként azonosították volna, elnyerte a szabadságot.
  • A XIII. században jelentek meg az egyes szakmák érdekvédelmi szervezetei, a céhek. Ők látták el a városfal védelmét és a rendfenntartást is. A kereskedők érdekvédelmi egyesületét guildének (gildének) nevezték.
  • A királyi/császári hatalom általában támogatta a városok önállósági törekvését, mert
    • jelentős adóbevételt remélt tőlük,
    • a nemességgel szemben politikai támaszt is jelentettek
  • Az érett középkor Nyugat-Európájában a legvárosiasabb vidék Észak- és Közép-Itália, Flandria valamint a Rajna és Duna menti délnémet terület volt. A városok lakossága ebben az időszakban általában 4-5000 fő, de a nagyvárosoké elérhette a 10-15000 főt is. Észak-Itáliában azonban százezernél több a lakója volt Milánónak, Velencének, Genovának és Firenzének is. Az Alpokon túli városok közül Párizs volt a legnagyobb, a korban százezres lakosság élt itt.

A tétel összegző lezárása

  • A városok ebben az időben nem kulturális, hanem gazdasági, egyházi, közigazgatási, katonai központok voltak, ami jelentős mértékben befolyásolta belső szerkezetüket, a terek és középületek tervezését, funkcióját.
  • A városokat fallal vették körül, hiszen védelmi funkciót is ellátottak. A szűk városfal miatt magasra nyúló házakat kellett építeni. A házak között gyakran szűk utcák, sikátorok voltak csak, ami jelentős részben hozzájárult a higiéniás viszonyok romlásához. Nem volt csatornarendszer és rengeteg volt a szemét, ezért gyakran járványok törtek ki.

További érdekes oldalak:

Farkas Judit