Hírhedt magyarországi bűncselekmények - Tiszazugi gyilkosságok
2012/02/20 00:00
2111 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Szomorú tény, de egy ország nem csak fantasztikus látnivalóival és kulturális örökségeivel kerülhet a külföldi sajtóba, hanem borzalmas bűntényeivel is. Hazánkban is történtek már olyan egyedülálló bűntettek, amik a történelemlapok oldalaira kerültek. A teljesség igénye nélkül ezekből válogatunk sorozatunkban.

1929-ben egy névtelen levél érkezett a szolnoki ügyészségre, ami arról tájékoztatott, hogy valakik légypapírból kiáztatott arzénnel mérgezik rokonaikat. A csendőrök szinte azonnal nyomozásba kezdtek, amely jó iramban haladt, miután az ekövetők hamar beismerték szörnyű tettüket, kikre meggyőzőleg hatott az is, hogy az arzén hosszú évek múlva is kimutatható az eltemetett testben.

Megdöbbentő számok

Magát a hatóságot is megdöbbentette az esetek nagyszámú előfordulása, miután két település Nagyrév és Tiszakürt temetőiben nem kevesebb, mint 162 arzénnel mérgezett embei testet exhumáltak. A több évig is húzódó pereket próbálták elkülöníteni egymástól, hogy az elborzasztó tények a legkisebb feltünést keltsék, továbbá az említett helyszíneken a vizsgálatokat mihamarabb lezárták. Az minden kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a meggyilkolt emberek végleges száma akár az ezres nagyságrendet is elérhette.

Az arzén használata nem volt ismeretlen a korabeli paraszti kultúrában, amit az 1880-as években leterjedt légypapírból nyertek ki. Országszerte derült fény arzénos mérgezésekre, amit pár esetben biztosítási csalásokra használtak és sok évig azért maradhatott ismereten a hatóságok körében is, mert nem ritkán maguk az áldozatok is tudták, vagy sejtették mi történik velük, de hallgattak róla. A legborzasztóbb, hogy az említett gyilkosságokat csecsemőkön hajtották végre, minek célja a születésszabályozás volt.

Tragikus okok

Az elkövetők családjában jellemzően már több gyermek is volt, de célpontokká váltak a nyomorék gyerekek, valamint a beteg-, magatehetetlen emberek, akik nagy számban a háborús rokkantak köréből kerültek ki. Ritkább esetben fordult elő szerelemből elkövetett bűntény, vagy az örökség mihamarabbi megszerzését célba vevő gyilkosság.

A nyomozások során kiderült, hogy az első gyilkosságra még 1911-ben került sor, amit követett a többi, a falvak lakóinak hallgatólagos jóváhagyásával. A zárt közösség és az összetartás jelenthette a bűncselekmények hosszú időn át tartó titokban maradását is. A csecsemők védtelenek voltk, az kiáztatott arzént elég volt egyszer a vacsorájukba keverni, azonban az a felnőtt áldozatok sokáig szenvedtek és még az orvosnak sem árulták el sötét titkukat, aminek ők maguk is tudatában voltak, elfogadva a közösség által jóváhagyott sorsukat.

A gyilkosságok elkövetői minden esetben asszonyok voltak, akik a bába segítségével vitték véghez a legtöbb esetben férjáldozattal járó cselekedetet. Feleséggyilkosságra valószínűleg soha nem került sor, de mi lehetett a parasztasszonyok motívációja?

Kórkép

A csecsemőgyilkosságok okát a már említett születésszabáályozásban kell keresni, amely gyakorlattal egy targikus régi módszert is felelevenítettek. A többi helyzetben az indíték kétféle színezetű. Az egyik esetben az öröklési eljárásokat akarták mihamarabb mederbe terelni, hogy a gyakran nehéz helyzetben lévő családoknak ne kelljen annyi felé osztozkodni a várható javakon, illetve a hosszú öregséggel járó várakozási időszakot akarták lerövidíteni időelőtti haszonszerzési célzattal. A bűnesetek másik oka az öreg, „hasznavehetetlen”, rokkant, az asszonyok és családok számára csak a gondot szaporító emberek eltávolítására irányult. Sok esetben a két változat összefonódott, azaz a haszonszerzés gyakran merült fel szempontként az utóbb említett  okok viszonylatában is.

A tiszazugi gyilkosságok jelentős nemzetközi érdeklődést is kiváltottak és egyben jellemezték a korabeli, háborút követő paraszti társadalmak gazdasági és morális válságát és jelenítették meg a nyomortól megzavarodott közösségek kórképét.