Érettségi tételek 2014 - Demográfiai változások, a nemzetiségi arányok alakulása a XVIII. században
2014/04/10 14:39
20761 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A szóbeli érettségire való felkészülést segítendő az elkövetkező hetekben 30 tétel kifejtését tesszük közzé. Ennél – természetesen – jóval több érettségi tételcím kiadható a jelenlegi szabályozás szerint, de igyekeztük azokat kiválogatni, amelyek tapasztalataink szerint gyakrabban szerepelnek a középszintű tételsorokban. A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé a nagyon bő lére eresztett magyarázatokat, ehelyett egy vázat szeretnénk adni, ami alapján egy tartalmas feleletre fel tudsz készülni. A források beépítéséről ne feledkezz meg!

Mária Terézia magyar királynő Mária Terézia (1740-1780)

Bevezető gondolatok

  • Az elhúzódó háborúskodás, az éhínségek, a járványok a lakosság nagyarányú pusztulását eredményezte főként az Alföldön és a Dél-Dunántúlon. A pusztásodást elősegítette az éghajlati változás is.
    • a szántók helyét legelők, bokros parlagok, vadvizek váltották fel,
    • a talaj elpusztult, sok helyen átadta helyét a futóhomoknak
    • Egész országrészek váltak lakatlanná, ami miatt aránytalan lett a népsűrűség.

A tétel kifejtése

  • 1711 után a tartós békének köszönhetően gyors gyarapodás, népességnövekedés kezdődött. Ebben egyaránt szerepet játszott az újjáépítés, a gazdasági helyzet javulása, a bevándorlás, a belső vándorlás (migráció) és a betelepítés is.

1. Migráció és spontán betelepülés

  • A háborúk miatt kevésbé érintett területről - pl. a hegyvidék – a lakosság a térség kedvezőtlen mezőgazdasági adottságai és a relatíve magas népsűrűsége miatt megindult a völgyek, sík vidékek felé.
  • A gazdasági lehetőségek mellett szerepet játszott ebben a török előli menekülés is (pl. szerbek).
  • Döntően magyarok népesítették be az ország ritkán lakott, belső vidékeit, ezzel a magyar etnikai határ a Kárpát-medence belseje felé tolódott.
  • A földesurak egy része a hódoltságon fellépő munkaerőhiány miatt támogatta a vándorlást,
    • kedvezményeket (átmeneti adómentességet) adott
    • a jobbágyok megkezdték a bozótosok és vadvizek visszahódítását,
    • a hatalmas megműveletlen földek sokkal jobb életlehetőségeket kínáltak számukra a kezdeti nehézségek ellenére is.
  • A földesurak másik része azonban rendeletileg és törvényekkel próbálta megakadályozni a munkaerő elvándorlását, hiszen az ő jobbágyaik száma jelentősen csökkent.
  • Az elvándorolt magyarok helyébe és a pusztaságokra áramlottak a hegyvidék különböző népei, elsősorban a szlovákok és a románok. Ekkor jöttek létre az Alföld és Temesköz szlovák szigetei, északról pedig csehek, lengyelek, ruszinok érkeztek a délre vándorló szlovák családok helyére. A románok is lehúzódtak a völgyekbe és az Alföld irányába.

2. Szervezett betelepítés

  • Részben a földbirtokosok, döntően az állam irányításával folyt az 1720-as évektől. Az udvar és a főnemesség ún. pátensekben toborzott a sűrűbben lakott német nyelvű területeken. Célja:
    • az adóalap növelése,
    • felekezeti szempontok: a svábok érkezésével a katolikusok arányát kívánták növelni.
    • a betelepülő németek az esetek többségében fejlettebb technikai és technológiai ismeretekkel rendelkeztek.
  • A megérkezők jelentős kedvezményeket kaptak
    • pl. állami adó elengedése
    • helyenként előre felépített falvak, szerszámokkal felszerelt házak.
  • A svábok szétszórtan, több jelentős szigetet alkotva települtek le pl. Tolna, Baranya vidéke, Buda környéke, Bakony, Kalocsa, Dél-Balaton térsége.

3. A vándormozgalmak következményei

  • Csökkent a magyarság aránya az országon belül (Horvátországgal együtt nem érte el a 44%-kot, de Horvátország nélkül is csak 50% körül alakult); másrészt etnikailag kevertebbé vált az ország, bár létrejöttek nagy etnikai tömbök is.
  • Az ország második legnagyobb etnikumává a románok váltak a bevándorlás következtében (16,2%), de Erdélyben már ők voltak többségben a XVIII. század végére. A harmadik nemzetiség a szlovákoké, akik a Felvidéken, ill. Békés megyében éltek. Horvátország majdnem teljesen horvát etnikumú, de jelentős horvát népesség élt egyéb déli területeken is. A németek többsége a szűken vett Magyarország déli területein, Erdélyben és a Határőrvidéken telepedett le. A szerbek a déli országrészben telepedett le, mind a Szlavóniában, mind a Határőrvidéken a lakosság közel 43-45%-át adták. A Kárpátalján élő ruszinok az összlakosság 3,5%-át jelentették.
  • településszerkezet is átalakult.
    • eltűntek az Alföld aprófalvai,
    • megnőtt a városias településeken élők aránya.
    • kialakult az alföldi tanyarendszer. Sok gazda a tél beálltáig a tanyán lakott.

A tétel összegző lezárása

  • A betelepülésnek és a betelepítésnek köszönhetően a XVIII. század végére a lakosság megkétszereződött.
  • A II. József korában készült népszámlálás nem tért ki a nemzetiségek vizsgálatára – mert erre az információra az államnak akkoriban semmi szüksége nem volt –, ezért pontos számadatok nem állnak rendelkezésre, arányuk becsült.
    • A horvátokat kivéve az összes magyarországi nemzetiség ún. csonka társadalmat alkotott, ez olyan társadalmi szerkezet, amelyből hiányzik valamelyik társadalmi réteg. A horvát és a magyar ún. teljes társadalom volt.

További érdekes oldalak:

Farkas Judit