Hagyományos vezetéknevek, hagyományos mesterségek - Az üveges
Kormos Edit
2007/12/16 21:49
1102 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Vezetéknevünket nem választhatjuk meg. S legfeljebb csak akkor válhatunk meg tőle, ha férjezett nevünkből tűnik el, vagy éppen a tanúvédelmi programban nyerünk új személyazonosságot. Fordítsunk hát némi figyelmet vezetéknevünk jelentésére!

Bár a föníciaiaknak köszönhetjük az üveg elterjedését az ókori világban, azonban az első fennmaradt üvegtárgy Egyiptomból való a Kr.e. XVII. századból. Egy meseszép, finom mívű urnáról van itt szó. Kivitelezésének fejlett technikája arról tanúskodik azonban, hogy számos nemzedék tapasztalatain nyugszik. Az üveget azonban már az ókorban sem csak edények, poharak, háztartási kellékek készítésére használták: az ókori Rómában találták fel az ablaküveget. Az üveggyártás központja valójában a későbbiekben is Itália maradt, csakhogy nem Róma, hanem Velence jutott ebben vezetőszerephez.

A velencei üveg- és tükörgyártás az egész világon híres lett: elegendő csak arra gondolnunk, hogy a fényűző XIV. Lajos is Versailles pompájának emelése végett egy egész folyosót alakított tükörteremmé a méregdrága velencei tükrökből.Magyarországon sokáig kivételes és rendkívül ritkaság számba ment az üveg. Lajos királynak köszönhetően az itáliai kereskedelmi kapcsolatok felélénkültek, s hazánkban is elterjedhetett az ablaküveg és üvegedény használata. Korábban őseink elsősorban bőrtömlőket és faedényeket használtak, míg a cserépből és a fémből készült edények sokáig luxuscikknek számítottak. Az ablakot sövény- vagy deszkatáblákkal fedték be az üveg elterjedése előtt: azonban ez a megoldás sötétségbe borította a házat. Hogy egy kevés, homályos fény beszűrődhessen, ehhez találták ki a marhahártyából készült lantornás ablakokat.

A XIV. századtól az egyébként - megmunkálása miatt - meglehetősen drágának számító lantornát felváltotta az olcsóbb papír.Az üveg lassú elterjedését érzékelteti az a tény is, hogy a XVI. századból ránk maradt egy ilyen ablakpapír. Az üvegesek tehát nem meglepő, hogy betelepülő kézműves mesterek voltak bár a XV. században már magyar üvegesekkel is találkozhatunk. Az üvegesek közös céhet alkottak az szobrászokkal, ötvösökkel, festőkkel és drágakő-művesekkel. A XVI. századból maradtak ránk az üvegkészítés első emlékei. A Bükkben létezett egykor ez az ősi üveghuta.Valódi fejlődésnek az üvegkészítés a XVIII. században indult.

Az üveghuták mellett mindig ott az elmaradhatatlan malom, melyben vízenergiával zúzzák össze az üveggyártás alapanyagát, a kvarchomokot, amit egykor békasónak neveztek. A huta mellett áll egy szín, ahol a szódát főzik. Kicsit arrébb pedig ott az üvegcsűr. Ebben állnak a kész üvegtermékek.A hutában mindig nagy a forróság. Itt állnak ugyanis a kemencék: szám szerintöt. Az első kemencében a tűzifát szárították; a másodikban a kvarchomokot olvasztották; a harmadikban az üveg alapanyagát készítették el; a negyedikben a kész üveget hűtik; míg az ötödikben az ablaküveg anyagát olvasztják. A hutában ott állnak az üvegfúvó csövek is, melyeket pipának neveznek, és persze a vizes vályúk, ahol a fúvott üveget hűtötték.

Az üveg úgy készül, hogy az olvadt üveg alapanyagba a pipát belemártják, majd a hideg vasra tapadt üveget fújni kezdik. Az üveget úgy lehet fújni, mint a szappanbuborékot. Ezután teszik a mintázóba, majd a szerszámok segítségével tovább formázzák. Így születik a pohár. Az elkészült üvegterméket aztán a hűtőkemencébe teszik, majd innen átviszik az üvegcsűrbe. Ha nem színes, hanem színtelen, ún. kristályüveget akarnak készíteni, az alapanyagokat meg kell tisztítani a szennyeződésektől. Az üvegeket persze tovább is lehet díszíteni: metszeni, festeni.Az üvegfestés és egyéb díszítés rejtelmeivel majd máskor ismerkedünk meg.