Kalotaszeg
2003/04/02 21:07
2776 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Erdély néprajzi tájegysége. A Kalota és a Körös völgyében, a gyalui havasok és a Meszes hegység között terül el. Kb. 3-4 falu tartozik ide. A falvak általában a völgyekben, patak mellett találhatók. A népesség földművelő.

Néprajzi hagyományokban igen gazdag terület. A férfiak a földművelésen kívül a nép tárgyak készítéséhez is értenek. Egy-egy falu különféle mesterségekre szakosodott. P.: Inaktelke-varga, darócvarró, Jászótelke -szalma-kalap készítés; Magyar Valkó - cserépedény. Nagy múltja van a Bánffyhunyadi fazekasságnak és szűcsmesterségnek is.

Ritka volt az a kalotaszegi gazda, amelyik nem maga készítette szerszámait, s nagyon sokan értettek a díszítő faragáshoz. Népi hímzőművészete híres. A vászonneműk díszítése szabadrajzú "írás" (rajzolás) után írásos öltésekkel készülnek. A kisírásos öltés közel áll a nyitott láncöltéshez, míg a nagyírásos, zsinórszerű, széles öltés. Az írásos hímzés sohasem színpompás. Használják a piros különböző árnyalatait, a sötétkéket, a feketét, a fehéret. Alkalmazzák a vagdalásos hímzéstechnikát is. A vászonból négyzetes lyukakat vágnak, s széleit hímzéssel erősítik meg. Jellegzetes motívumai a kockás, küllős, bokrétás, csillagos. Leginkább terítőkön, kendőkön, ingeken alkalmazzák.

Viseletüket egészen a legutóbbi időkig megőrizték. A férfiak régen lobogós ujjú inget hordtak, melynek kézelőjét vagdalásos fehér hímzéssel gazdagon díszítették. Az utóbbi időben az ing megrövidült, az ujja dísztelen lett. Hajdan széles fekete kendőből nyakravaló tartozott az inghez. Később egyes területeken színes zsinórdíszes nyakkendőt kezdtek hordani a legények. Nadrágjuk nyáron rövid gatya, télen zsebetlen fehér daróc - harisnya. Az ing felé ún. bujkát (rövid posztókabátot) vettek.

Télen, és ünnepi alkalmakkor efölé került a "mejjrevaló" ami a kalotaszegi viselet legdíszesebb darabja. Báránybőrből készült. Hátuljára gazdag selyemhímzés került, az eleje, a gombok és a gomblyuk környéke zöld, vörös s fekete lakbőrrel szegélyezett. Ezt almásolásnak hívták.

A téli viselet a festett hozsók (újjas mejjrevaló) és a szűr. Lábukon csizmát hordtak, mely szárának felső részét gyakorta kifordították úgy, hogy a csizma fülei kilógtak. A fejre nyáron karimás pörge kalap, télen fekete báránybőr sipka került.

A női ingváll párhuzamos szabású, ujja, válla dúsan hímzett. (A fiataloké pirossal az időseké feketével) A vászon különleges, hullámos felületű "fodorvászon". Alsóruhának két-három pengyelt hordtak, melyek közül a felső apróra be volt rakva. Erre került a muszuj (v.bagazia). Fekete, v. kék félszoknya, nagyon bő, apró ráncokba szedve, a szélét belülről színes posztócsík díszíti. A szoknya összevarratlan elejét a derékhoz övkötővel rögzítették, így ez a szegély kifordult. Ez elé került a díszes kötény.

Ünneplőnek fehér szoknyát, gyolcsfersinget is hordtak a muszuj mellett.A nők mejjrevalója hasonló a férfiakéhoz. De hordtak az ingváll fölé vas-, v. falemezekkel merevített "vállat", ami hasonló volt az úri divat halcsontos pruszlikjaihoz. A kalotaszegi lányok pártáját sűrűn kirakták különböző nagyságú üveggyönggyel, gyöngyházcsigával, pillangókkal. Hátul pártapántlika fogta össze. A párta hátsó részéről különböző sallangok, pántlikák, bojtok, gyöngyöskötők lógtak le.

A lányok konfirmálástól a lakodalomig hordtak pártát. Kontyoláskor került fejre a főkötő. Az új menyecske fejére az első gyermek születéséig "dulandlé"-t terítettek. Ez finom, fehér fátyolkendő, aminek széleit körül hímzés díszítette. A női viselet tartozéka a hímzett piros csizma.