Érettségi tételek 2014 - Magyar városfejlődés a középkorban
2014/04/03 14:37
4643 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A szóbeli érettségire való felkészülést segítendő az elkövetkező hetekben 30 tétel kifejtését tesszük közzé. Ennél – természetesen – jóval több érettségi tételcím kiadható a jelenlegi szabályozás szerint, de igyekeztük azokat kiválogatni, amelyek tapasztalataink szerint gyakrabban szerepelnek a középszintű tételsorokban. A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé a nagyon bő lére eresztett magyarázatokat, ehelyett egy vázat szeretnénk adni, ami alapján egy tartalmas feleletre fel tudsz készülni. A források beépítéséről ne feledkezz meg!

800px-Nuremberg_chronicles_-_BVJA

Bevezető gondolatok

  • Magyarországon az első városias jellegű települések a királyi és egyházi központok voltak (pl. Esztergom, Székesfehérvár), de nyugati értelemben vett önkormányzattal bíró településekké a XII. században lettek.
  • A változáshoz jelentős mértékben hozzájárult a latin, délnémet és főként szász hospesek érkezése a XII. században. Szászok telepedtek le Erdélyben és a Szepességben.

A tétel kifejtése

1. A városok kialakulása

  • A városok megjelenésének és relatív megerősödésének okai:
    • a letelepedés általánossá válása,
    • az árutermelés és pénzgazdálkodás kibontakozása,
    • a népességnövekedés
    • megerősödött a külfölddel folytatott árucsere.
  • III. Béla (1172-1196) uralkodás idején a királyi regálék kb. egynegyede már a vásárokból, révekből származott.
    • export: élőállat, mezőgazdasági termények és fémek;
    • import:  iparcikkek.
  • A városiasodás a tatárjárás után gyorsult fel, bár az európai színvonalat még ekkor sem érte el. IV. Béla és fia, V. István a városok védelmének és a gazdaság fejlesztésében érdekében több városnak is kiváltságot adott (pl. Buda és Szeged), ha azok városfallal veszik körbe magukat.
  • Az Anjouk következetesen növelték ezen települések számát, mert jelentős bevételi forrást láttak a városok egy összegben befizetett adójában.
    • A településeket kiemelték az ispáni fennhatóság alól és kiváltságokkal felruházva királyi vagy királynéi tulajdonnak nyilvánították.
  • Elsősorban azok a települések lett királyi várossá, amelyek a távolsági kereskedelem útvonalain feküdtek. A központ Buda, ill. Pest gazdasági szerepe miatt, valamint Fehérvár és Esztergom mint közigazgatási centrumok.
  • Az Alföldön és a Dél-Dunántúl egyes részein alig akadt fallal körülvett település, itt a nagyobb mezővárosok váltak központtá. (Pápa, Gyula, Mezőtúr, Debrecen)

2. A városok típusai és jogai

  • A városok fajtái a 14-15. századi Magyarországon
    • szabad királyi város (civitas vagy Stadt)
  • kereskedelmi útvonalak mentén (Buda, Pozsony, Kassa, Sopron)
  • függés csak a királytól, szabad bíró- és plébánosválasztás,
  • legfőbb bírájuk az Anjouk idejétől a tárnokmester
  • vámmentesség, évi egyösszegű adózás, vásártartás joga, védőfal építése
    • mezőváros (oppidum vagy Markt)
  • átmenet a város és a falu között, földesúri fennhatóság alatt,
  • mezőgazdasági termelés
  • évi egyösszegű adózás, vásártartás joga, önálló bíróválasztás
    • szabad királyi bányaváros: német telepesek behívása (Körmöcbánya, Besztercebánya, Selmecbánya, Nagybánya)
  • adómentesség, bányaművelési jog (királyi fennhatóság)
  • Luxemburgi Zsigmond 1405-ben összehívta a városok követeit, ahol megfogalmazták a kiváltságaikat:
    • ekkortól követek útján képviselhetik érdekeiket
    • egységesíteni akarta a mértékrendszert a budai mértékrendszer alapján
    • a királyi városok legfőbb bírája a tárnokmester mester, de a többi városnak is lehetővé tette a fellebbezést ehhez a bírósághoz.

3. A városok gazdasági jelentősége

  • A magyar városfejlődés korlátja a viszonylag szűk piac, a kis fizetőképes kereslet.
  • A városokban sokkal kisebb az ipar szerepe, mint Nyugat-Európában, nagyobb hasznot hoz a belső és főként a külkereskedelem.
  • Mivel az iparcikkek jelentős részéből behozatalra szorul az ország, az itt kialakult céhek elsősorban az ötvös iparban, a fegyvergyártásban, a bőrfeldolgozásban szereztek hírnevet maguknak.
  • Az ország természeti adottságai elsősorban a mezőgazdasági termelésnek kedveztek, ebbe a városok lakói is bekapcsolódtak. Üzleti célból szőlőtermesztéssel és borkereskedelemmel foglalkoztak. Az alföldi mezővárosok már ekkor rátértek az állattenyésztésre, hiszen Dél-Németország és Észak-Itália rá volt utalva a magyar állatkivitelre.

A tétel összegző lezárása

  • A városoknak a lakossága zömében idegen (latin és német) volt, ami a távolsági kereskedelem szempontjából előnyt jelentett, hiszen jó kapcsolatokat tartottak fenn mind az itáliai mind a német területekkel. Az eltérő nyelv, idegen származás és kultúra azonban elkülönítette őket a magyar társadalom egyéb rétegeitől, így nem tudtak jelentős erővé válni politikai értelemben. (A rendi országgyűlésekre sem mindig hívták meg őket.)
  • A késő középkori magyar jog - pl. Werbőczy István Tripartituma - csak a szabad királyi városok polgárait ismerte el polgároknak, minden más város polgárai ugyanolyan jobbágynak számítottak, mint a falusiak, nem is vett tudomást arról, hogy mezővárosok is léteztek.

További érdekes oldalak:

Farkas Judit cikke