Érettségi tételek 2014 - A tatárjárás és az ország újjáépítése IV. Béla idején
2014/03/25 13:41
18995 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A szóbeli érettségire való felkészülést segítendő az elkövetkező hetekben 30 tétel kifejtését tesszük közzé. Ennél – természetesen – jóval több érettségi tételcím kiadható a jelenlegi szabályozás szerint, de igyekeztük azokat kiválogatni, amelyek tapasztalataink szerint gyakrabban szerepelnek a középszintű tételsorokban. A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé a nagyon bő lére eresztett magyarázatokat, ehelyett egy vázat szeretnénk adni, ami alapján egy tartalmas feleletre fel tudsz készülni. A források beépítéséről ne feledkezz meg!

Tatár íjász Tatár íjász

Bevezető gondolatok

  • IV. Béla (1235-1270) már apja uralkodása idején szerzett kormányzati tapasztalatokat, Horvátországot irányította.
  • IV. Béla már trónörökösként is bírálta apja birtokadományozó politikáját, egyértelművé vált, hogy királyként is birtokok visszavételét fogja szorgalmazni, hiszen apja, II. András úgy osztogatott királyi birtokokat a főtisztviselők között, hogy azok örökölhető birtokok (feudumok) lettek.

A tétel kifejtése

1. IV. Béla tatárjárás előtti politikája – a konfliktusok

  • a birtokpolitika miatt ellentétbe került a nagybirtokosokkal,
  • a hivatalokban szervienseket alkalmazott.
  • a bároknak megtiltotta, hogy jelenlétében a királyi tanács ülésein leüljenek, külsőségekben is megkövetelte a királyi hatalom tiszteletét.
  • kunokat telepített az Alföld középső részére
    • a tatárokkal szemben is használható könnyűlovas katonája legyen
    • a nemességtől független hadserege legyen.
  • De a kunok pogányok és nomádok voltak, vándoroltak az Alföldön, amivel jelentős károkat okoztak az akkor már letelepedett életet élő keresztény magyaroknak. Amikor a magyarok megölték Kötönyt, a kunok vezérét, akkor nem sokkal a tatárok támadása előtt, komoly pusztítást okozva kivonultak az országból.

2. A tatárjárás

  • A tatárok közeledését jelezte az előlük menekülő kunok érkezése, de Julianus barát is tudósította a fenyegetésről az uralkodót. IV. Béla segítséget kért a pápától és a császártól is, de az invesztitúra háborúk idején nem kapott.
  • A főurak sem vették komolyan a tatár veszélyt, sőt – a királyi intézkedéseket sérelmezve – többen azt szerették volna, ha IV. Béla szégyent vall.
  • 1241 tavaszán a tatárok több irányból támadták meg az országot.
    • A főerők a Vereckei-szoroson keresztül Batu kán, az Arany Horda vezetőjével az élen.
    • Ellenük vonult IV. Béla a magyar fősereggel és a döntő ütközetre Muhinál került sor 1241. április 11-12-én. A magyarok vereséget szenvedtek, a király éppen el tudott a dalmáciai Trau szigetére menekülni.
  • A tatár portyázó erők végigpusztították Erdélyt és az Alföldet, sőt a befagyott Dunán is átkeltek. Csak néhány kőfallal körülvett központ tudott nekik ellenállni (pl. Esztergom). Ráadásul az ország szorult helyzetét kihasználva az osztrák herceg több nyugati vármegyét elfoglalt.
  • A tatárok végül 1242-ben váratlanul kivonultak az országból. Ez magyarázható taktikai okokkal (két fázisban hódítanak), de az időszerűvé vált kánválasztással is.

 3. A tatárjárás utáni politika

  • Mivel számítani kellett újabb tatár támadásokra, IV. Béla gyökeresen változtatott a politikáján, és igyekezett megnyerni a nemeseket magának.
  • Lemondott a birtokok visszavételéről, sőt adományozott is azzal a feltétellel, hogy a birtokon jól védhető és a környékbelieknek menedéket biztosító kővárat építenek és a páncélos magánhadsereget szerveznek, amit a király is igénybe vehet, ha az országot támadás éri.
  • A tatárjárás jelentős pusztulást okozott a népességben, ezért az Alföld elnéptelenedett területeire visszahívta a kunokat (fiával a kun fejedelem lányát házasította össze), Erdélybe román, a Felvidékre cseh és morva, a Dunántúlra pedig német hospeseket telepített. A betelepülő hospesek kedvezményeket kaptak, ami miatt a jobbágyok terhei is csökkeni kezdtek.
  • A városok közül többet szabad királyi várossá nevezett ki, ezeket kőfallal kellett körülvenni. Más városoknak is adott kiváltságokat (pl. szabad bíróválasztás, vámmentesség), ill. városokat alapított (pl. Buda, Szeged).
  • 1267-es országgyűlésen megerősítette a szerviensek jogait, ekkortól nemesnek nevezik őket, a birtokadományok és várak építése miatt újra nagyon megerősödött előkelőket pedig báróknak nevezték. Mindez a familiaritás, ill. később a tartományúri rendszer kialakulását vonta maga után.

A tétel összegző lezárása

  • A kunok a tatárjárást követően telepedtek le, katonai szolgálatuk a számára a nemességtől független haderőt jelentett, konfliktust jelentett azonban, hogy a IV. Kun László uralkodásáig pogányok maradtak. Az uralkodók sem szorgalmazták a keresztény hitre térítést, hiszen akkor hamarabb betagozódtak volna a társadalomba.
  • A tatárjárás jelentős népességcsökkenést, gazdasági és társadalmi feszültségeket okozott, de IV. Béla politikája sikeres volt (pl. külföldiek behívása), a növekedés dinamikus.

További érdekes oldalak: 

Farkas Judit