Rovarok a vádlottak padján?
2014/09/02 13:27
709 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Ma már kevesen vitatják, hogy a természet érdekeit is figyelembe kell vennünk az emberiség jövője érdekében, vagyis mind a jövő nemzedékek, mind pedig a természeti környezet iránt erkölcsi felelősséggel tartozunk. Ez új gondolatnak tűnik, holott ha végigtekintünk a történelmen, azt kell látnunk, hogy a természet leigázásának gondolata a szokatlan, nem pedig a természettel való összhang fenntartása.

Állatok a vádlottak padján

A XIII és XVIII. sz. közötti időszakban többször is megvádoltak rovarokat és más állatokat azzal, hogy jelentős károkat okoznak a földeken, ezért a parasztok bírósághoz fordultak, ahol a következő forgatókönyv szerint le is folytatták a szabályos bírósági tárgyalást. A panaszosok beadványát követően alaposan megvizsgálták a tényállást, majd felszólították az érintett állatokat, hogy jelenjenek meg a tárgyaláson. Mivel ez általában – de nem mindig – nehézségekbe ütközött, ezért ügyvédet, illetve gondnokot bíztak meg a képviseletükkel. (Esetenként néhány állatot is felvonultattak a bíróságon a vádlottak képviseletében.) A bírósági tárgyalás a kor szabályai szerint zajlott le, és többféle kimenetele is lehetett, vagyis előfordult, hogy nem az állatok kerültek ki vesztesen a bírósági procedúrából. Erre egy példa: „Az eljárás végezetéül a bíró megállapította, hogy a nevezett lárvák Isten teremtményei, joguk van az élethez, igazságtalan lenne megfosztani őket életszükségleteiktől. Ezért egy vad, erdős vidékre száműzte őket, hogy soha többé ne tudják feldúlni a termőföldeket. És így is lett.” (Foelix Hemmerlein, idézi L. Ferry, Bp., 1994, 12.)

term1

Tanulságok?

A bírósági perek végkimenetelét általában az befolyásolta, hogy az adott bíróság „Isten teremtményeinek” tekintette-e az állatokat, akik a természet törvényeit követik, avagy az ördög eszközeinek, és az a rendeltetésük, hogy büntetésből az emberekre csapást mérjenek. Ez utóbbi esetben az is gyakorta előfordult, hogy az állatokat kiátkozták, és példa statuálása végett néhány példányon végre is hajtották a bírósági végzést. Mai szemmel nézve ezek a perek mind jogi, mind erkölcsi tekintetben finoman szólva is meglepőek, mivel bűnt elkövetni csak felelős személy tud, ráadásul még a jogi alanyok esetében is figyelembe vesszük az „enyhítő körülményeket”, ha felelősségét nem tudja a vádlott maradéktalanul képviselni.

term2

Csakhogy manapság újra felmerülnek az állatok, a természet jogaival kapcsolatos kérdések (ld. A. Leopolddal, Singerrel és T. Regannel kapcsolatos írásainkat), és e tekintetben meglepő, hogy az emberiség történetének nagyobb részében a természethez közvetlenebb viszony fűzte. Luc Ferry ezt így összegzi: „...az ember és a természet kettéválasztása, amely a modern emberiséget odáig vitte, hogy egyedül saját magának ossza ki az erkölcsi és a jogi személy minőséget, valójában csupán zárójel volt, amely éppen manapság van bezáródóban.” (Uo. 20.)

term3

Mint korábbi írásainkból kiderült, Descartes gondolatmenete vitatta el az állatoktól az erkölcsi és a jogi státuszt, mivel nincs lelkük, és szabályszerű gépekként képesek csak működni – a természet előírásai szerint. Emiatt a modernitás embere szemben az antikvitás, a középkor és a reneszánsz toleráns természetszemléletével, elvitatta a természet és az állatok jogait, ami odáig vezetett, hogy F. Bacon egyenesen a természet legyőzésének programjáról értekezett (Novum Organum).

term4

Az új paradigma az ökológia

Az ökológia a modernitás szemléletmódján túlmutató szemlélet, amely a társadalmi szerződés mintájára egyfajta „természeti szerződés”-ben gondolkodik, és a kozmikus rendből kiindulva rendszerszerűen képzeli el az új demokratikus rendet. Vagyis olyan rendszerben gondolkodik, amelyben az egyoldalú antropocentrikus szemléletet felválthatja a természet és ember kölcsönös együttműködése.

Ez alapján L. Ferry elemzése szerint három ökológiai felfogás határozta meg az elmúlt évtizedek ökológiai jellegű gondolkodását. 1. a természetet azért kell óvni, mert ezzel az ember magának használ. Eszerint az antropocentrikus nézet szerint a természet nem önmagában érték, hanem az ember eszköze, ennélfogva morális és jogi státuszra sem tarthat igényt. 2. Az utilitarizmus nyomán arra törekszik, hogy a legkisebb legyen az ember által okozott kár és szenvedés, de nemcsak az ember, hanem a természet egésze számára is. Mivel az állatok érző lények, ezért a nekik okozott szenvedés mérséklésére is törekednie kell az embernek. Ez a nézet már morális és jogi alapon kezeli az állatokat, megkérdőjelezve ezzel a kizárólagos antorpocentrikus felfogást, de még nem ismeri el egyértelmű „partnerként” a természet egyes elemeit. 3. Egy „természeti szerződés” jegyében a természetet, sőt az egész univerzumot jogalanyként kell elfogadni, ezáltal morális és jogi szempontból is önálló jogosítványokkal rendelkezhetnek a tagjai.

Az utolsó szemlélet létjogosultságot Rousseau és Kant elgondolásai révén nyerhetett, midőn hangsúlyozták, hogy az állatok nem egyszerű gépek (mint ahogy Descartes nyomán a modernitás kora tekintett rájuk), és emiatt az ember felelős értük is, ha másképpen nem, úgy, hogy csökkenti az állatok szenvedésének mértékét. Ahhoz, hogy az ember érdemben is rehabilitálja a természetet, pl. jogokkal ruházza fel, önmaga helyét és szerepét is át kell értékelnie. Az erre való törekvést jól jelzik A. Leopold, Singer, H. Jonas, Regan elképzelései, de az elméleti megközelítések mellett az egyes egyén átértelmeződött felelőssége is jóval nagyobb szerephez jut az ökológiai gondolkodásban.

term5

Pl. Hogyan járulhat hozzá az egyes egyén a maga mikrovilágában a természet rehabilitációjához? Vajon a vegetáriánus életmód kialakításával az ember képes-e csökkenteni az állatok szenvedését, és ezzel automatikusan morálisan is cselekszik? Ezt a problémát vizsgáljuk következő írásunkban (Ha vegetáriánus lennék … címmel).

term6

További érdekes oldalak:

  • Luc Ferry: Új rend: Az ökológia, Európa K. Bp., 1994
  • Dr. Gaizler Gyula: A bioetika alapkérdései, Magyar Bioetikai Alapítvány, Bp., 1997
  • A disznó órája (The Hour of the Pig) színes, magyarul beszélő, angol-francia filmdráma, 117 perc, 1993, Rendezte: Leslie Megahey

Farkas Zoltán cikke