Lélek és erkölcs?
2014/10/07 08:00
998 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Erkölcsileg helytelen döntések előtt gyakran figyelmeztetjük úgy a feltételezett bűn elkövetőjét, hogy „lelke rajta!” A személyiség, a lélek és az erkölcs közötti kapcsolat régóta foglalkoztatja az embereket. Elkövetkezendő írásainkban annak jártunk utána, hogy a pszichológusok illetve pszichológiai irányzatok miként vélekednek az erkölcs eredetéről és természetéről. Jelen cikk a freudizmus koncepcióját mutatja be.

Az id és az ego

Freud és követői alapvetően három összetevőre vezetik vissza az emberi személyiséget, nevezetesen az id-re, az egora és a szuperegora. Az id (magyar fordításban az ősvalami; az ösztönén) az emberi személyiség veleszületett, biológiailag adott eleme, mely Freud szerint a személyiség „motorja”. Lényegi funkciója, hogy az ún. örömelvnek megfelelően a szükségletek minél hamarabb kielégüljenek, vagyis hogy csökkentse a feszültséget, fájdalmat, illetve fokozza az örömet. (Ezt nevezik elsődleges folyamatnak.) Az id tehát akkor aktivizálódik, amikor az emberben valamilyen vágy, vagyis feszültség keltődik, és ennek mérséklése, vagyis a vágyteljesítés az id feladata. Ez fordul elő pl. az éhségérzet vagy az álom esetében is. Csakhogy az id nem mérlegel, nem veszi figyelembe, hogy mi lenne a leginkább racionális döntés a vágyteljesítés kapcsán, és nem számol a felmerülő veszélyekkel sem. Ha teljesen átadnánk magunkat az id-nek, nagyon gyorsan veszélybe sodródnánk – pl. ha a forró ételt azonnal behabzsolnánk, megégetnénk a szánk, és hosszú ideig nem tudnánk táplálkozni.

lelek1

Az ego kettős feladatot lát el: 1. csökkenti a feszültséget abban az esetben, ha erre az id a maga ösztön-eszközeivel nem képes, mégpedig úgy, hogy az értelem segítségével olyan cselekvési tervet állít össze, mellyel elősegíti az alkalmazkodást (feszültségcsökkentés). Ez azt is jelenti, hogy az ego már képes számot vetni a külvilág kihívásaival, feltételrendszerével, kockázataival, vagyis a valóságelvnek megfelelően működhet (másodlagos folyamat). Ha pl. forró a leves, akkor nem esszük meg azonnal, mert belátjuk, hogy a túl gyors vágykielégítés (amire az id sarkallna), hosszabb távon veszélybe sodorna. De az ego nem akarja a vágyakat gátolni, csak a valóságpróba alapján mérlegel, kitolja az örömelv érvényesülését, vagy megváltoztatja a teljesítés módját. 2. Az id és a szuperego közötti összhangot igyekszik biztosítani, mégpedig úgy, hogy igyekszik mindkettőt magába beépíteni. Ennek sikere annak függvénye, miként oszlanak meg az energiák az id és az ego között, ami azért is összetett kérdés, mert ugyancsak az idtől nyeri az energiáját az ego és a szuperego is. Ha tanulás helyett pl. henyélni támad kedved, akkor valószínűleg az id legyűrte az egot. Ha mégis a tanulást választod, akkor az ego kerekedett felül, de ez egy gyakorlatias, nem pedig erkölcsi megalapozottságú reakció!

lelek2

Szuperego az erkölcs bölcsője

Az ember erkölcsének alakulásáért a szuperego a felelős, ugyanis az egyén vágyait korlátok közé szorítja, ugyanis nem élvezetorientált, hanem a tökéletességre törekszik, és az alapján dönt, hogy mi a helyes, illetve helytelen. A döntést azon elvek, viselkedési szabályok és minták alapján hozza, amelyeket gyermekeikkel szemben a szülők támasztottak. A gyermek ugyanis az alapján cselekszik, amit a szülei helyesnek gondolnak, és igyekszik tartózkodni attól, amit a szülők tiltanak, ugyanis ebben az esetben fájdalom, büntetés, visszautasítás lehet cselekedetének következménye. A szülők azonban az esetek többségében a társadalom normáit és követendő értékeit közvetítik a gyermekek felé, és ezek az utódok felettes énjébe beépülnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a gyermek ezeket automatikusan követni is fogja, ugyanis csak akkor tartja be ezeket a normákat, ha a szuperego be is épül a személyiségbe. Minden azon múlik, hogy az ego és a szuperego között milyen a kapcsolat, hiszen nem szükségszerű, hogy az ego a szuperegoval összehangolja a tevékenységét. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a szuperego formálásában nemcsak a szülők vesznek részt, hanem a pedagógusok, az adott személyre hatást gyakorolni tudó személyek is.

lelek3

A szuperego két részre osztható, az énideálra és a lelkiismeretre. Az énideál azon viselkedési mintákat, szabályokat tartalmazza, amelyre az ego törekszik, vagyis amik követése által megfelel az elvárásoknak. (Mit tegyek, tehetek?) A lelkiismeret ezzel szemben a helytelen viselkedés tiltására fókuszál: ha helytelenül cselekszünk, bűntudatunk, vagy szégyenérzetünk támad. (Ekkor alakulhat ki a morális szorongás állapota is.) (Mit ne tegyek? Mit nem tehetek meg?) Ezek alapján a szuperego erkölcsi megfontolásoktól (szülőktől kapott normák folytán) vezéreltetve nem egyszerűen kitolni kívánja az örömelv érvényesülését, hanem ki is oltani, ha az a morális elvekkel ütközik. Ezzel összhangban az egót arra kívánja rávenni, hogy ne csak racionális és pragmatikus döntéseket hozzon, hanem morális alapon döntsön. Ráadásul az énideál révén a tökéletességre ösztönzi, még akkor is, ha ez nem áll összhangban a realitásokkal.

A freudi iskola követői tehát a szuperegóhoz kötik a moralitást, és az egóra hárítják azt a felelősséget, hogy miként tud egyensúlyt találni a valóságelv érvényesítése és a szuperego diktálta morális elvek között. Mindemellett Freud érdeme, hogy rávilágított arra, hogy az ösztönöknek milyen fontos szerepük van az emberi viselkedés és az erkölcsi elvek érvényre jutásában is.

További érdekes oldalak:

• Ranschburg Jenő: Szeretet, erkölcs, autonómia
Saxum K. 2014

• Charles S. Carver – Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia
Osiris K., Bp. 1998

Farkas Zoltán cikke