Étkezés és presztízs
Farkas Zoltán
2003/03/01 15:55
973 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az emberek gyomra attól függően tudja megemészteni az ételeket, hogy milyen társadalmi szinten áll? Valaha ezt komolyan így gondolták.

Előkelők

Nagyon eltért a táplálkozás aszerint is, hogy ki milyen társadalmi csoporthoz tartozott. A vagyonosak nyilván hozzájuthattak ritkább és drágább ételekhez. Ehhez a középkor végén sajátos ideológiát is gyártottak, mely szerint az egyszerű emberek gyomrához más ételek valók, mint az előkelőkéhez.

A középkorban is jellemző volt az analógiás gondolkodásmód, a hasonló dolgok közötti összefüggés feltételezése, és különösen felerősödött ez a 14-15. században, az allegóriák divatja idején. Ekkor terjed széles körben az a gondolat, hogy az állatok és növények ugyanolyan hierarchiával, rangsorral rendelkeznek, mint az emberek a társadalomban. A természet elemeinek rangsora részben összefügg a talajszinthez mért távolsággal. Minél inkább földközelben él egy növény vagy állat, annál alantasabb, és minél magasabban, annál "előkelőbb".

A világ rendje pedig az, hogy előkelő ember előkelő növényeket és állatokat fogyasszon, és fordítva. A gumók és gyökerek a szegény ember gyomárhoz való, a gyümölcsök és a madarak pedig az előkelőékéhez. Vannak e függőleges besorolástól független élelmiszerek is, például a gyengébb minőségű gabona vagy a hüvelyesek azonos szinten vannak a jó minőségű gabonával, mégis nyilvánvalónak tartották, hogy az előbbieket a szegények gyomrának szánta a teremtő.

Sőt, ugyanez a helyzet a gesztenyével is, mely magasan volt ugyan, de jó eltarthatósága miatt akkoriban sokkal olcsóbb volt, mint a gyümölcs, így a szegények eledelének számított. E természeti rend felborítása a kortárs orvosok szerint betegséggel járhat szegénynek és gazdagnak egyaránt.

E felfogás a 18. századig elfogadott volt. Ettől függetlenül folyamatosan változott az előkelőnek tartott ételek listája. A felfedezések előtt a távol-keleti fűszerek nagyon drágák voltak, csak a gazdagok fogyasztották. Éppen ezért játszottak ezek (főleg a bors) olyan fontos szerepet a felfedezések megindításában: elsősorban azért kellett új utakat találni Ázsiába, hogy a fűszereket az arab közel-keleti utak elzáródása után is be lehessen szerezni. A felfedezéseket követően egyre több bors, gyömbér, fahéj érkezett Európába, és így azok ára folyamatosan csökkent.

A 17. századtól így egyre többen ehettek fűszeres ételeket, és a fűszer már nem volt előkelő. Ugyanaz történt, mint az egyes divatirányzatokkal a középkorban: a francia "jobb társaságokban" kezdték elhagyni a fűszereket, és ezt követték azután más országokban. Helyette a korábban póriasnak számító hagymákat, gombákat, szardellát, kapribogyót használták. Ez a vajas köretek előretörésével valamivel zsírosabbá váló étrendhez is jobban illeszkedett.

Kérdések

Miért számított pórias ételnek a gesztenye?

  • mert a földtől távol terem, és minél magasabban lelhető egy termés, annál póriasabb
  • mert a földről szedték fel
  • mert eltarthatósága miatt olcsó, és minél olcsóbb egy étel, annál póriasabb

Mi történik a gazdag emberrel - a korabeli felfogás szerint - ha sok olyan ételt eszik, melyet a szegények gyomrának teremtett az Úr?

  • megbetegszik
  • elszegényedik
  • semmi

Válaszok

  • Miért számított pórias ételnek a gesztenye? Mert eltarthatósága miatt olcsó, és minél olcsóbb egy étel, annál póriasabb.
  • Mi történik a gazdag emberrel - a korabeli felfogás szerint - ha sok olyan ételt eszik, melyet a szegények gyomrának teremtett az Úr? megbetegszik