Föld-űrhajóval a jövőbe!
2014/08/01 15:37
788 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A modernitás korától kezdve rendre merülnek fel olyan kérdések, amelyek a Föld és az emberiség jövőjét latolgatják. Mivel mindenképpen változtatnunk kell az eddigi életformán, és e változtatás során tekintettel kell lennünk a jövő generációkra is, ezért ezeket a megoldásmódokat egyúttal morális nézőpontból is végig kell gondolni. A mentőcsónak koncepció után nézzük, milyen választ ígér problémáinkra az űrhajó-modell!

foldur1

Az űrhajó-metafora lényegi elemei

A Föld erőforrásait az ember szolgálatába állító, pontosabban a természetet az ember alá vető ún. „határ- vagy cowboy-etika” nem hogy nem váltotta be hosszú távon a hozzá fűzött reményeket, épp ellenkezőleg, az emberiség biztonságos továbbélését is veszélyeztette. Ebből a tapasztalatból okulva különféle elméletek láttak napvilágot, melyek számolva a fennálló feltételekkel új felfogásmódokat javasoltak. Ezek egyike az űrhajó-etika, melyet először Adlai Stevenson vetett fel az ENSZ-hez intézett beszédében, és ezt a metaforát azután többen is megpróbáltak mélyebben értelmezni.

foldur2

Kristin Shrader-Frechette így írja le: „...a Föld felfogható egy 8000 mérföld átmérőjű űrhajóként is. Az energia-ellátást biztosító anyahajó – a Nap – 92 millió mérföldre van, űrrepülőgépünk pedig 60 000 mérföld/óra sebességgel repül körülötte. Hajónkat olyan jól tervezték, hogy kétmillió éve, amióta embereket szállít, azok észre sem vették, hogy űrhajón utaznak. Az élet újratermelődik a fedélzeten [...] az emberek mindezidáig rosszul használták, és olyan mértékben szennyezték a fedélzeti energiacserélő berendezéseket, hogy egyre nehezebbé válik az élet megújítása a hajón.” (Lányi-Jávor, Bp., 2005, 130.)

Amikor az emberek ráébredtek arra, hogy az erőforrások nem korlátlanok, új etikai rendszeren kezdtek el gondolkodni, melynek sarokpontjai a következők: 1. a Föld zárt rendszernek tekinthető; 2. a Föld készletei, erőforrásai végesek (akárcsak egy űrhajóé) és a korlátozott teherbíróképesség miatt vissza kell tudni forgatni az erőforrásokat, egyúttal tartózkodni kell a Föld szennyezésétől; 3. a kritikus rendszerek meghibásodását az emberek sem a Földön, sem az űrhajón nem élhetik túl.

foldur3

Amit a Föld nevű űrhajó nem tud

Vannak azonban lényegi különbségek is – pl. az űrhajónak van kiinduló állomása, ahova vissza is térhet, a Föld azonban nem rendelkezik ilyennel. A Föld sokkal bonyolultabb rendszer, mint egy űrhajó, így a metafora nem tudja teljes pontossággal ábrázolni a kialakult helyzetet (de tudjuk, hogy minden hasonlat sántít). Egy űrhajót az ember olyanra formál, amilyet a céljai és igényei megkívánnak, azonban a Földet nem mi alkottuk, így nem is tudjuk teljes egészében irányítani. Ennek folytán nem használhatjuk kizárólag saját céljainkra, saját érdekeinknek megfelelően, ugyanis a Föld fennmaradásához nincs feltétlenül szükség az emberi fajra (sőt...)!

