Kismesterségek - seprűkészítők
Simon Tamás
2004/03/27 15:05
470 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A seprűt cirokból és vesszőből is készítették. A seprűcirkot termesztették. A barázdába minden harmadik kapavágásra vetették. Meg is kapálták, ha kikelt. Nagyon magasra megnőtt, szára hasonló a kukorica szárához, csak erősebb, keményebb.

Amikor megért, akkor leszedték. A cirkot úgy vágták le, hogy a szem benne volt. Lefésülték róla a magot, azt az állatoknak adták. A szárával együtt kötötték seprűnek. Először három csomóba kötötték, majd ezeket átszúrták egy pálcikával, hogy egyformán álljon. Ekkor vettek ki a nyakánál a szárából, hogy kb. karvastagságú legyen. Azután fűzfavessző hajával szorosan körbetekerték, összekötötték, legalább négy helyen, a száron. Hogy még erősebb legyen, botot is dugtak a szárak közé. ezt a cirokseprűt a szoba seprésére használták.

A vesszőseprűhöz vékony nyírfavesszőt használtak. Ezt bármikor lehetett szedni, akár tavasszal, ősszel, vagy télen. A seprűnek való ágakat úgynevezett kávával fogatják össze három, négy helyen, így alakítva ki a nyelet. A kávát "magyarófából" készítették. Olyan vastagot vágtak, mint egy jó seprűnyél. A héját lehántották. majd körbe megvágták bicskával. A térdükön hajtogatva lejön egy hengerformájú réteg, amiből karikákat vágtak. Ez volt a káva. Az eljárást pattogtatásnak hívták.