Katolikus zsinatok és a humanista gondolkodás
2013/08/21 15:22
906 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A humanizmus eszmék személyes és intézményes kapcsolatok révén jutottak el Itáliából Európa különböző térségeibe, és ebben a folyamatban igen nagy szerepet játszottak az egyházi vezetők. A pápai kúria számos tudós pártfogója volt a XIV. században.

A konstanzi zsinat

Amikor 1377-ben a pápai udvar Avignon-ból visszatért Rómába, az egyház újbóli egyesítésén munkálkodó nagy zsinatok igen gyümölcsöző szellemi találkozások helyszíneivé váltak. A nagy nyugati egyházszakadást „megoldó” konstanzi zsinat alatt (1414-1417) például Poggio Bracciolini apostoli titkár a zsinati ülésezés szüneteiben kéziratokra „vadászott” a közeli könyvtárakban. Egy társával 1416-ban St. Gallenben járt, ahol rátalált egy teljes Quintilianus szöveg és egy Cicero kommentár mellett Vitruvius De architectura című művére. Egy levelének tanúsága szerint úgy érezték magukat, mint a felszabadítók, akik kimentik börtönükből a tudatlan szerzetesek által őrzött, rabságban szenvedő kéziratokat. E sikerek hatására a zsinaton résztvevő dúsgazdag firenzei bankár, Cosimo de’ Medici hatalmas összegeket költött másoltatásra és a könyvek felkutatására. Luxemburgi Zsigmond magyar király is ezt a zsinatot használta ki arra, hogy rábeszélje a jeles humanista tudóst, Pier Paolo Vergeriót, hogy költözzön a magyar udvarba, s ott is éljen 1444-ben bekövetkező haláláig. Az ő jelenléte a magyarországi humanizmus kezdete, óriási szerepe volt Vitéz János humanista szellemiségű tudóssá válásában, s ezáltal áttételesen Janus Pannonius vagy épp Hunyadi Mátyás nevelésében.

449px-Epitaphy_of_Filippo_Buonaccorsi_in_Kraków

Az újraegyesítés gondolata

A IV. Jenő pápa által összehívott zsinat először Ferrarában, majd 1438-1439-ben Firenzében ülésezett, s bár elsődleges célját a görög és a nyugati egyház újbóli egyesítését nem tudta megoldani, nagy lökést adott a görög kultúrával kapcsolatos tanulmányoknak. A kutató többsége szerint a zsinat nagyobb lökést adott a görög kultúra nyugati felvirágoztatásának, mint a korábban ebből a szempontból kulcsfontosságúnak tartott 1453-as év. Ekkor foglalta el ugyanis a török Konstantinápolyt, ami a keresztény világ számára óriási traumaként hatott. A keleti császárságra gyakorolt török nyomás miatt már az ostrom előtti évtizedekben is sok görög tudós menekült Itáliába, s vitte magával a hatalmas értékeket jelentő régi görög szövegeket.

Humanista adószedők

Bármennyire szokatlanul is hangozzék, de a humanizmus terjedésében kiemelt szerepe volt a pápai adószedőknek. Ők járták Európa királyi udvarait, s a pápának járó jövedelmek beszedése mellett részt vettek a tudományos vitákban. Ezeket az Itáliából érkező papokat szívesen alkalmazták oktatóként, főként görögtanárként, de a királyi levelek megfogalmazójaként is. Ha az uralkodók jó benyomást akartak kelteni, akkor követniük kellett a korabeli humanista levéldivatot, olyan titkárokra volt szükségük, akik a hétköznapi mondatokat is elegáns latinsággal tudták megfogalmazni. Gyermekeik mellé is a divatos tudással bíró nevelőket választottak. Az itáliai humanizmus például jórészt azért terjedhetett el Lengyelországban, mert I. Jagelló Zsigmond (1506-1548) nevelője egy itáliai tudós Filippo Buonaccorsi (latinosan Philippus Callimachus) lett.

További érdekes oldalak: 

SDT 

Farkas Judit cikke