Erkölcsi felismerések

Ha sántít is a metafora, arra mindenképpen alkalmas, hogy olyan új morális felismerésekhez juttasson, amik a jövőre vonatkozó sikeres döntéseket megalapozzák. Például mindenképpen szabályoznunk kell a népesedést, az iparosítást és a gazdasági terjeszkedést, az erőforrások tudatos megújítására kell törekednünk. Ezek a korlátozások amellett, hogy megakadályozzák a bolygónk pusztulását, a feltételekhez mérten a „maximális mértékű személyes szabadságot” is biztosítani tudják. (Uo. 132.) A határok kijelölése bizonyítja etikai felelősségtudatunk meglétét, másrészt ösztönöz annak gyakorlására is.

A mentőcsónak-etika az űrhajó-modell szerint tarthatatlan, ugyanis ez utóbbi szerint nemcsak segíthetők a szegény országok, hanem szükségszerű is a megsegítésük, mert ennek hiányában a szegény országok fellázadnak (világméretű politikai válság), másrészt a Föld nevű űrhajó útja nem lehet sikeres, ha az utasok jelentős része szélsőséges mértékben kényszerül nélkülözni. Tehát a „méltányos elosztás”, az „osztó igazságosság gyakorlata” (Fuller) teheti csakis sikeressé a Föld nevű űrhajó útját. Ehhez jelentős szemléletváltásra van szükség: a tárgyakat használnunk és nem birtokolnunk kellene (vö. E. Fromm, Fuller), így az erőforrásokat jobban és hatékonyabban tudnánk beosztani, felhasználni. A morális szemléletváltás új politikai vezetési stílust, új felfogású politikai vezetőket is igényel, akik nem rövidtávú érdekeknek kívánnak megfelelni, hanem felismerik, hogy az időben bevezetett megszorítások (pl. energiafelhasználás terén) a távlatokban mindenkit nagyobb szabadsághoz juttatnak. Mi kell ehhez? Caldwell szerint „A modern embernek valahogyan jobbá kell válnia, mint amilyen; ez nem utópisztikus idealista tanács, hanem tanács az életben maradáshoz.” (Uo. 135.)

foldur4

Amitől mindez olyan nehéz...

Az emberek nehezen mondanak le szabadságukról, a vágyaik szerinti fogyasztásról, és nehezen változnak meg, hiszen ez rövidtávú önérdekeikkel ellentétes. Garret Hardin egyenesen utópiának bélyegzi az űrhajó-etika optimizmusát. Viszont a mentőcsónak-elmélet sem tartható, ugyanis ki határozhatná meg, hogy az adott területeken mi tekinthető valós szükségletnek, ki formálhatna jogot arra, hogy kényszerrel szabályozza a népesedést, az erőforrások felhasználását (egy filozófus király vagy egy jószándékú diktátor)? Ráadásul a jelenleg szegény országok nem csak maguk tehetnek a szegénységükről és elmaradásukról, mivel az európai hatalmak, gyarmatosítók évszázadokon keresztül fosztogatták ezen államokat vagy tartották tudatosan elnyomott helyzetben.

Ezek szerint mégiscsak az űrhajó-modell a hatékonyabb? Pl. ha nem kényszerrel, hanem érdekeltséggel befolyásolhatnánk a népesedést, illetve az erőforrások felhasználásának korlátozását (pl. adókedvezmény, szociális juttatások stb.)? Vajon, hatékonynak mondható az az etikai álláspont, amely nem számol követőinek magatartásával, ehelyett kényszerre alapozza a hatékonyságot (ld. mentőcsónak-modell)?

Ezek a kérdések egyfelől a lehetséges megoldás felé vezetnek, másfelől arra figyelmeztetnek, hogy az előttünk álló válság nem pusztán gazdasági és politikai természetű, hiszen igen mély lelki, személyes, ezáltal pedig etikai vonatkozásai vannak.

További érdekes oldalak:

  • Lányi András – Jávor Benedek (szerk.): Környezet és etika - Szöveggyűjtemény, L’ Harmattan, Bp. 2005
  • Tóth I. János: Fejezetek a környezetfilozófiából, JatePress, Szeged, 2005
  • Space Ship Earth: Buckminster Fuller

Farkas Zoltán cikke