Hagyományos vezetéknevek, hagyományos mesterségek: Bodnár
Kormos Edit
2007/12/16 20:11
1121 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Vezetéknevünket nem választhatjuk meg. S legfeljebb csak akkor válhatunk meg tőle, ha férjezett nevünkből tűnik el, vagy éppen a tanúvédelmi programban nyerünk új személyazonosságot. Fordítsunk hát némi figyelmet vezetéknevünk jelentésére!

Bodnár, kádár vagy pintér - a hordók, faedények, kádak és teknők készítésének nagymesterei. A bodnár mesterség igen elterjedt és népszerű kisipari ágazat volt igen sokáig. Ez persze nem is csoda egy ilyen nagy múltú borvidékekkel és -kultúrával bíró országban! A bodnárok üzlete pedig virágzott Hegyalján, Eger környékén csakúgy, mint a Balaton-felvidéken. A kádárok és bodnárok keményfából a pintér pedig puhafából dolgozott. A paraszti kádárok előszeretettel dolgoztak fenyőfával. Jellegzetes eszközökkel dolgoztak: bárddal, vonókésekkel, szekercével, gyaluval, fúróval, fűrésszel és kapaccsal. Az utóbbi egy kapaszerű balta, amit szalunak is szokás nevezni. Ezeknek az eszközöknek a segítségével készítették a bodnárok és a kádárok a hordókat.

Lássuk most a hordókészítés lépéseit!Fűrésszel feldarabolják a munkafát, majd hasítóval és tőkebaltával dongákat hasítottak belőle. A dongahasábokat a faragószéken letisztították, majd kiszárították őket. Ekkor jött a vájókés, melynek segítségével domborúra faragták a dongákat, majd simára gyalulták és a dongákat rakóabroncsba helyezik, majd végig abroncsozzák a hordót. Csinvágóval árkot vájnak a dongák aljára. Ezután elkészítik a feneket és beleillesztik a csinbe, vagyis az árokba. A hordót letakarítják, majd a külsejét is lesimítják.Természetesen nemcsak hordókat, de míves faedényeket is készítettek e mesterek. Kezük munkáját dicsérték a kenyérdagasztó teknők, a mosó dézsák, a disznóvágásnál használatos kádak, a köpülők, szüreti puttonyok és persze a favödrök is.

Messze földön híresek voltak Erdély kádárai és pintérei: Székelyföld híres kádárfalvai voltak Székelyszentkirály, Zágon, Malomfalva, Papolc és Székelyvarság.A hordókészítés nagy igényességet követelt meg, hiszen a rossz alapanyagnak és összeállításnak egyaránt a benne tárolt bor látta a kárát. A legjobb hordókat tölgyfából gyártják, azonban remek alapanyagnak számít a szelíd gesztenyefából, az akácfából vagy az eperfából készült hordó is. Az újonnan készült hordók még nem alkalmasak bortárolásra, ugyanis a bor átveszi a fa "ízét". Ezért aztán gőzölik vagy forrázzák, így tisztítják. Azonban még ebben az állapotban is csak silányabb bort töltenek bele. A hordónak - akárcsak a jó bornak - meg kell érnie.

A kiürült hordókat azonnal ki kell mosni nagyon alaposan, majd meg kell kénezni, hogy a falába ivódott bor nehogy megecetesedjen.A kádárok keze közül persze egész kis dísztárgyak is kikerültek, s kerülnek máig is. Ilyenek a festett díszhordók vagy az asztali hordók. Ezeket a termékeket szuvenírként bármely borvidéken megkaphatjuk. De persze csak úgy érdemes igazán, ha bennük zamatos óbor kotyog...