Érettségi tételek - Magyarország külpolitikai céljai és kapcsolatai a két világháború között
2014/05/30 08:00
11710 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A szóbeli érettségire való felkészülést segítendő az elkövetkező hetekben 30 tétel kifejtését tesszük közzé. Ennél – természetesen – jóval több érettségi tételcím kiadható a jelenlegi szabályozás szerint, de igyekeztük azokat kiválogatni, amelyek tapasztalataink szerint gyakrabban szerepelnek a középszintű tételsorokban. A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé a nagyon bő lére eresztett magyarázatokat, ehelyett egy vázat szeretnénk adni, ami alapján egy tartalmas feleletre fel tudsz készülni. A források beépítéséről ne feledkezz meg!

Az első világháború következményei és a trianoni békeszerződés gazdasági vonatkozásai

Bevezető gondolatok

  • A trianoni békeszerződés következtében a két világháború közötti magyar külpolitika legfőbb céljává az új határok revíziója vált. A pártok ebben tökéletesen egyetértettek, ám a revízió tartalmára és eszközeire vonatkozó kérdésekben korántsem volt teljes a konszenzus: amíg a mérsékelt politikusok etnikai revíziót (csak magyar többségű területek visszaszerzését) sürgették, addig a kormánypárti politikusok többsége a magyar többségi térségeken túl, más területeket is igényelt. (Mindent vissza! irredenta jelszava)
  • A két világháború közötti magyar kormánypolitika a nemzetközi viszonyok és a mindenkori belső helyzet függvényében időről időre változott, módosult. A revízióra törekvés azonban állandó volt.

A tétel kifejtése

  • A békeszerződés aláírása után a magyar külpolitika Románia és Csehszlovákia felé közeledett a határok megváltoztatása igényével. A kisantant célja azonban Magyarország sakkban tartása és egymás kölcsönös megsegítése volt nem provokált magyar támadás esetére.
  • A másik lehetőség a vesztes államok német vezetés alatti összefogása volt, de ez – elsősorban a németek elutasító magatartása miatt – szintén nem lehetett reális. A németek a megbékélés és a beilleszkedés elvét vallották ekkor.
  • A nemzetközi viszonyok stabilizálódásával, az ország teljes elszigetelődésének veszélyével és a magyar gazdaság kölcsönszükségleteivel számot vetve a Bethlen-kormány új irányt keresett, ennek egyik első jele Magyarország felvétele volt a Nemzetek Szövetségébe (1922).
  • Ezt követte a nemzetközi kölcsönért folyamodás 1923 elején, amelynek egyik feltételeként a magyar kormánynak még egyszer el kellett ismernie a trianoni békeszerződésben megállapított határok érvényességét, és egyben azt is garantálnia kellett, hogy a Habsburg-dinasztia egyik tagja sem tér vissza a magyar trónra. A kölcsönfelvétel után tehát Magyarország nemcsak a nagyhatalmak katonai, hanem a Népszövetség pénzügyi ellenőrzése alatt is állt.
  • A külpolitikai elszigeteltségből való kitörés első jelentős lépésének az Olaszországgal kötött barátsági szerződés tekinthető (1927). A kezdeményezés Mussolinitól indult ki, aki Jugoszláviával szemben keresett a revízióban szintén érdekelt szövetségest, s egyúttal a kelet-közép- és délkelet-európai francia befolyást akarta ellensúlyozni.
  • A magyar külpolitika számára fontos lépés volt a Lengyelországgal kötött megállapodás (1928). Pilsudski marsall, lengyel államfő kijelentette ugyan, hogy bár a békeszerződés döntéseinek megváltoztatására pillanatnyilag nem lát lehetőséget, a revízió szükségességének napirenden tartását és a békeszerződés későbbi módosítását támogatja.
  • Az 1920-as és az 1930-as évek fordulójától kiépülő német– magyar gazdasági kapcsolatok (kereskedelmi egyezmények) ellenére Magyarország első számú külpolitikai szövetségese az 1930-as évek utolsó harmadáig Olaszország volt.
  • Gömbös Gyula miniszterelnök (1932-1936) azonban mindent megtett azért, hogy a Németországgal való kapcsolatot még szorosabbra fonja, de csak részlegesen tudta megvalósítani céljait. Az európai államférfiak közül elsőként látogatta meg Hitlert. A dinamikusan fejlődő kereskedelmi forgalom mellett Gömbös a politikai együttműködés terén is látványos előrelépést várt, ez azonban nem következett be. Hitler úgy látta, hogy a revíziós politika terén bizonyos mértékű német– magyar érdekazonosság egyedül Csehszlovákiával szemben áll fenn, ezért vonakodott a magyar törekvések általános értelmű támogatásától.
  • Az 1930-as évek közepén új szakasz kezdődött az európai diplomáciában. Az 1935-ös szovjet– francia szerződés aláírásával, valamint a Berlin– Róma- és a Berlin– Tokió-tengely (antikomintern paktum) 1936-os létrejöttével Európa, illetve a világ kezdett ismét két egymással szemben álló nagy blokká alakulni. 1936-ban a német csapatok bevonultak a rajnai demilitarizált övezetbe, s Hitler még ugyanabban az évben kiválasztotta a következő célpontokat: Ausztriát és Csehszlovákiát. Mussolini, az Anschluss korábbi ellenzője, ekkora már Hitler elképzeléseinek támogatójává vált.
  • 1938. szeptember 29-ei müncheni egyezmény a németek lakta cseh területeket (Szudéta-vidék) csatolja a Német Birodalomhoz csatolta és az egyezményhez csatolt záradék viszont javasolta, hogy a magyar és a csehszlovák kormány egyezzen meg a magyar kisebbséggel kapcsolatos vitás kérdésekben. Az 1938. november 2-án Bécsben meghozott döntés (1. bécsi döntés) értelmében A volt Felvidék déli részét Magyarországhoz visszacsatolták.

A tétel összegző lezárása

  • A bécsi döntés körülményei nyilvánvalóvá tették, hogy a további revízióhoz Németország támogatása elengedhetetlen. A kormány, amelyet ekkor Imrédy Béla vezetett, 1938– 39 fordulóján több lépéssel igyekezett demonstrálni németbarátságát. November végén engedélyezte a német kisebbség náci jellegű szervezetének, a Volksbundnak a megalakítását, majd januárban bejelentette Magyarország kilépési szándékát a Népszövetségből és csatlakozási óhaját az antikomintern paktumhoz.
  • A minisztertanács 1939. március 10-én – az új miniszterelnök, Teleki Pál javaslatára – olyan határozatot hozott, hogy Kárpátalját katonai akció keretében akár német beleegyezés nélkül is visszafoglalja. Berlin jóváhagyása azonban végül megérkezett, a magyar haderő bevonult Kárpátaljára.
  • Teleki Pál külpolitikai vonalvezetését a háború kitörését követően két alapvető cél vezérelte, a fegyveres semlegesség és a revízió. A két irányvonal összeegyeztethetetlennek bizonyult 1941 áprilisára.

További érdekes oldalak:

Farkas Judit