Ezer mérföld száguldás: a Mille Miglia
2001/05/15 00:00
3605 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
2001. május 17. Brescia. A tavaszi nap sugarai fantasztikusabbnál fantasztikusabb járgányokon villannak meg: régi Ferrarikon, Alfa Romeókon, Mercedeseken. Csupa olyan autón, melyeket rendes körülmények között csak múzeumokban vagy magángyűjteményekben csodálhatunk meg, és amiket tulajdonosuk még a széltől is óv. Itt viszont felmatricázva, dohogó motorral bevetésre készen állnak, hogy részt vegyenek minden idők leggyilkosabb országúti versenyén, a Mille Miglián.

Ezer mérföld


Az ezer mérföldes, közutakon zajló verseny ötlete 1926-ban pattant ki két bresciai fiatalember, a 23 éves Aymo Maggi és a 22 éves Franco Mazzotti fejéből. A két lelkes autórajongó minden hétvégén átrándult Milánóba, ahol amatőr szinten versenyeztek Bugatti és Isotta Fraschini sportkocsijukkal a helyi pályán. Itt találkozhattak a korszak nagy sztárpilótáival, Tazio Nuvolarival, Bocaonin Borzacchinivel, valamint újságírókkal, neves közéleti személyiségekkel és hozzájuk hasonló rajongókkal. Látván, hogy Milánóra milyen pezsdítően hat az autóversenyzés jelenléte, elhatározták, ők is létrehoznak valami hasonlót vagy még jelentősebbet szülővárosukat a központba állítva. Bresciában egyébként is nagy hagyománya volt az autóversenyzésnek, már a századfordulón rendeztek ott versenyeket. Hogy a terv megvalósulhasson, további "tettestársakat" kerestek, akiket Renzo Castagnetto, a bresciai autóklub titkárának, valamint Giovanni Canestrini, a Gazetta dello Sport autós szakújságírójának személyében találtak meg. Némi vita után megegyeztek abban, hogy nem pályaversenyt, hanem hosszú távú, városok közötti túraversenyt kell rendezni. Az útvonalat is hamar kitalálták, Bresciából le Rómába, majd vissza, olyan városok érintésével, mint Verona, Ferrara, San Marino, Siena, Firenze, Bologna, Modena - nehéz és látványos gyorsasági szakaszokkal, hogy minél több versenyzőt csalogasson az esemény. Már csak a névadás volt hátra, ezt a feladatot Mazotti oldotta meg, aki épp akkor tért vissza egy Egyesült Államok-beli versenyből. Mivel a tervezett esemény útvonalának hossza kb. 1600 kilométer, vagyis ezer mérföld volt, azt javasolta, legyen a neve Coppa Mille Miglia, vagyis Ezer Mérföld Kupa. Politikai támogatót is sikerült találniuk bresciai származású Augusto Turati személyében, aki a Fasiszta Párt egyik vezető pozícióját tudhatta magáénak. Némi bonyodalmat okozott, hogy sokan ellenezték, hogy egy olasz autóverseny nevében "idegen" mértékegység - mérföld - szerepeljen. Őket azzal nyugtatták meg, hogy a mérföldet már a Római Birodalomban is használták.

Végül minden akadály elhárult és elérkezett a nagy nap, 1927. március 26-a. A Via Veneziáról 77 autó indult útnak, másnap, 27-én 54 érkezett vissza. Az első helyen - a városiak nagy örömére - a brescai Minoja-Morandi páros végzett O.M. 665 Sport típusú kocsijával. A második és harmadik helyeken is a - micsoda véletlen! - bresciai illetőségű Officine Mecchanice gyár autói végeztek, azóta hagyomány, hogy az egyes rajtszámot mindig egy O.M. kapja. Egyébként a cég még ma is létezik - a nyolcvanas évek elején átkeresztelték, azóta Iveconak hívják és haszongépjárműveket gyárt. A Mille Migliára visszatérve, az esemény nagy sikert aratott, a korabeli újságok a "valaha tartott legcsodálatosabb autóversenynek" titulálták. 1928-tól a második világháborúig az Enzo Ferrari tuningműhelye által felkészített Alfa Romeo kocsik voltak az egyeduralkodók, olyan pilótákkal a volán mögött, mint Nuvolari és Farina. Kivételt jelentett az 1931-es év, amikor az új sztár, Rudolf Caracciola Mercedes SSK-jával diadalmaskodott, valamint 1940, amikor a von Hanstein vezette BMW 328 nyert.

Az autók legközelebb 1947-ben száguldhattak végig a legendás ezer mérföldön. Azonban a szűk olasz utcák már nem nagyon viselték el az egyre meredekebb tempójú száguldást, '47-ben az induló autók alig több mint egyharmada jutott el a célig, egyre több baleset történt. Számos összeütközésre került sor - versenyen belül és kívül is - az amatőr és a profi pilóták között. A klasszikus Mille Miglia utolsó évtizedében a Ferrarik voltak az ászok, őket csak '47-ben tudta megverni az Alfa Romeo, '54-ben Ascari a Lancia-val és '55-ben a Stirling Moss vezette Mercedes 300 SLR. 1957-ben aztán bekövetkezett az, amitől sokan féltek. Az egyik résztvevő, Alfonso de Portago - XIII. Alfonso spanyol király keresztfia - tömegkarabolt okozott, ahol rajta kívül tizenegyen vesztették életüket. A versenyt az olasz kormány azonnal betiltotta.

1977-ben, hosszas lobbizás után sikerült elérni, hogy újra engedélyezzék a Mille Miglia megtartását. A versenyen csakis olyan, 1957-ig gyártott típusokkal lehet részt venni, ami már egyszer szerepelt ott. Az eltelt évtizedek alatt sok dolog megváltozott, csak egyvalami nem: a tempó. Öreg autó nem vén autó, már a '27-es győztes O.M. is 77 km/h-s átlagot ért el, a későbbi évek Alfái és Ferrariai végsebessége pedig bőven 200 km/h fölött volt. S hogy mi a jó abban, hogy a lelket is kihajtják ezekből a gyakran felbecsülhetetlen értékű autócsodákból? Válaszként elég az ezer mérföldes ámokfutáson ma is aktívan részt vevő Stirling Moss széles vigyorára pillantani...

Kapcsolódó link:
www.millemiglia.it

Farkas Sándor