Kulturális sokk
Szabó Éva
2002/11/04 11:19
1213 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Európa nemzeteinek fokozatos egyesülése dacára hatalmas kulturális különbségek vannak a kontinensen élők között. A bevándorlók esetében ezek a különbségek szakadékká mélyülhetnek. Az utóbbi idők eseményei a Föld különböző részén élő emberek eltérő kultúrája közötti kemény összetűzések lehetőségére irányították a figyelmet. Kulturális sokkra Európában, az európai népek közötti kapcsolatokban is bármikor számítani lehet.

Európában az emberek egymásnak szomszédai, nagyjából ugyanolyan a megjelenésük, nincsenek beutazhatatlan távolságok, így akár nyaralás során is közel kerülhetnek a számukra idegen európai kultúrához. Ugyanakkor eltérő kultúrkörnyezetben munkát vállalni teljesen mást jelent, mint ott vakációzni. Szakértők szerint az európai vállalatok elhanyagolják alkalmazottaik felkészítését a kulturális sokkra, mert úgy vélik, hogy ez nem jelent valódi problémát. Pedig a kultúrák ütközése komoly akadályt gördíthet egy-egy vállalat fejlődésének útjába - írja az Expatica News.

Tünetek

Mit is nevezhetünk jellegzetesen kulturális sokknak? Ez a jelenség alapvetően akkor következik be, amikor az emberek rádöbbennek, hogy addig bevált cselekedeteik nem hatékonyak. A fő tünetek a frusztráció, az ingerlékenység, a kimerültség, a nyugtalanság, a depresszió. Az egyén képtelen megbirkózni egy adott helyzettel, visszahúzódik, menekülésként gyakran átalussza az időt, és agresszívvé válik a vendéglátó kultúrával szemben - mondja a szakértő.

Elisabeth Marx, aki könyvet írt a kulturális sokkról, így jellemzi a sokkos állapotban lévő személyt: az ember újra és újra kérdezgeti: miért is ilyenek a franciák, a németek, majd bűnbak-forgatókönyveket dolgoz ki. Végül kijelenti: gyűlölöm X nemzetet! Ezzel lezártnak tekinti a dolgot, s így véget vet alkalmazkodóképessége fejlődésének is. Az emberek általában ragaszkodnak előítéletes álláspontjukhoz, amely szerint saját cselekvési módjuk a legmegfelelőbb.

Észak és dél

A szakértők szerint léteznek módszerek az így felgyűlt frusztráció levezetésére. Fontos tudatosítani, hogy az európai kultúrák két nagy csoportra oszthatók. Az egyetemes kultúrájúként számon tartott angolszász, német, holland és skandináv országok sokkal kritikusabb módon viszonyulnak a többi kultúrához. A "sajátságos" - francia, olasz, spanyol, portugál és görög - kultúrák az "én-csoportom-a-te-csoportod-ellen" mentalitással igyekeznek megvédeni saját életmódjukat.

Elisabeth Marx szerint a súrlódás egyik jelentős forrása az eltérő időérzékelés. A német és angol üzletemberek például terv szerint dolgoznak, s a pontosságot a tiszteletadás jelének tekintik. A latinok sokféle feladatot végeznek egy időben, és saját iramuk szerint alakítják ki a sorrendet, mindenféle felismerhető séma nélkül.

A humor egy másik érzékeny terület. Az angolok "jégtörésként" használják, ez azonban visszaüt Németországban, ahol az üzleti találkozókon felszínesnek, sekélyes dolognak tartják a viccelődést. A németeket sok országban úgy tekintik, mint olyan rugalmatlan gondolkodókat, akik minden körülmények között ragaszkodnak az eredeti tervhez, s nem feladatmegoldó gondolkodásúak. Ugyanakkor szavatartó embereknek ismerik el, ezért megbízható partnernek tartják őket.

Finomkodó jelrendszer

A franciák sokszor túl körülményesek, hajlamosak hosszadalmas előadásba bonyolódni. Gyakran úgy tűnik, mintha nem lenne semmiféle elképzelésük, tervük, s következtetésük sem. Ugyanakkor hihetetlenül rugalmasak és tehetséges improvizálók.

Egy amerikai mérnök, aki előbb Franciaországban, majd Angliában dolgozott, elmondta, hogy munkájában sokszor hátráltatta a francia megbeszélések strukturálatlan jellege, s az, hogy fontos megbeszélésre igen gyakran előzetes egyeztetés nélkül került sor. Ugyanakkor meglepte a szóbeli és írásbeli kommunikáció szertartásos hangvétele. Elmondása szerint gyakran látott olyan eseteket, amikor az alkalmazottakat azért marasztalták el, mert nem szóltak megfelelően feletteseikhez.

A britekről közismert, hogy sajátos jelrendszert alkalmazva beszélnek. Finomkodásuk megtévesztheti még az angolul igen jól beszélő külföldieket is. Félreértésekhez vezethet, amikor ahelyett, hogy kerekperec azt mondanák, "nem", inkább valami olyasmit mondanak, hogy "ez egy érdekes ötlet". Ez megtéveszti a németeket, akik világosan megfogalmazzák véleményüket. Ugyanakkor a britek közismerten ragyogóan oldják meg a bonyolult helyzeteket.

Hogyan alkalmazkodjunk?

Egy multikulturális munkakörnyezetben az előzetes tapasztalat nagyon fontos, véli Stephen Rhinesmith amerikai tréner. Segít a gyors alkalmazkodásban, egy működőképes módszer kialakításában. Hasznos a megfelelő gondolkodásmód is, az új dolgokra való nyitottság és a kulturális különbözőség megbecsülése, vélik a szakértők.

Nemcsak a nyelvi gyakorlat nagyon fontos, hanem a kultúraközi "edzés" is, amelynek során az alkalmazottak más kultúrából származó emberekkel kialakított szerepjátszás során fejleszthetik adottságaikat. Például a közismerten extrovertált olaszoknak segít, ha az általában sokkal visszafogottabb norvégokkal "edzenek", hangsúlyozza Stephen Rhinesmith.

Elisabeth Marx szerint a kulcsszó az önismeret. Amikor nemzetközi találkozóra készülünk, tudatosítani kell, hogy a viselkedési normarendszer eltérő lesz, és ezzel számolni is kell. Még Európában is.