Itt a farsang, áll a bál...
Lénárt Ágnes
2009/01/12 18:31
1797 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A farsang szó hallatán elsőként a legtöbb embernek az álarcos bálok, felvonulások, mulatságok, evés-ivás, dínomdánom jut az eszébe. Egy-egy farsangi bál alkalmával a jelenlévők szebbnél szebb, különleges jelmezt öltenek magukra, így ünnepelnek, s az ünneplés örömén túl egyfajta izgalmas élményt nyújt számukra, hogy kilétüket akár a bál végéig homály fedheti.

A farsangolás valójában már a XV. századtól szokás volt. Egészen pontosan vízkereszt napjától, azaz január 6-tól a húsvétot megelőző 40 napos böjt kezdetéig, hamvazószerdáig tart. A farsang lényegében a tavaszvárás pogánykori ünnepeiből alakult ki, hazánkban a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, és számos idegen nép hatása érvényesült bennük. A XVI. és XVII. században a bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották a kereszténység előtti időből származó farsangot, s a keresztény naptárban nem is kötődik hozzá vallási ünnep.

A középkorban a polgári, a nemesi, valamint a népi kultúrában egyaránt megünnepelték. A farsang lényege a párválasztáson kívül a szabályok felrúgása, a féktelen mulatozás, ilyenkor mintha a világ kicsit kifordulna magából. Ez az ünnep a tél búcsúztatása illetve a tavasz várása, vagyis a farsang valójában a két évszak küzdelmének a szimbolikus megjelenítése.
Igazából a farsangi szokásoknak az volt a rendeltetése, hogy elűzzék a gonoszként számon tartott telet. Ilyen szokások például a kormozás, busójárás, téltemetés. A falusi emberek egy szalmabábut felöltöztettek, ez szimbolizálta a telet, amit aztán nagy dirrel-durral, sok mókával, tréfálkozva, vidám hangulatban elégettek. Egyes településeken a tél és tavasz küzdelmét jelmezekbe öltözött szereplők játszották el. Ilyenkor természetesen mindig a tavasz győzedelmeskedett a tél felett, aki szégyenében elbujdosott. Sokszor az is előfordult, hogy a férfiak, az asszonyok, a lányok és a gyerekek külön farsangoltak, Az említett jelentőségen kívül a farsang a házasság témájával foglalkozott, és azok a lányok, akik az ünnep végére pártában maradtak, azokat kicsúfolták.

A farsangi mulatságok általában egy hétig tartanak. Manapság Európában talán a leghíresebb a velencei karnevál, mely külföldről is nagyon sok látogatót vonz. Brazíliában Rio de Janeiro a karnevál idejére a világ fővárosává válik, a farsangi felvonulására minden évben 300 ezer turista érkezik ide. A farsangi ünnep éppúgy, mint sok más téma, néhány embernek ihletet ad, hogy dalban, mesében, versben kifejezze gondolatait, s ezt másokkal is megossza. Íme, néhány farsangi vers az említettek közül, melyeket Mentovics Éva osztott meg velünk!

Vígság legyen! 

Farsang van most,
ne feledd el.
Maskarádat
fürgén vedd fel!

Szól a duda,
szedd a lábad,
perdülj, fordulj,
fürgén járjad!

Libbenjen a
pörgős szoknya,
a nadrág is
vígan ropja!

Dobbanjon a
bundás bakancs,
vígság legyen,
ez a parancs!

Tavasztündér  (Jelmezes – bemutatkozó versike)

Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.

Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.

Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.

A bohóc  (Jelmezes – bemutatkozó versike)

Egyet lépek, kettőt botlok.
Szabóm varrta ezt a fodrot.

Kezemben egy sétapálca.
Víg mosolyom nem csak álca.

Gurgulázva nevetgélek.
Járjuk együtt! Szeretnétek?

Medve a bálban  (Jelmezes – bemutatkozó versike)

Lépes mézre vágyom egyre -
attól víg a mackó kedve.
Felfalom az akácmézet,
nagy bundába alig férek.

Döcögős a medvetáncom,
de a bálon vígan járom.
Ha lesz néhány édes falat,
azt eszem majd, és nem halat.