Hamis Leonardo?
2002/05/06 00:00
695 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A legújabb értékelések szerint a Leonardo Da Vincinek tulajdonított Három királyok nem a toszkán zseni munkája. Valaki úgy festette rá az ő rajzára. Maurizio Seracini képszakértő az Uffizi-könyvtár megbízására vizsgálta meg röngtensugarakkal és más éltechnológiákkal a képet, amelyet 1481-ben rendeltek meg a mesternél, de amelyet sohasem fejezett be, mert Milanóba távozott. A művet jelenleg az Uffizi raktárában őrzik.

Ráfestettek a Három királyokra


Maurizio Seracini munka közben

A szakértő, aki korábban már vizsgálta Botticelli A Tavasz ébredését, Caravaggio és Raffaello munkáit is, évek óta részt vesz a Palazzo Vecchio Cinquecento-termének falán elrejtett titokzatos freskó, az Anghiari csata vizsgálatában. Seracini azt nyilatkozta, hogy habozott felfedni következtetéseit, mert ha esetleg téved, ez karrierjének végét jelenti, de nincsenek igazán kétségei afelől, hogy a képet nem Leonardo festette. Az ecsetkezelés és a használt festék állapota alapján még azt is mondhatja, hogy a szerző még csak nem is jó festő, és a művet jóval Leonardo halála után készítette.

Seracini megdöbbentő következtetéseit megerősítette egy másik Leonardo-kutató, Carlo Pedretti, aki szerint, annak alapján, amit Seracini mutatott neki, az eredeti rajzot egy anonim festő változtatta festménnyé. Firenzében is megvitatták a felfedezést, és az Uffizi reneszánsz szekciójának igazgatója, Antonio Natali így nyilatkozott: "Elfogadhatjuk a hírt, vagy megrettenhetünk tőle, és lesz, aki kételkedik benne, de a tudomány kimutatja azt, amit szemmel nem láthatunk. Nem kétséges, hogy a festmény nagy része a modern korban készült."

Részletek a Három királyok című festményből, illetve az infravörös sugarakkal kimutatott vonalak

A Három királyokat Leonardo Da Vinci első remekművének tekintette eddig a művészettörténet. A mester itt alkalmazta először a piramis-kompozíciót, amely nagy sikerrel terjedt a XVI. századi művészetben. A kompozíció drámaiságot és mély titokzatosságot fejez ki. Viszont, ha a művészettörténészek végleg megerősítik Seracini elemzését, az értékelések jó részét újra kell fogalmazni.

(gluck)